Az abortusz vetületei (1. rész)
Interjú PaedDr. Strédl Teréziával PhD.
Két szabályrendszer irányítja életünket, az írott és az íratlan. Ami másnak jó, lehet nekem nem az és fordítva. Ezért nehéz a téma… Egy nő képes mindent megtenni azért, hogy legyen gyereke és sok mindent bevállalni azért, hogy ne. Itt mondjuk azt, hogy hol a határ? – Beszélgetőpartnerem PaedDr. Strédl Terézia Phd. pszichológus és egyetemi oktató volt.
Az életben vannak olyan témák, amelyeket ha magunkra veszünk, akkor azt mondjuk, hogy inkább öntsék betonba az ember lábát, de ez nagyon meredek. Egyértelműen ilyen a mesterséges terhességmegszakítás is. Talán a téma azért is nehéz, mert mindenkinek van egy véleménye erről, s jól publikálni ezen belül egy vékony jégpálya. Sokáig vadásztam tudományos megalapozottságú forrásokra, hogy honnan is kéne kezdeni, végül elindultam egy másik irányba. PaedDr. Strédl Terézia PhD. pszichológus és egyetemi tanár volt a segítségemre, s a vele készült beszélgetésből indulnánk el azon az úton, hogy mi is az a mesterséges terhességmegszakítás (abortusz), honnan jött és merre tart, milyen jogok szabályozzák és milyen egészségügyi problémák húzódnak a hátterében.
A beszélgetés során az első kérdésem mindjárt az volt, hogy mi is az az abortusz, avagy a mesterséges terhességmegszakítás. Természetesen a szakorvosi részéről nem beszélgettünk, ugyanis nem képezi szakterületét, viszont az emberi részébe nagyon szívesen beavat minket.
“A kérdést jobb lenne egy másik kérdéssel kezdeni, ugyanis azt kéne feltenni, hogy kinek mikor kezdődik az élet? Ha ezt feltettük, akkor jön az első csapat, aki azt mondja, hogy a fogantatástól, és lesz egy másik csapat, aki azt mondja, hogy a csíra szakasz után (az első 3 hónap a sejtosztódás). Ezen felül lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy a születéstől. Itt már az abortusz kérdése beleütközik az értékrendbe. Megtörténik a fogantatás az ondósejt és a petesejt kapcsolatából, ez a megtermékenyülés. Az első 12 hét a csíraszakasz, majd jön az embrionális szakasz, s ezt követi a magzati. A csíraszakasznál a sejtosztódást követve bekövetkezhet egy spontán vetélés s van a mesterséges terhességmegszakítás. A mesterségesnek két formáját ismerjük: az első a miniinterrupciónak nevezett, amely a 8. hétig egy vákumszerű eltávolítása a megtermékenyített sejtnek. Nem jó kifejezés rá, de ez a legjobb az anyaméh számára, a legkevésbé megterhelő. A 8.-12. héttől van a klasszikus eljárás. Ezeket az információkat még pontosabban egy orvos tudná elmondani. A mi törvényeinkből adódóan ezeket kérheti a nő a 12. hétig. Van egy orvosetikai bizottság, aki ezt jóváhagyja, vagy sem. 12. hét után már csak orvosi javaslatra, ha van valami probléma, akkor kerülhet sor ilyenre.”
Többféle mozgalom is elindult környezetünkben (pl. Lengyelországban), így a beszélgetés során érintettük ezt is.
“Ez kétféléről szól. Az egyik arról, hogy megvonni azt a jogot, hogy a nő ebbe beleszólhasson. Itt kereszttűzbe kerül ez a dolog az emberi jogokkal, ugyanis alapvető jogunk van dönteni a saját életünkről. A másik pedig az, amit a lengyelek elvitatnak, és a törvényjavallatban is benne van, hogy ha valami genetikai hiba történik, valami komoly probléma, akkor abban az esetben sem lehet beleszólni. Vannak országok, ahol abszolút nem engedik meg, s vannak olyanok, ahová mi is tartozunk, hogy eddig a 12. heti várandóságig a nő kérheti ezt.”
Egyértelmű, hogy valószínűleg érvényesebb arról beszélni, hogy milyen módon is lehetne megelőzni a nem kívánt várandóságot, mintsem azon töprengeni, hogy ha felelőtlenek vagyunk, akkor mi módon oldható fel a kialakult pánik. Sajnálatos módon az ezekről szóló felvilágosítások mára minimálisra csökkentek, így hiányt képez nemcsak a serdülőkorúak, de még a felnőttek körében is.
