Ki és mi vagy, Te Valentin?

Közel áll egymáshoz a Halloween és a Valentin-nap, főként köreinkben. Tematikailag lehetne akár észak és dél, mert úgy nem kisebb a távolság, de a megosztottság amely körülveszi e két “ünnepet” az bizony azonos. Nézzük a példákat: Divat ünnep! Nyugati majmolás! Tradíció rombolás! A közép-európai társadalomban inkább úgy jelenik meg ez a két ünnep, mint marketing eszközök. De mi húzódik Valentin napja mögött?

A Valentin-naphoz fűződő általános ismeretek a következők. Minden évben február 14.-én ünneplik, most már jogosan kimondhatjuk, hogy szerte a világon. Jellegzetessége, hogy a szerelmespárok édességgel, virággal, vagy valamilyen ajándékkal kedveskednek egymásnak Szt. Valentin napján.

Szent Valentin

Amennyiben utána szeretnénk járni eme februári nap történetének, akkor egészen visszaevezhetünk egy római papig, aki a hatóságok háta mögött titkos esküvőket vezényelt a 3. században. Később bebörtönözték őt egy nemes otthonába, ahol meggyógyította annak lányát, s végül a kereszténységre térítette át a családot. Február 14.-én megkínozták és lefejezték. Utolsó levelén a következő aláírás volt olvasható “A te Valentinod”. Ez a történet nagyon idillikus lenne, viszont ennek a tipikus “love story”-nak kevés relevanciát adnak azok a tudósok, akik a Valentin-nap eredetével foglalkoznak. A késő középkorban fellendülő szerelmi kapcsolópontját az angol költőnek, Geoffrey Chaucernek köszönhetjük.

Szt. Valentin eredete ködös. A Valentin név nagyon elterjedt volt az ókori Rómában, s számtalan történet kapcsolódik szentekhez, akik ilyen névvel rendelkeztek. Forbes azt állítja, hogy két beszámoló maradt fent, amelyek párhuzamba hozhatók. A két egyént tehát az köti össze, hogy nehéz megállapítani azt a tényt róluk, hogy vajon két különálló emberről beszélünk-e. Bruce Forbesnek az a gyanúja, hogy egyetlen emberről szól a történet, viszont az életrajzírók részleteket kölcsönöztek egymástól a mű megalkotásakor.

/Bruce Forbes – professzor a vallási tanulmányok karon, Morningside College, Iowa./

Hasonló véleményen van Henry Kelly is, aki UCLA középkori és reneszánsz irodalom és történelem karának a tudósa – Mindketten mitikus jelenségek, és még a szerelmi kapcsolatuk is mitikus.”  – Mindebből arra következtethetünk jóhiszeműen, hogy a történetírók plagizáltak akkortájt.

Szent Valentin-nap kezdetei

Egyes források arról tanúskodnak, hogy a Szent Valentin-napot a Lupercalia ünnepének a felváltására szorgalmazták. A Lupercalia egy ősi, tán még a római kor előtti fesztivál volt, amelyet ha mostani időkben nézünk, akkor február 13. és 15. között ünnepeltek. Megakadályozták a gonosz szellemek terjedését, megtisztították a várost és ezáltal felszabadították az egészséget és a termékenységet. “Februatus halálának” is nevezték ezt a napot, a februa nevű tisztítóeszköz után, melyből később a február elnevezés született.  Egyéb érdekessége Lupercaliának, hogy a nők agyagtáblára festették a nevüket, amelyeket aztán férfiak kihúztak egy edényből, s ezáltal véletlenszerű párok alakultak. Ezt a pletykát helyén kell kezelni, ugyanis a régi források nem adnak egyértelmű választ erre a történetre. Viszont amiben Szt. Valentin-napja és a Lupercalia megegyezik, az az, hogy az ünnep ábrázolásán két meztelen fiatal férfi látható kecskebőr darabokkal a kezükben. Plutarchosz, ókori író szerint, néhány fiatal házas nő akkoriban azt gondolta, hogy a bőrrel való megütés elősegíti a fogantatást és a könnyű szülést.

A románc napja

A kereszténység kezdeti felemelkedését a Lupercalia túlélte, viszont a keresztényi ítéletben törvényen kívül került az 5. századig. Ekkor Gelasius pápa február 14. Szent Valentin-napnak nyilvánította. Végül csak a 14. században került ez a nap a szeretethez végérvényesen, miszerint Franciaországban és Angliában általában azt hitték, hogy ezen a napon kezdődik a madarak párzási ideje, amely adott még egy alapot annak, hogy a Valentin-napnak köze legyen a szeretethez. Geoffrey Chaucer rögzítette romantikus ünnepként először 1375-ben(1382?) a Parliament of Fowls c. versében. Népszerűsége az ún. Valentin-köszöntéseknek 1400 után kezdett megjelenni. A legismertebb köszöntő, amelyet számon tartunk és ma is létezik, az az 1415-ben Charles, Orleans hercege által íródott vers, amelyet feleségének szánt elfogatását követően.  Ezt a kéziratot ma  a londoni British Library őrzi.

Záróakkord

Összességében számos és számtalan párhuzamot lehet keresni a Valentin-nap eredetére, viszont több forrásból azt az eredményt kapjuk, hogy valahol ezen a nyomon kéne járni. Minden bizonnyal mindaddig, amíg a történelmi háttérről a köd nem száll fel, addig csak az 1400-as évekbe, Geoffrey Chaucer munkásságában és a fennmaradt üdvözlő versekben tudunk kapaszkodni a történelem vonalán. Ha mindezektől elvonatkoztatunk, akkor szubjektíven úgy éljük meg az ünnepet, ahogy épp kedvünk tartja. Viszont egy bizonyos, hogy nem csak ezen az egy napon szeretjük a partnerünket.