Már megint kimaradt a lényeg

A szlovákiai magyar pártok kampányról kampányra elkövetik ugyanazt a szarvashibát. Ragaszkodnak ahhoz, hogy úgy adják el magukat, mintha termékek lennének – plakátkampány, szlogenek,  agyonretusált politikusfejek, meg a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Eközben ezzel tulajdonképpen hülyének nézik a választókat.

Oké, lehet hogy ez választói demagógia, mert a politika nem úgy működik, hogy az ember felkiált, legyen minden jobb – és minden jobb lesz. Ám én személy szerint választóként nem azt akarom hallani, hogy a régió, ahol élek, lemaradásban van, pedig jobban is teljesíthetne. Azt sem akarom hallani, hogy elvándorolnak a fiatalok, ezért most kell cselekedni – mindezt ugyanis, bármilyen meglepő, magamtól is tudom. És tudják a körülöttem élő emberek is, ugyanis nem burokban élnek.

Most megint beindult a márkaépítés. Bastrnák Tibortól, a Híd képviselőjétől például mindig kapok szép képeslapot húsvétkor és karácsonykor is, mert ő gondol rám (bár azt nem hiszem, hogy a képviselő úr éjszakánként Mikulásként osonva járja végig a jógyerekek lépcsőházait, hogy bedobja a képeslapot). A minap azonban nem képeslapot kaptam, hanem a Híd Polgári Víziójának régiós mutációját. Ebben Bastrnák felsorolja, mit szeretne elérni a pártja, és igen, nagyon jól hangzik a régió felfuttatásának terve, az infrastrukturális fejlesztések, a mezőgazdászok, vagy a vállalkozók életének egyszerűbbé tétele.

Azt viszont nem mondja meg, amit hallani akarok. Az biztos ugyanis, hogy a magyar érdekeltségű pártok akkor sem nyernek választást, ha meztelen bugárbélák és berényijózsefek hullanak az égből, és saját kezűleg építik meg a Pozsony-Kassa autópályát. Szlovákiában, 2016-ban a Smer fog nyerni, és csak az a kérdés, hogy egyedül kormányozhat négy évig, vagy kell-e neki egy koalíciós partner.

Választóként tehát nem vagyok kíváncsi arra, mit képzel el a Híd vagy az MKP a régiómmal kapcsolatban, ha kormányra kerül, ennek ugyanis nagyon kevés az esélye – pláne önfeladás nélkül. A B-terv érdekel, mert az “elmúlthuszonötévben” a szlovákiai politikai jellegzetesség miatt a magyar érdekképviselet szinte mindig a B-tervre szorult. Én arra vagyok kíváncsi, hogy mit tesz majd Bastrnák úr, ha ellenzékbe kerülnek. Mi történik, ha a Híd ellenzékből próbálja meg elintézni az infrastrukturális fejlesztéseket, és Ficóék elhajtják őket a vérbe. Ezt ugyanis bármikor megtehetik, és meg is tették az elmúlt négy évben.

Bastrnák úr is megtapasztalhatta, milyen az, mikor Fico kicsinyes bosszúból – mert a magyarok nem rá szavaztak az elnökválasztáson, hanem Kiskára – elkaszál egy, már megkötött egyezséget, adott esetben a vasúti kétnyelvűség biztosítását. Azt is megtapasztalhatta, milyen az, mikor első olvasatban átmegy a kisebbségi kulturális alapról szóló törvénytervezet, aztán Maďarič gondol egyet, és a második olvasatban bukik a javaslat. Választóként tehát azt szeretném tudni, mi van akkor, ha nemet mondanak. S az is biztos, hogy a “nem volt meg a politikai akarat” nem elegendő válasz.

A másik politikus, akinek arcával most elég gyakran találkozom, az MKP via novás jelöltje, Cziprusz Zoltán. Ő még csak el sem magyarázza, tulajdonképpen mit várhatok tőle. Csak annyit tudok meg, hogy bevándorlók nem, fiatalok meg igen, na meg hogy emigráció nem, otthon érvényesülés igen. Zsíroskenyér nem, szarvasgombás királyrák igen! Ac Milan nem, Juventus igen! Rámnéz szuggesztíven a Facebook-profilképéről, majd beleborzongok, előtte gyerekek garmadája, és azt mondja, az ő jövőjükért. Azt viszont nem tudom meg, hogy mit az ő jövőjükért, és azt sem, hogy hogyan. Cziprusz ellenben azt azért nem felejti el közölni velem, hogy politikai ellenfele migránsokat telepítene Gömörbe, holott annyi helyi család van, akikkel törődni kell. De ismét nem tudom meg, hogy Cziprusz tulajdonképpen hogyan tesz majd értük.

A Szomszédok Julcsijának kérdése óta tudjuk, hogy a politika nagyon bonyolult dolog, nem hétköznapi, csupasz seggű embereknek való. A kampány azonban egy kicsit sem hozza közelebb az egész mechanizmust a választókhoz, és ezzel épp a lényeg veszik el. Jó lenne, ha egy olyan kis közösség érdekképviselete, mint a miénk, végre tudatosítaná, hogy az apátia és a polarizáltság pont ennek köszönhető. Mert nem tudja az ember, mire számítson. Mert nincs mi mögé beállni. Így pedig csak hamuőrlés marad az egész.