Egy művésztelep, amely hidakat épít

Idén augusztusban rendezték meg az immár tizedik DUNARTCOM Somorjai Nemzetközi Művésztelepet. Fő témája ezúttal a kontempláció, vagyis az elmélyülés volt. A jubileum alkalmából az elmúlt évekre tekintettünk vissza.
Sok szempontból nem mondható hagyományosnak 2020. Sokáig félő volt az is, hogy a felvidéki kulturális élet szerves részét képező, és hagyományosan a nyár végén megvalósuló DUNARTCOM nemzetközi művésztelep is kimarad a régió művészetkedvelőinek ez évi programjából. Végül az idén tizedik évfordulóját ünneplő szimpózium mégis sikeresen lezajlott augusztus 14–23. között.

Vajon hogyan jött létre ez a szlovákiai magyar kultúrában egyedülálló kezdeményezés? Hogyan alakult és fejlődött az évek folyamán, és mi a jelentősége a helyi kultúra és a nemzetközi művészet kontextusában szemlélve?
A kezdetek és a szakralitás, mint univerzális téma
A művésztelep létrehozója a somorjai Mayer Éva, Munkácsy-díjas képzőművész és főiskolai docens. Éva a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika és a vizuális nevelőtanár szakán 2008-ban szerzett diplomát, azonban az otthoni közegtől nem szeretett volna elszakadni. Mindig is szívügye volt, hogy hidat teremtsen a magyar és a nemzetközi, illetve a szakmailag már elismert, illetve a még feltörekvő fiatal képzőművészek között. A művésztelepet 2011-ben alapította, közösen a Somorjai Református Egyházközséggel és az akkori polgármesterrel, Bárdos Gáborral.
Az első évben még csak a hazai, magyarországi, illetve a határontúli művészekkel valósult meg a projekt, és mivel sikeresnek bizonyult, a következő évtől szélesebb nemzetközi részvétellel folytatódhatott. A DUNARTCOM elnevezés is nagyon találó, hiszen röviden és velősen magába sűríti a szimpózium lényegét: a Duna a nemzetköziség és a természet szimbóluma, az art a művészet, a com pedig a közösségre utal. A 10 év során 16 ország képviseltette magát a nemzetközi alkotók részvételével, számszerűen 160 művész különböző művészeti ágban tevékenykedett és 50 szakmai program valósult meg a művésztelepen.
Minden évfolyam alkotásai egy központi téma köré csoportosulnak. Így az egyes évek során a művészek alkottak már például a levitáció, a gondviselés, vagy belső utakon tematikában. Mindegyik téma valamiképpen a szakralitás fogalmához köthető, amely ugyan látszólag a vallásossághoz vagy a spiritualitáshoz kapcsolódik, de valójában annál sokkal univerzálisabb kontextusba helyezhető. Így tudott beépülni a művésztelep profiljába a szakralitás, annak ellenére, hogy a résztvevők sokféle kultúrkörből és országból érkeznek, többségük általában nem is vallásos, és különböző művészeti ágban alkotnak. Mindannyiuk a maga ízlése, értelmezése alapján tudott kapcsolódni az aktuális központi témához.
De miért éppen a szakralitás?
A válasz két eredetre vezethető vissza. Egyrészt a művésztelep első három kiállítása a somorjai román- és gótikus-kori református templomban valósulhatott meg, és így a tárlat helyileg is szorosan kapcsolódott a szakrális térhez. Mayer Éva elmondása alapján az ember egyébként is másként állít ki egy működő templomban, ahova kötődik egy vallásos közösség. Figyelembe kell venni a kiállítandó művek létrehozásánál azt is, hogy milyen témák és kortárs alkotások kerülhetnek be egy szakrális térbe a kiállítás során. Mindez teljesen más szempontrendszert állít fel a kiállítás létrehozásakor és installálásakor, mint egy galéria vagy egy deszakralizált tér esetében.
Ezeknek a kérdéseknek a feszegetésével függ össze a másik oka annak, hogy a szakralitás és a somorjai művésztelep kéz a kézben jár. Évát mindig is érdekelte, hogy hogyan jelennek meg a szakrális témák a deszakralizált kapitalista és szekuralizált világunkban. Ezt a témát járta körbe a doktori disszertációjában, melyben a szakrális és a deszakralizált terekkel foglalkozott. Éva olyan működő, illetve eredeti funkciójukat már nem betöltő templomokra és zsinagógákra fókuszált, amelyeket Szlovákiában kiállításokra használnak, tehát a terek ilyen értelemben ‘újrafelhasználára’ kerülnek.
A somorjai művésztelep kiállítóterei is kiváló megvalósítási példák erre, hiszen a helyi református templomban töltött három év után, 2014-től a művésztelepeket lezáró kiállítások a helyi katolikus templom melletti barokk stílusú kolostorban kaptak helyet. Ez a helyszín izgalmasan újraértelmezte a szakralizált és deszakralizált terek kiállítótérként való kihasználását. Ugyanis egy romos, régen szakrális térként funkcionáló épületet hasznosított újra.

