A hajózás zöldülne, de a siker még messze van
A tengeri hajózás gyakori témája manapság a környezetszennyezésről szóló híreknek, mivel a közelmúlt kutatásai bebizonyították, hogy jelentősen hozzájárul a légkör és az óceánok tönkretételéhez. Ezek az eredmények számos szakembert és vezetőt ösztönöztek cselekvésre, így az elmúlt években új technológiák és szabályozások jelentek meg a tengereken. A szándék tehát megvan, de a megvalósítás hagy még maga után némi kívánnivalót.
Két éve bombaként robbant a hír, miszerint két tucat óriás tengerjáró hajó annyit szennyez, mint az összes autó együttvéve.
A hír igaz, de egy nagyon fontos információ már az elején kikopott a közbeszédből, mégpedig az, hogy az említett szám nem az üvegházhatású gázokra, hanem a kéntartalmú vegyületekre vonatkozik.
A kutatások tanúsága szerint a hajózás az emberiség teljes üvegházgáz kibocsátásának 2 – 3 százalékáért felelős.
Persze nem elhanyagolhatók a kéntartalmú vegyületek sem, pontosabban a különféle kén – oxidok, melyek potenciálisan rákkeltő anyagok, emellett növelik a szív és légzőrendszeri megbetegedések kialakulásának esélyét azoknál, akik kapcsolatba kerültek velük.
A hajók okozta kénszennyezés évente körülbelül 60 000 halálesettel hozható összefüggésbe, az egészségügyi kiadásokból és kiesett munkaidőből eredő anyagi kár pedig közel 330 milliárd dollárra rúg.Hogy a hajók által kibocsátott kénvegyület mennyiség miért ilyen magas, arra a válasz a felhasznált üzemanyagban keresendő.
A tengerjárók hatalmas, százezer lóerős motorjai általában az úgynevezett HFO (heavy fuel oil) – val üzemelnek, ami egy, a gépjárműveket hajtó benzinnél vagy gázolajnál sokkal kevésbé finomított, éppen ezért jóval olcsóbb olajszármazék.
A finomítás kis mértéke pedig azt eredményei, hogy a HFO a gépjárművek üzemanyagainál több ezerszer nagyobb mennyiségben tartalmaz ként.
A döntéshozók és szakemberek viszonylag gyorsan reagáltak a felmérések eredményeire, a Nemzetközi Hajózási Szervezet (IMO) 2020 – ban meghozott döntése értelmében a hajózási társaságok kötelesek a lehető legalacsonyabb szintre csökkenteni kénkibocsátásukat.
A legtöbb hajózási társaság eleget is tesz a szabályba foglaltaknak. A baj csak az, hogy kötelességeik teljesítéséhez néhányan olyan technológiát használnak, ami nem a kibocsátott kénmennyiséget csökkenti, hanem a légkör helyett a tengerek és óceánok vizébe juttatja azt.Ennek oka, hogy a légszennyezés csökkentésére a legolcsóbb megoldást nem a kevésbé szennyező üzemanyagok jelentik, hanem egy olyan, scrubbernek nevezett készülék, ami a motorok égéstermékeiből a tengerbe mossa a nem kívánatos anyagokat.
Az International Council on Clean Transportation (ICCT) nonprofit kutatóhálózat által publikált tanulmány szerint a hajók évente tíz milliárd tonna kénnel szennyezett vizet bocsátanak az óceánokba.
Környezetvédők és számos szakember már az új szabályozás bevezetése előtt igyekeztek felhívni a figyelmet arra, hogy a scrubberek által az óceánok vizébe juttatott szennyezés nem csupán azok élővilágát veszélyezteti, hanem a halfogyasztó embereket is.Ennek oka, hogy a fogyasztásra szánt tengeri élőlények szervezetében összegyűlnek a méreganyagok, majd a hússal együtt a tányérunkon landolnak.
A legnagyobb hajózási vállalat, azaz a Carnival, valamint a világ legnagyobb iparági szövetsége, a Cruise Lines International Association (CLIA) reagáltak a környezetvédők figyelmeztetéseire, és megrendelésükre több kutatás is zajlott, melyek eredményei szerint a scrubberek használata biztonságos, és csupán minimális hatást gyakorol a vízminőségre.
A környezetvédők véleménye szerint azonban ezek a tanulmányok nem megbízhatók, és erre a következtetésre jutott a Nemzetközi Hajózási Szervezet is.
Az IMO egy belső dokumentuma szerint az említett tanulmányok gyakran alapvető információkat sem közölnek a mintavétel mikéntjéről és körülményeiről, sem pedig az elemzési módszerekről.
További kételkedésre ad okot, hogy a scrubberek használata ma már számos ország vizein részben vagy teljesen tiltott, ilyen például Kína, Belgium és Malajzia.
Mindent egybevéve azonban úgy tűnik, már megvan a szándék a tengeri hajózás környezetbaráttá tételére, változtatni csupán a megvalósításon kell.A változtatás viszont sürgős, hiszen az iparág folyamatosan növekszik, egyes becslések szerint 2050 – re akár meg is triplázhatja ökológiai lábnyomát, már ha a jövő hajói is a jelenleg általánosan elterjedt motorokkal és szűrőkkel lesznek felszerelve.
A közelmúltban számos új intézkedés és technológia látott napvilágot.
Az Európai Unió már 2015 – ben szigorúan limitálta a kénkibocsátást a Balti – tengeren és az Északi – tengeren, ennek köszönhetően az itt található kikötővárosok és tengerparti területek levegőminősége folyamatosan javul.A rövidtávú tengeri szállításban egyre jobban elterjed az elektromos meghajtás, míg a hosszú távú hajózásban a cseppfolyós gázzal működő motorok aránya növekszik.
Kísérletek folynak új, környezetbarát üzemanyagokkal, mint például a zöld hidrogén és a zöld ammónia.
Elterjedőben van a szél energiájának hasznosítására szolgáló rotorvitorla is, amely a hagyományos vitorlák helyett inkább hasonlít egy forgó kéményre, mégis képes plusz hajtóerőt biztosítani a vele felszerelt hajóknak.
Hogy teljes legyen a kép, fontos megjegyezni, hogy összehasonlítva más szállítási módokkal jelenleg még mindig a hajózás a legkevésbé szennyező lehetőség.
Az új technológiák egyre szélesebb körű terjedése, és a világszerte foganatosított intézkedések fényében pedig joggal reménykedhetünk, hogy eljöhet az idő, amikor a hajózás valóban környezetbarát módon biztosítja majd az áru és a személyek mozgását a nagyvilágban.
Kiemelt kép: pixabay.com
