Antonio Guterres ENSZ főtitkár New York -i beszéde a környezet jelenlegi állapotáról

Megkongatta a vészharangot António Guterres, az ENSZ főtitkára a New York – i Columbia Egyetemen tartott beszédében. Véleménye szerint az emberiség a vesztébe rohan, mivel öngyilkos háborút visel a természet ellen.

Az okok mindannyiunk számára ismerősek lehetnek, hiszen a média évek óta ontja magából a globális felmelegedésről, az erdőtüzekről és árvizekről, vagy épp rendkívüli erejű viharokról szóló híreket. Mégis szorongató élmény végighallgatni Guterres beszédének első perceit, melyekben hosszan sorolja a ránk leselkedő veszélyeket.

Eközben a biodiverzitás az összeomlás szélére került, több mint egymillió fajt fenyeget kihalás. A sivatagok növekednek, a vízi élőhelyek egyre zsugorodnak, miközben az óceánokat túlhalásszuk, és irdatlan mennyiségű szeméttel árasztjuk el. A korallzátonyok pusztulnak, a tengerek egyre savasabbak, és a szárazföldön sem jobb a helyzet. Évente tízmillió hektárnyi erdőt veszítünk, és kilencmillió ember hal meg a víz valamint a légszennyezés következtében. Az ember egyre nagyobb területet vesz el a természettől, és mikor az állatoknak már nincs hova menniük, beköltöznek az emberi településekre, ennek következményeként pedig fertőző betegségek terjedésére számíthatunk.

Nem kell azonban messzire mennünk, hogy megszemlélhessük az egyre gyarapodó környezeti problémákat. Elég, ha szétnézünk falvaink és városaink határában, és szinte biztosan belefutunk egy – egy illegális szemétlerakatba. Persze könnyű elfordítani a fejünket, ha nem tudatosítjuk, hogy ezek nem csupán esztétikai problémát jelentnek. A hulladékból kioldódó vegyi anyagok a talajba jutva beszennyezik vizeinket, termőföldjeinket. Szintén veszélyes a szennyvíz, ha a víztisztító helyett a szántóföld melletti bokor tövében végzi. És ha már globális problémák helyi megnyilvánulásairól beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a jelenlegi járványhelyzet mellett sem.

Ahogy Guterres fogalmazott beszédében, kétezerhúsz rendkívüli év rendkívüli eseményekkel, a járvány pedig figyelmeztetés mindannyiunk számára. De vajon megérti-e az emberiség az üzenetet? Változtatunk-e pazarló életmódunkon?

A főtitkár azonnali cselekvésre szólította fel a világ vezetőit, az ENSZ legfontosabb feladataként pedig a klímaválság megoldását határozta meg. Ezzel együtt kifejtette, hogy nem csak a pusztítást látja, hanem olyan eseményeket is, melyek reményre adnak okot. Minden eddiginél nagyobb tudásanyaggal rendelkezünk a környezettel kapcsolatban. Egyre több város zöldül ki, gyarapodnak a környezet védelmét célzó törvények, és az iskolák is egyre nagyobb figyelmet szentelnek neki. Gyorsan gyarapodik azok száma is, akik tudatosítják, milyen sokat számítanak mindennapi döntéseink környezetünk megóvásában.

Az utóbbi gondolat sokakat még mindig vállrándításra ösztönöz, mondván mit segít, ha néhány ember környezettudatosan cselekszik, miközben a legtöbben még mindig gondolkodás nélkül választják a legkényelmesebb, pazarló megoldásokat. Pedig valójában nagyon sokat számít minden alkalom, amikor a megszokott megoldások helyett valami újat, fenntarthatóbbat választunk. Gondoljunk csak bele, hogy ha minden bevásárlás során magunkkal hozott vászonzsákokat használnánk az eldobható műanyagzacskók helyett, akkor egy év alatt mennyivel kevesebb szemetet termelnénk. Mennyivel kevesebb üzemanyagot égetnénk el, ha a kisebb bevásárlások kedvéért autózás helyett inkább a sétát választanánk a legközelebbi boltig. Kényelmetlen megoldásnak tűnhetnek, ha még nem próbáltuk őket, de ha egyszer elkezdjük, hamar rájövünk, hogy a vászonzsák észrevétlenül elfér a bevásárlótáskánk alján, a napi séta pedig testmozgásnak sem utolsó. Ha így cselekszünk, hamar észrevesszük majd azokat, akik ugyanezt teszik, és rájövünk, hogy nem is vagyunk olyan kevesen. A hulladék szelektálása szintén elérhető mindannyiunk számára, és általa kis időráfordítással nagyon sokat tehetünk a fenntarthatóságért. Ennél a pontnál megint megvonhatják a vállukat páran, ha elhiszik a mendemondákat arról, hogy a szelektált hulladékot a kukások összeöntik, és minden a szemétdombon végzi. De gondoljunk csak bele, ha tényleg így van, akkor vajon honnan nyerik a nyersanyagot a hulladék újrahasznosításával foglalkozó cégek, melyekből nem kevés van az országban.

Ahogy António Guterres fogalmazott, a jelenlegi krízis az emberi tevékenységben gyökerezik, és ez azt jelenti, hogy az ember meg is oldhatja a problémát. Békét teremteni az ember és a természet között a huszonegyedik század legnagyobb kihívása, és a legfontosabbnak kell lennie mindenkinek, mindenhol. Ez egy morális teszt az emberiség számára. Itt az idő, hogy megváltozzon az emberiség kapcsolata a természettel és önmagával, de ezt csak együtt érhetjük el. A szolidaritás és az emberség jelenti a túlélést számunkra.

Kiemelt kép: en.mercopress.com