“Egy másik oldalról is megfogható a történet, ez pedig az életre való jog. Nézzünk egy példát. Ha valamilyen kritikus pontra jut az anya, mert valamilyen egészségügyi probléma van vele, akkor felmerül a kérdés, hogy kit mentenek először? A magzatot, vagy az anyát? Nagyon sokan azt hiszik, hogy a magzatot, viszont az anyát mentik. Itt jön az elsőrendű jog. Mi nem vitatjuk el a születendő gyermek élni akarásának jogát, az anyának van joga eldönteni saját magáról.”
Egy kicsiny kis kitekintést tegyünk más irányba is. Nyilván a témához kapcsolódik, de csak apró érdekesség. Nem olyan rég különböző forrásokból olvasható volt, hogy népbetegséggé vált a koraszülés.
“A koraszülés nem válhat népbetegséggé. Ez többek között magával hozza a művi terhességmegszakítást. Egy terhességmegszakítás 25%-al növeli annak az esélyét, hogy a következő születendő gyermek koraszülött lesz. Ha így folytatjuk akkor kettőnél az arány felkúszik 50-re, majd 75-re és végül 100%-ra. Természetesen van itt egy erkölcsi kötelezettsége a nőnek, hogy vigyázzon magára, hogy ha egy talpraesett, egészséges gyermeket szeretne, akkor bizony vigyáznia kéne az ilyen dolgokkal. Ebből jöhet az a kérdés, hogy mennyire van ez benne a prevencióba? Mennyit teszünk érte? A felvilágosítás mára már minimális. Ezeket az információkat, már valahol az alapiskola felsőbb évfolyamaiba betenném, arra az időszakra, mikor megjelenik a menstruáció és az ejakuláció. Innentől fogva ugye kialakult a nemzőképesség. Ebben a pillanatban, hogy valaki termékennyé válik kialakul az a verzió, hogy a nő anya lehet, a férfi pedig apa. S itt kell egy nagy különbségről beszélni, ugyanis a gyermekvállalás és a nemi vágy között egy fal húzódik. Van egy nagyon nagy felelősségünk, ugyanúgy, mint pl. az alkoholfogyasztásnál. Nem az a baj, hogy fogyasztjuk, hanem hogy sokat fogyasztunk. Nincs kultúrája. Így vagyunk a szexualitással is, nincs kultúrája. Talán nem is az a baj, hogy a gyermekeink korán lépnek bele egy kapcsolatba, inkább az, hogy mire eljutnak a gyermekvállalásig, addigra rengeteg partnercsere volt. Ez a tény a problémamegoldással függ össze, ugyanis inkább otthagyja a partnert, mintsem megoldják együtt. Arra kéne ráerősíteni, hogy a terhességmegszakítás előtti időszakot felelősségteljesebben kezeljük. Akkor essen teherbe a nő, amikor tudják vállalni a családalapítást. Ennek egyik színtere az iskola és a témában felvilágosítás lehetősége. Így kialakulhatna a nemek közötti kölcsönös tisztelet. Kezdhetjük ezt korábban, mint a javaslatomban elhangzott általános iskola felső tagozata. Nézhetjük az egészet a testiség felől. Egy hosszabb időszakot ölel fel a történet, mikor a skandináv országokban jártam, s a nuda/meztelenkedés ott természetes volt (szauna,stb.). Már akkor tapasztaltam azt, hogy ami ott naturálisnak minősül, azaz természetesnek, nálunk az vulgáris. Ebből kifolyólag vannak testkép zavaraink, ugyanis a lelkiséget és a testiséget nem egységként kezeljük. Tehát, hogy mi előzi meg az abortusz kérdést? A felvilágosítás, azon belül a saját testünk, testiség, partnerség, s ezután a felelősségteljes párkapcsolat. Hogy lehetne felelősségteljes egy kapcsolat, ha csak a szexualitást látja a másik félben?“
Mindenből kifolyólag a számtalan hiányfaktor mellett beszélhetünk olyanról is, hogy tiltott piac. Vagy akár, mondhatjuk azt is, hogy a tiltott gyümölcs, mindig édesebb…
“A tiltott piac mindig rosszat szül.Tehát, ha odajön hozzám egy középiskolás, hogy a marihuána fájdalomcsillapító, akkor igazat adok neki. Nem megyek el tagadásba. Viszont ő dönti el, hogy ha fáj valamid, akkor sportolsz egy kicsit, zuhanyzol, szedsz vitamint, avagy elszív egy marihuánás cigarettát. Valószínűleg, ha így nyúlnánk a fiatalokhoz, hogy alternatívát kínálunk s nem pedig bűnként kezelnénk, azt ami, nem bűn, akkor sokkal nyitottabb lenne a dolgokra, nem élne vissza a helyzettel s nagyobb lenne a felelősség is. Mikor valaki döntést hagy ránk, annak a súlyát megérezzük.”