A 2020-as év központi témája – nagyon találóan – a kontempláció, vagyis a szemlélődés, elmélyülés volt. Ez az alkotói folyamattól, a meditációtól vagy az imádságtól sem áll messze, így a szakrális témához is szervesen kapcsolódik. Ezzel a művészek, saját elmondásuk alapján, reflektálni tudtak az idei év vírusválság okozta elvonulásra is, tehát friss és élénk tapasztalattal alkothattak a témában.
Mayer Éva és magyarországi szobrászművész férje, Majoros Áron Zsolt gondos előkészületek alkalmával találják ki évről évre a művésztelep tematikáit. A művészeket időben informálják a kiválasztott témáról, így az alkotók már kész elképzelésekkel érkezhetnek a művésztelepre. Ez segíti a megszülető mű minőségét, ugyanis a 10 napos szimpóziumon a mű megvalósítására csak körülbelül 6-7 nap áll ténylegesen a rendelkezésükre a sok kísérő program mellett.
A művésztelep különlegessége a nemzetközi szimpóziumok között
A Somorján töltött idő során a művészek egy nagy közösséget alkotnak, melyet a hajnalig tartó beszélgetések is jellemeznek. A szimpóziumnak nagyon különleges módon a szervező családjának otthona ad helyet, és ők gondoskodnak a művészek ellátásáról. Az alkotók ezáltal belecsöppennek, és tíz napra részesévé válnak Mayerék életének.

Mayer Éva azt mondja, hogy a közös alkotási folyamatban az az egyik legélvezetesebb, hogy szemtanúi lehetnek annak, ki-ki technikailag hogyan dolgozik és megismerhetik mélyebben az alkotók művészetről való gondolkodását. Kiszakadhatnak a hétköznapokból, nem kell olyan mindennapi dolgokkal foglalkozniuk, mint a főzés, vagy gyereknevelés, csak magának a művészetnek létezhetnek. A művészeknek ez önmagában egy luxus, ugyanis nem sok alkalmuk van évközben nyugodt körülmények között alkotni.

A művésztelep működésének alapfeltételeit a szervezők biztosítják pályázatok útján, például a szállás, az étkezés, a művészek anyagköltségeit, illetve a művésztelephez kapcsolódó szakmai programok megvalósítását.
Azon túl, hogy a művésztelep közösségformáló szerepe jelentős, működése hatással van a képzőművész, a zenész, az író közösségre is. Nem csak a közös munka, hanem a közeg is unikális és inspiráló az alkotók számára. Sokat tesz hozzá például Somorja kisvárosi miliője, és a kiállítóterek már fent említett egyedisége. Emellett pedig lelkesítő számukra a művésztelep alatt megvalósított sok-sok szakmai és kulturális program, mint például a művészek prezentációi és bemutatkozása a somorjai Mozi clubban, vagy a különböző irodalmi és zenei rendezvények. A művésztelep az első évadaitól számítva sikeres a szakmai művészeti berkekben, ezért is találkozhatunk évről évre visszatérő alkotókkal a művésztelepen.
A remélt jövő
A kiállítás ugyan a kolostorkerengő felújítása miatt idén kivételesen a helyi Városi Művelődési Központban valósult meg, de remélhetőleg ez csak egy átmeneti állapot. A távlati cél ugyanis az, hogy a jövőben újra, immár a felújított barokk kolostorkerengőben kapjon helyet a művésztelepen eddig létrejött művek válogatott kiállítása, így létrejönne Somorja első állandó képzőművészeti tárlata. Ez a kiállítás magához a városhoz is köthető lenne, hiszen a művészek munkáiban rendszeresen megjelennek olyan szimbólumok, vagy motívumok, melyek a város lokalitásából merítkeznek. Érdekes jelenség, hogy az egyes művészek későbbi munkáiba ezek a megoldások és szimbólumok sokszor tartósan is beépülnek, továbbfejlődnek, vagy éppen inspirációs forrásként szolgálnak.
A szervező elmondása alapján a távlati célok között szerepel egy katalógus létrehozása, illetve egy weboldal tervezése, amely bemutatja a művésztelepet és a szakmai életét. A szimpózium során létrejött alkotások több ízben más kiállításon is szerepeltek már. 2016-ban és 2019-ben a művésztelep gyűjteményéből válogatást mutattak be a budapesti MAMÜ-ben. 2017-ben a művésztelep bemutatkozási lehetőséget kapott a Műcsarnokban megrendezett „25 Symposion” című kiállításon is egyedüli határontúli művésztelepként. Tavaly pedig az 9. művésztelep gyűjteményének válogatása a Pozsonyi Magyar Intézetbe került bemutatásra. Az idei Budapest Art Market rangos művészeti vásáron a DUNARTCOM először állított ki önálló standdal.

Ezeken kívül nem egyszer előfordult az is, hogy a somorjai művésztelepen megismerkedett művészek közösen állítottak ki csoportos, illetve önálló kiállításokon egyaránt. Ezek a bizonyítékai annak, hogy Mayer Éva hídteremtő szándéka sikeresnek mondható.