A Fekete Mamba utolsó harapása

Az amerikai profi kosárlabdaligának (NBA) mindig megvoltak, megvannak a maga korszakos zsenijei. Őket előszeretettel hasonlítgatják régebbi korok kiemelkedő egyéniségeihez, mellyel akarva, akaratlanul meg kell küzdeniük. Az elvárásoknak nagyon kevesen felelnek meg, ám ha sikerrel járnak, örök dicsőség övezi a pályafutásukat, és az azt követő időszakot. Kobe Bryant mindenféleképpen ebbe a kategóriába tartozik, pedig nem kisebb legendához hasonlították őt karrierje elején, mint Michael Jordan. A Los Angeles Lakers csillaga pedig nemrég bejelentette, hogy az idény végén felhagy az aktív sportélettel.

Az 1978-ban született Kobe Bean Bryant néven, egy egészen érdekes névválasztási procedúra eredményeként. Édesapja, Joe Bryant ugyanis a „Jellybean” becenévre hallgatott pályafutása során (szintén kosárlabda), középső neve ebből ered tehát. És aki a keresztnév alapján első blikkre a Kobe marhára tippel, annak bizony igaza van, a szülők egy étlapon találkoztak először a jószág nevével, ami eléggé megtetszett nekik ahhoz, hogy fiuk ezt a nevet kapja a keresztségben.

Tinisztár a profik között

Kosaras pályafutása az NBA sztárokéhoz képest elég szokatlanul indult. Ugyanis a hatéves Kobe a szüleivel Olaszországba költözött, itt kezdett el pattogtatni, bár a kosarazással már három éves korában megismerkedett. Nyaranta azért visszajárt az Államokba, különböző bajnokságokon vett részt ilyen alkalmakkal. Nagyapja pedig videokazettákat postázott neki Itáliába, hogy azokból is tanulhasson. Bryantet leginkább Jordan játéka fogta meg, az ő mozdulatait gyakorolta éjt-nappallá téve. Édesapja szerződése azonban 1991-ben lejárt olasz csapatánál, és így szabaddá vált az út a tengerentúlra való visszatéréshez.

Itt pedig már a középiskolában megmutatta, hogy nem akármilyen tehetségről is van szó. Első éve még nem sikerült túl fényesre a Lower Merion Aces csapatával, ám a következő idényben egészen félelmetes, 30 pont feletti átlagot hozott össze, mind az öt (!) pozícióban játszva. Ennek eredményeként be is zsebelte Pennsylvania állam legjobb játékosának járó elismerést. Utolsó évében pedig már bajnoki címig vezette iskoláját, Délkelet-Pennsylvania legeredményesebb kosarasa lett a szerzett pontokat tekintve, olyan „jelentéktelen” neveket maga mögé utasítva, mint Wilt Chamberlain és Lionel Simmons.

Bryant pedig gondolt egy merészet, és a főiskolát kihagyva próbált meg eljutni az NBA-be. Ez végül sikerült is neki, az első dobóhátvédként, összesítve pedig a hatodik játékosként került be ily módon a profik közé. Az, hogy végül gyermekkori kedvenc csapatához, a Los Angeles Lakershez került, a kaliforniaiak és a Charlotte Hornets ügyes csereberéjének volt köszönhető. A Lódarazsak a draft első körének 13. helyén vitték ki az ifjú Kobet, de játékjogát a Lakers kapta meg a center, Vlade Divacért cserébe. Egyes források szerint az üzlet már a játékosbörze előtt megköttetett, a Charlotte nem is draftolta volna Bryantet, ha Los Angelesből nem ez lett volna a kívánalom. Mivel a későbbi NBA csillag ekkor még nem töltötte be a 18-at, így szüleinek is szignózni kellett fiacskájuk első profi szerződését.

Phil Jackson kezelhetetlen kicsi fia

Kobe posztján kezdetben olyan játékosok játszottak, mint Nick van Exel és Eddie Jones, így értelemszerűen kiegészítő emberként kezdte a padon, majd évről-évre egyre több játéklehetőséget kapott. Az 1998-99-es idény hozta meg neki az áttörést, mikor a már említett konkurenciát elcserélte a Lakers vezetősége. Ekkor már a legtöbb újságíró Michael Jordanhez és Earvin „Magic” Johnsonhoz hasonlította a tehetségét. Majd 1999-ben Phil Jacksont nevezte ki a kaliforniai csapat vezetősége a főedzői pozícióba, ezzel a kirakós utolsó darabja is a helyére került, O’Neal és Bryant vezetésével az arany-lilák 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben is elnyerték a bajnoknak járó aranygyűrűket. Így Kobe máris bezsebelhetett egy rekordot, 23 évesen az első olyan játékos lett, aki háromszor is felért a csúcsra az NBA-ben.