Mikor az abortuszról beszélgetünk, akkor rengeteg kérdés megfogalmazódik bennünk, s Dunát is rekeszthetnénk vele. A beszélgetés során előkerült egy történet, amikor egy 14,5 éves lány elment egy szakközépbe tanulni, volt egy egy évvel idősebb barátja. A kollégiumban megszült a lány és a megszületett gyermeket a szemétkosárba helyezték. Az esetben a rendőrség kérte a pszichológusok vizsgálódását. Mint kiderült a szülők egyetlen lánya volt, s a jelentés alapján az derült ki, hogy az anya nem vette észre a lányán, hogy várandós. Itt volt látható, hogy a család nem működött. A srácot büntették, kiskorúval történő szexuális aktus miatt. Két fiatal élet elrontva, azért mert a család felelőtlenségben élt.
“Itt, ha belemegyünk abba, hogy mi az abortusz, akkor felteszünk még egy kérdést, kinél? Van az egészségügyi ok, van a saját. S az mikor? Azért mert 16 vagyok? Azért mert egy felelőtlen egyéjszakás kapcsolat? Hogyan? Azért, mert mikor azt mondtam, hogy terhes vagyok elhagyott a fiúm? Tehát annyi minden van, amely jelenleg közbeszólhatna. Amikor eljutunk egy ilyen pontra, akkor a 8. hétig, ahogy említettem, a miniinterrupciós beavatkozásnál inkább lelki sérülés van, mintsem testi, míg utána már testivel is számolni kell, kontraindikációval. Annyira összetett témáról beszélgetünk, amelyre én is csak annyit tudok mondani, hogy nem vagyunk felkészítve. ”
Egy művi terhességmegszakításnak is lehetnek természetesen lelki következményei, sérülései, ugyanúgy, mint a spontán vetélésnek. A mértéke változó és egyénre szabott.
“A sokszínű személyiségek befolyásolják nagyon. Különbözőek vagyunk. Leggyakoribb az elfojtás. Valahová az agysejtek legmélyebb részre elrejti az illető, jól bekulcsolja s kizárja az életéből. Ez kiválthatja azt, hogy a legradikálisabb ellenzője lesz a terhességmegszakításnak. Ha gyermekvállalás után következik be egy abortusz, akkor kapaszkodhat a nő a jó példába, mert ott van neki, de ha abortusz után következik be a gyermektelenség, akkor egy életre szóló trauma is lehet. Egy örök vívódás, ami befolyásolja a személyiséget. Ha van egy fiatalkori terhességmegszakítás, amit később felülír egy minőségi kapcsolat, több gyermekvállalással, akkor a trauma feldolgozódik. Egy partnerség akkor működhet kiegyensúlyozottan, hogy ha a nő megtudja élni a jogait. Amennyiben kölcsönös megegyezés, akkor feldolgozódik, de az elnyomásból trauma következik. Itt szót kell ejteni arról is, hogy mennyire alakul ki az anyaság tudata a várandóság kezdeténél. Ilyenkor egy természetes gyászfolyamattal kell számolni. Nincs egységes recept, de ha van egy nem kívánt várandóság, amivel hadakozom s nem tudok megbékélni vele, akkor lehet egy művi terhességmegszakítás a kisebbik rossz, mint a traumák következtében egy öngyilkosság.”
Jelen esetben itt beszélünk akkor a nő felelősségéről, a partner felelősségéről, ha fiatalkorú, akkor a szülők felelősségéről és még a környezet felelősségéről is, ahol az iskola meglehetősen hosszú időszakot tölt be az ember életében. Kapcsolódó szerepe van a jogrendnek és az egészségügynek az orvostudomány mellett.
“Érdekes téma az is, hogy a művi terhességmegszakításnak a folyamata, hogyan is működött. A mai szabályozásokról nem tudok véleményt alkotni, mert a rendszerváltás óta nem kerültem ilyennel kapcsolatba, de azelőtt is volt ennek egy formája. Kérvényezni kellett, s egy bizottság elé kellett menni a nőnek, s ott döntöttek róla, hogy A vagy B. Nagyon sokszor született olyan döntés, amelyekbe a felek nem tudtak beleegyezni.”
Nyilvánvaló érdekesség, hogy manapság ez miként működik, egy későbbi beszámolóban valószínűleg ezt is feltárjuk s az orvosi folyamatokra is megpróbálunk fényt deríteni.
“Zárszónak talán még, annyiról érdemes lenne szót ejteni, hogy ami hiányzik belőlünk az a tudatos családtervezés és ennek a felelőssége, illetve problémát képezhet az is, hogy halmozzuk az élvezeteket felelőtlenül. Ugye, hányszor mondaná a fiatal felnőtt, pont a legjobb pillanatban, hogy vegyem elő az óvszert?! Valahol ezt kéne kicsit elültetni a következő generációkban, hogy felelősen tervezzünk családot és úgy álljunk hozzá a partnerséghez.”
Forrás: kodolanyi.hu
