A túlzott húsfogyasztás környezeti hatásai
A húsból készült ételek a legtöbb kultúrában kiemelt helyet foglalnak el a mindennapi táplálkozásban, a modern technológia és gazdaság pedig egyre nagyobb tömegeknek teszi lehetővé rendszeres fogyasztásukat. Ebből kifolyólag az emberiség húséhsége folyamatosan nő, ahogy az ár is, amit bolygónk fizet mohóságunkért.
Három évvel ezelőtt az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az UNEP keretén belül megjelent nyilatkozat a húsfogyasztást nevezte az emberiség legégetőbb problémájának, ennek pedig számos oka van.
Ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy a vágóállatok felneveléséhez szükséges takarmány megtermeléséhez óriási mezőgazdasági területek szükségesek, a kereslet pedig nő, de terjeszkedni már nem igazán van hová.
Ha további területeket vonunk művelés alá, azzal a természet utolsó mentsvárait tesszük tönkre, mint például Amazónia esőerdeit, melyeket napjainkban is serényen pusztítanak, hogy helyükön marhalegelőket és szójamezőket hozzanak létre.
A hústermelés a vízgazdálkodás szempontjából sem elhanyagolható tényező, mivel a vízhiány ma már érzékelhető probléma, és a jövőben előre láthatóan ez lesz az egyik legjelentősebb az emberiség előtt álló kihívások közül.
Példának okáért, egy kilogramm marhahús megtermeléséhez 15 400 liter vízre van szükség, melynek legnagyobb részét a takarmánynövények termesztése során használják el. Egy kilogramm marhahús megtermeléséhez pedig körülbelül 43 kilogramm takarmány szükséges.
Természetesen az egyes haszonállat fajok víz és takarmányigénye között jelentős különbség van. Az egy kilogramm hús előállításához szükséges takarmánymennyiség szempontjából a disznó és a szárnyasok tekinthetők a leghatékonyabbaknak.
Ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen energiaigénye van a húsok előállításának, és számolunk az egyre növekvő keresettel is, akkor hamar rájövünk, hogy közel lehet már az idő, amikor ellentétbe kerül egymással saját és haszonállataink élelmezése.
A húsipar kiveszi a részét a globális klímaváltozás előidézéséből. A szarvasmarha és egyéb kérődző állatok emésztőrendszeréből származik ugyanis a szén – dioxidnál többszörösen erősebb üvegházhatású gáz, vagyis a metán egy jelentős része is.
A húsiparból származik továbbá az emberi szén – dioxid kibocsátás 15 százaléka, emellett a környezetbe kikerülő kemikáliák jelentős része is a takarmánynövények termesztése során felhasznált műtrágyák és permetszerek képében.
Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a húsipar jelentős mennyiségű antibiotikumot használ fel a vágóállatok egészségének megőrzése, valamint növekedésük felgyorsítása érdekében.
A nagyságrendek érzékeltetése érdekében megemlíthető, hogy csak a 2010 – es évben globálisan 63 161 tonna antibiotikumot használt fel a mezőgazdaság, és ebben még nincs benne az akvakultúrás haltenyésztés során felhasznált gyógyszer mennyisége.
Az állatoknak beadott antibiotikum a húsukkal együtt a tányérunkon landol, és tudtunkon kívül hatást gyakorol a mi szervezetünkre is.
Az antibiotikumok ilyen módon való felhasználása hozzájárul az antibiotikum-rezisztenica kialakulásához, tehát egyre több emberre is veszélyes kórokozó válik ellenállóvá velük szemben.
Külön figyelmet érdemel az emberiség húsfogyasztásának tengerekre és óceánokra gyakorolt hatása. A túlhalászás okozta halállomány csökkenés első jelei már a tizenkilencedik században érzékelhetőek voltak, de a folyamat a huszadik században öltött igazán nagy méreteket.
Jelenleg több mint nyolcvan faj a kihalás szélén áll, néhány pedig már ki is halt a korábban ipari méretekben halászott fajok közül. A tengerekben élő állatok száma érzékelhetően csökken, a halászflottáknak egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül a nyereséget hozó halmennyiség kifogása. Ennek ellenére folytatják, hiszen a kereslet csak nő.
A halászat ráadásul nem csak az ember által fogyasztott fajokra veszélyes, mivel a halászháló nem válogat, ami az útjába kerül, az beleakad. Évente közel hét és fél tonna tengeri élőlény veszti életét teljesen feleslegesen, köztük delfinek, teknősök és sok egyéb más faj képviselői.
Hogy az emberiség hús iránti vágya milyen méreteket ölt, azt jól szemlélteti az is, ha megvizsgáljuk a gazdasági állatok, valamint a vadon élő állatok arányát Földünkön.
Jelenleg közel 1100 millió tonna közepes és nagy méretű állat él a bolygónkon velünk, az emberekkel együtt. Az ember ennek a tömegnek 27 százalékát teszi ki, közel 300 millió tonnát! Haszonállataink összsúlya közel 700 millió tonna, ami a teljes élő tömeg 63 százalékát adja. A fennmaradó csekély 10 százalék, alig 100 millió tonna alkotja a vadon élő állatok tömegét!
Összegzésként elmondhatjuk, hogy az emberiség egyre több és több húst kíván, és mivel a gyomor nagy úr, a gazdaság mindent meg is tesz azért, hogy teljesítse ezt a kívánságot. Jelenlegi technológiánk viszont nem teszi lehetővé számunkra, hogy ezt fenntartható módon tegyük, így húséhségünk kielégítése óhatatlanul is a környezet elpusztításával jár.
Mivel már nagyon közel járunk termelési képességeink határaihoz, hamarosan eljön az az idő, amikor már nem lesz mód arra, hogy még több húst állítsunk elő. Ebből kifolyólag a világ vezetőinek és a hétköznapi embereknek is el kell gondolkodnia rajta, hogyan oldhatjuk meg ezt a problémát.
A szakemberek régóta figyelmeztetnek a veszélyre, és a megoldásokon is dolgoznak már egy ideje. Jelenleg több lehetőségünk is van.
A legkönnyebben kivitelezhető megoldás, hogy a húsfogyasztás csökkentése mellett válasszuk azokat a termékeket, melyek termelése kevésbé káros a környezetre. Ilyen például a disznó és a szárnyashús, mivel adott húsmennyiség előállításához ezeknek az állatoknak van szüksége a legkevesebb takarmányra. Az óceánok és tengerek védelme érdekében pedig válasszuk az akvakultúrákban nevelt halakat és tengergyümölcseit.
A leghatékonyabb megoldás nyilván az lenne, ha az emberiség drasztikusan csökkentené húsfogyasztását, de ez jelenleg gazdasági és társadalmi okokból nehezen kivitelezhető a világ nagy részén.
Kiemelt kép: kislabnyom.hu