Az elkövetkező három idényben Bryant továbbra is szorgalmasan termelte a pontokat, védekezésben is kiválót nyújtott, ám újabb gyűrűt nem tudott bezsebelni csapatával. Ehhez legközelebb a 2003-04-es szezon végén álltak, ám a Detroit Pistons felülmúlta őket a nagydöntőben. Phil Jackson helyét Rudy Tomjanovich vette át, míg Shaquille O’Nealt a Miami Heat csapatához tradelték. Ekkoriban látott napvilágot az első nagyobb kaliberű botrány Kobe körül. Szexuális erőszak vádja lebegett a feje felett, egy 19 esztendős szállodai alkalmazott kárára. Ez eléggé megbélyegezte a játékost, a mezeladási listán jelentősen visszaesett, a McDonald’s és a Nutella például meg is szűntette reklámszerződését a sportolóval. A kosaras az együttlét tényét elismerte, ám azt mindig is tagadta, hogy erőszakos körülmények között került volna minderre sor. A vádat végülis 2004 őszén ejtették. Emellett Jackson edző a könyvében sem festett túl jó képet róla, nemes egyszerűséggel kezelhetetlen játékosnak nevezte a dobóhátvédet. Csapattársai közül pedig Shaquille O’Neallel is támadtak nézeteltérései.

Aztán a sors iróniájaként újra úgy hozta az élet, hogy Phil Jackson visszatért a csapat élére, és újra kezdett beindulni a Lakers. Bryant egyik legeredményesebb idényét futotta 2005-06-ban. A Dallas Mavericks ellen 62 pontot ért el, ám még ez is messze van a rekordjától. Ugyanis a Toronto Raptors ellen 81 egységig jutott, ami természetesen franchise rekord, az örökranglistán pedig a második legtöbb Chamberlain 100 pontos meccse után. Igaz, az még 1962-ben született. A következő csúcsot is ebben a szezonban állította fel, négy egymást követő mérkőzésen dobott 45, vagy annál is több pontot. Parádés forma ide vagy oda, bajnoki címet ebben az évben sem tudott szerezni.

Mint ahogyan a következőben sem, ellenben ekkor is fantasztikus mutatókat ért el. Idény elején a mezszámát 8-ról 24-re cserélő kosaras három egymást követő összecsapáson jutott 50 pont fölé, amire legutóbb Michael Jordan volt képes még anno 1987-ben. A következő játéknapon ezt a sorozatát pedig négy mérkőzésre nyújtotta, immáron a második helyet megkaparintva az örökranglistán. A változatosság kedvéért itt is csak Chamberlain előzi meg.

Magic Mamba

2007 nyara pedig attól volt hangos, hogy Kobe elvágyódik a Lakersből. Később vezetőedzőjével egyeztetve mégis a maradás mellett döntött, hogy aztán 29 esztendősen a legfiatalabb játékos legyen az NBA történelmében, aki eléri a 20 000 pontos határt (ezt a rekordot később LeBron James megdönti). A szezont pedig sérüléssel játszotta végig, műteni kellett volna a kezét, azonban a játékos hallani sem akart a műtéti beavatkozásról. A Lakers pedig menetelt, 57-25-ös, tekintélyt parancsoló mérleggel zárták az alapszakaszt, és Kobe életében először elnyerte az MVP díjat is, amit a legértékesebb játékosnak ítélnek oda. A rájátszás is nagyon jól alakult a Los Angeles számára, egészen a nagydöntőig jutottak, ahol azonban a Boston Celtics megálljt parancsolt nekik.

De ez egyáltalán nem törte össze a csapatot, a következő idényben, még az előző évi szenzációs teljesítményükre is rá tudtak tenni még egy lapáttal. 2008 decemberében valami egészen félelmetes, 21-3-as mérleggel álltak. Ez a rájátszás előtt 65-17 -re módosult. A playoff során ismét a nagydöntőig masírozott a gárda, ahol aztán nem volt kegyelem, öt mérkőzésen múlták felül az Orlando Magicet. Az újabb bajnoki gyűrű mellé egy másik Jordan rekordot is megdöntött. A nagydöntő során 30 pont, 5 lepattanó, 5 assziszt felett átlagolt mérkőzésenként. Az immár negyedik diadal után sem volt megállás, a 2009/10-es idényben sorsdöntő, utolsó perces kosarakkal vétette észre magát, elérte a 25 000. pontot, illetve Jerry Westtől átvette a Lakers legeredményesebb játékosának címét. Elszántságáról és játékimádatáról mindent elmond, hogy törött ujjal is vállalta a játékot a szezon során, és így sem ment neki rosszul, bár azért egy térdsérülés a szezon végén pár meccses kihagyásra kényszerítette. Gondolom, a cikket olvasva, már nem mondok szokatlant azzal, hogy újabb franchise rekordot döntött meg, ezúttal Magic Johnsonét, jelesül a legtöbb assziszt (13) egy playoff meccsen (szenvedő fél a Phoenix Suns). Következhetett az újabb nagydöntő, ezúttal Bryant revansot vehetett a Boston Celticsen a pár évvel ezelőtti vereségért. És így is tett, zsinórban másodszor elnyerve a finálé MVP-jének járó címet. A játékos nem is rejtette véka alá elégedettségét, ezt tartotta a legkedvesebbnek az immár öt gyűrűje közül.

