Nem mindenre megoldás a bio, főleg ha a húsokról beszélünk
A közhiedelem szerint a biotermékek megvásárlásával és fogyasztásával nem csupán saját egészségünket, hanem a környezetet is védjük. Ez az állítás azonban nem teljesen állja meg a helyét a biohúsok esetében, mivel egy nemrég elvégzett kutatás eredményei szerint előállításuk ugyanannyi üvegházhatású gáz keletkezésével jár, mint a bevett módszerekkel előállított hústermékeké.
Az Augsburgi Egyetem, a Müncheni Műszaki Egyetem és a Greifswaldi Egyetem kutatói az élelmiszer – termelésből származó üvegházhatású gázkibocsátást vizsgálták, munkájuk a húsiparon kívül kiterjedt a tejtermékekre és a növénytermesztésre is. Eredményeiket a Nature Communications folyóiratban publikálták.
Munkájuk során a kutatók összehasonlították a biogazdálkodás és a ma már hagyományosnak számító termelési módszerek alkalmazása során keletkező üvegházgázok mennyiségét is.
A növényi élelmiszerek valamint a tej esetében az eredmények a várakozásoknak megfelelően alakultak, tehát a biotermékek előállítása mindig kisebb kibocsátással járt.
A húsok esetében azonban más eredmények születtek. Kiderült, hogy az organikus gazdaságokban tartott állatoknak nagyobb földterületre van szükségük, mivel a jóléti normák az ő esetükben csak így teljesíthetők.
Az organikus húsok előállítása során alkalmazható módszerek a mennyiség és a gyorsaság szempontjából is kevésbé hatékonynak bizonyultak, így ezekből az állatokból többet kell tartani, és tovább is kell etetni őket a bevett módszerekkel tartott társaikhoz képest.
Ezeket a tényezőket figyelembe véve a kutatók arra jutottak, hogy a marha és bárány esetében az organikus húsok előállítása ugyanannyi üvegházhatású gázt eredményez, mint a hagyományos termelés.
A szárnyashús esetében a helyzet rosszabb, itt az organikus termelés némileg több üvegházgázt eredményez a bevett módszerekhez képest.
A sertéshús esetében azonban a biotermelés kicsivel jobb eredményeket produkál a hagyományos termeléshez viszonyítva.
Fontos megjegyezni, hogy a kutatás nem kizárólag az élelmiszeripar klímaváltozásra gyakorolt hatását vizsgálta, hanem figyelembe vett sok egyéb szempontot, és így sokkal árnyaltabb az a kép is, amit a biohúsokról alkotott.
Maximilian Piper vezető kutató a The Guardiannek adott interjúban elmondta, hogy bár az üvegházhatású gázok kibocsátása terén nincs sok különbség a két módszer között, a biohúsok termelése mégis előnyösebb, mivel jóval kevesebb műtrágyát és permetszert használ, így kevésbé szennyezi a talajt és a vizet.
A tudósok nem csupán az egyes élelmiszerek előállításával járó károsanyag-kibocsátást számították ki, hanem azt is, hogy mennyivel kellene emelkednie áraiknak ahhoz, hogy a bevételből fedezni lehessen az okozott környezeti károk helyreállítását is.
A számítások eredményei szerint a nem biogazdaságokban előállított hústermékek esetében akár 146 százalékos áremelkedésre is szükség lenne, míg az organikus hústermékek esetében 71 százalékosra. Ez utóbbi esetben azért kisebb az árnövekedés, mert az organikus húsok eleve drágábbak a konvencionális módszerekkel előállított társaiknál.
A tejtermékek és a tojás esetében a 91 százalékos áremelkedés tudná fedezni a környezeti károk helyreállítását, míg a növényi alapú élelmiszerek esetében ehhez csupán 6 százalékos árnövekedésre lenne szükség.
A kutatók véleménye szerint a “szennyező fizet” elv alkalmazása nem csupán az okozott környezeti károk helyreállítását segítené, hanem a vásárlókat is egy egészségesebb, gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrend kialakítására ösztönözné.
A megoldás tehát kézenfekvőnek tűnik, de nem minden szakember ért vele egyet. A legtöbb ember által fogyasztott alapvető élelmiszerek között nagy számban fordulnak elő húsok valamint tejtermékek.
Ha az egyes államok rövid időn belül megvalósítanák az ajánlott áremeléseket, akkor sokak számára egyik napról a másikra válna megengedhetetlenné az eddig megszokott étrend.
Ennek megakadályozása érdekében a szakemberek megfelelő állami támogatási rendszer kialakítását, valamint szociális kompenzációs intézkedések alkalmazását javasolják.
Bármelyik megoldás is valósul meg, fontos, hogy az egyes országok mielőbb lépéseket tegyenek az ügyben, ugyanis az emberiség növekvő húsfogyasztása és az ebből fakadó környezeti károk jelentik jelenleg az egyik legégetőbb problémát.
Ezt a gondolatot fogalmazta meg két évvel ezelőtt egy azENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretén belül megjelent nyilatkozat is.
A szarvasmarha és birkatenyésztésből származó metán legalább olyan jelentős hatással van a klímaváltozásra, mint a főleg az iparból és a közlekedésből származó szén-dioxid.
Az egyre növekvő mértékű állattenyésztés jelentősen hozzájárul az édesvíz rohamos fogyásához, az erdőirtáshoz, valamint a talaj és a vizek szennyezéséhez is.
Kiemelt kép: agrarszektor.hu