Utána jött az újabb botrány Bryant körül, a 2010/11-es idény egyik mérkőzésének játékvezetőjét nemes egyszerűséggel a „buzi” jelzővel illette, kivívva ezzel egy százezer dolláros büntetést, valamint különböző szervezetek haragját. A dobóhátvéd később nyilvánosan elnézést kért cselekedetéért. Hogy a pályán történtekről is szó essen, újabb nagydöntő, de ezúttal a vesztes oldalon, a Dallas Mavericks csapata bizonyult jobbnak.

2011 nyarán Bryant térdsérülését Németországban kezelték, miközben Phil Jackson immár második alkalommal intett búcsút a Lakersnek. Ezek a tényezők Bryant formáján nem nagyon mutatkoztak meg, újfent 40 pont feletti meccseket produkált, és az NBA All Star mérkőzéseinek legeredményesebb pontszerzője lett, ezúttal Chamberlain és Jordan közül a Bulls legendás 23-asának a csúcsát adta át a múltnak. A rájátszás ezúttal is összejött, ám az Oklahoma City Thunder már a második körben megálljt parancsolt nekik.

Hiába a gyenge 2012-es szezonkezdet, akkor sem maradtunk Kobe rekord nélkül, Magic Johnsontól vette át a legtöbb labdalopás büszke birtokosának járó címet a Lakers franchise történelmében, illetve elérte a 30 000 pontos határt is, amit addig csak Kareem Abdul-Jabbarnak, Karl Malone –nak, Michael Jordannek és Wilt Chamberlainnek sikerült. A Fekete Mamba becenévre hallgató kosarast néhányan ezidőtájt nemes egyszerűséggel csak Magic Mambának nevezték, utalva ezzel arra, hogy kit is tartottak előtte ekkora egyéniségnek, legendának a csapatnál. Aztán végül 2013-ban egy Achilles-szakadás vetett véget a szezonnak.

Egy úr szolgája

Az amerikai sportágak világában ritkaságszámba megy, ha egy sportoló egész karrierje során csak egy csapatot szolgál. Kobe a 2013/14-es idény elején 2 éves szerződéshosszabbítást írt alá, amivel az első játékos lesz az NBA történelme során, aki 20 évig szolgál egy csapatot. A sérülések viszont már nem kerülték el az idősödő klasszist. Egymás után jöttek számára a különböző műtétek, kihagyások, de időközben azért még sikerült elérni minden idők harmadik legponterősebb játékosának címét, Jordantől átvéve azt. Apropó Jordan, ő egy interjúban elmondta, hogy egyedül a Kobe Bryant vezette csapat ellen nem lenne esélye, mivel a Lakers csillaga teljes mértékben lemásolta az ő mozdulatait, az ő stílusában játszik teljes mértékben. Csapata bukdácsolt az utolsó szezonokban, mígnem 2015 november 29-én bejelentette a Fekete Mamba, hogy már csak a szezon végéig marja ellenfeleit, majd utána visszavonul.

Nemzetközi karrierje során két olimpiai aranyérmet szerzett az Egyesült Államok csapatával, bár a 2000-es és a 2004-es játékokat kihagyta. Előbb házasságkötése miatt mondta le a részvételt, Athénról pedig erőszakolós ügyének apropóján maradt le.

Az minden vitán felül áll, hogy az idei szezon végén keletkezik egy hatalmas űr az NBA világában. Lehetett Kobet szeretni, nem szeretni, korai játékstílusa alapján önző, egyénieskedő kosárlabdázónak nevezni, összeférhetetlennek, botrányosnak nevezni, de kétségkívül egy korszakos zseniről van szó. Egy korszakos zseniről, akihez majd a jövő feltörekvő generációját hasonlítják majd előszeretettel. Mindenesetre van pár rekord a birtokában, aminek a megdöntésére csak az igazán nagyok lesznek képesek. Azt pedig azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatjuk, minden kosárlabda-kedvelő nevében: Köszönjük, Kobe!