Megszólal a vadász IV. – Vaddisznó-dilemmák

Ahogy nyugszik a nap, a szántóföldet szegélyező nyárfaültetvény hosszú árnyékot vet a frissen kikelt napraforgóra. Magaslesen ülve tüzetesen körbepásztázom a szántóföld szélét, körbetávcsövezve az összes fűcsomót, gyanús bokrot. A másik ablakon kinézve, messze, a nagy fűzfa kiszáradt ágán ragadozómadarat veszek észre. Elrugaszkodik. Hatalmas szárnyairól, röpképéből rögtön felismerem: a Duna túlpartjáról át-átkószáló, egész évben itt tanyázó parlagi sas látogatott meg bennünket.

Követem a távcsővel ahogy távozik a nálunk csak „magyar hegyek“-ként emlegetett Gerecse felé. A pár kilométerre lévő hegylánc lassan beleveszik az esti szürkületbe. A hegytetőn lévő adótorony fényeit meglátva, akaratlanul is összeráncolom a homlokom. Eszembe jut kijövetelem célja: ha vaddisznó érkezne a friss vetésre, a vadkárt megelőzendő el kell ejteni legalább egy darabot. Mindezek tetejébe teljesíteni kell a vaddisznóval kapcsolatos járványügyi előírásokat is, meg kell előzni a fertőzésveszélyt.

Járványügyi előírások? Kedves olvasó, ebben a cikkben nem a koronavírusjárványról és annak hatásairól lesz szó. Van egy másik betegség, amely szerintem – amennyiben az orvostudománynak hála legyőzzük a koronavírus-járványt – életünkre hosszú távon sokkal nagyobb hatással lesz. A kórt az állategészségügy és a vadgazdálkodás így jegyzi: afrikai sertéspestis (ASP).

Tudnivalók a betegségről

Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy a betegség emberre nem veszélyes, viszont jelentős károkat okozhat a hazai sertés- és vaddisznóállományban. Rendkívül gyors lefolyású betegségről van szó, a megfertőzött egyedeken étvágytalanság, bágyadtság, magas láz, viselkedési zavarok formájában jelentkezik a vírus. A tünetek fellépésétől számított 5-10 napon belül az állat nagy valószínűséggel elpusztul, a halálozási arány közel 100%-os.

A fertőzött állatok valamennyi váladékukkal ürítik a vírust, mely a környezeti behatásokkal szemben rendkívül ellenálló: külső környezetben akár hetekig, a fagyasztott sertéshúsban akár évekig életképes lehet. Az elhullott vaddisznók teteméből táplálkozó ragadozók, mint a róka, az aranysakál és a szürke farkas is, a vírus ellenállóképessége miatt a kór terjesztőjévé válhatnak. A vírus terjesztésében jelentős tényező az emberi tevékenység is: a kiránduló, természetjáró ember a ruházatával, cipőjével, gépjárművek kerekeivel, fertőzött takarmány illetve a nem megfelelően kezelt hústermékek szállításával terjesztheti a vírust.

A fentebb leírtak alapján beláthatjuk, hogy amennyiben a járvány terjedését nem sikerül megállítani, hamarosan veszélybe kerülhet a teljes európai sertésállomány. Végső soron az ország élelmiszeripari önellátása is veszélybe kerülhet.

A járványhelyzet alakulása itthon és a környező országokban

A kór a Kaukázuson, Oroszországon, Ukrajnán, Fehéroroszországon keresztül jutott el az EU területére (2014: Balti országok és Lengyelország), majd 2018-ban hazánk közvetlen környezetében is megjelent. Szlovákiában az első esetet 2019 júliusában regisztrálták, a környező országok közül jelenleg Magyarországon és Lengyelországban legsúlyosabb a helyzet. A magyarországi járványhelyzet jelentős kihatással van a hazai helyzetre is: a természetes akadályok hiánya miatt – melyek megállítanák a vaddisznók migrációját – a mintegy 500 kilométernyi zöldhatáron keresztül a fertőzött egyedek akadálytalanul érkeznek hozzánk.

Sajnos a legsúlyosabban fertőzött területek pont a szlovák-magyar zöldhatár mentén terülnek el. A magyarországi Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) adatai alapján a legtöbb fertőzött vaddisznót közvetlenül az Ipolyságtól Tiszacsernyőig húzódó határszakasz mentén regisztrálták. A Dunántúlon súlyosan fertőzött területként tartják számon a teljes Dunazug-hegyvidéket, tehát többek között a Szlovákiával közvetlenül határos Gerecse vidékét is. Szerencsére ezen a szakaszon a Duna egyelőre gátat szab a vaddisznók migrációjának, bár nyáron, az alacsony vízállás miatt a helyzet megváltozhat.

Szlovákiában május elejéig 18 járásban mutatták ki a vírus jelenlétét, több mint 2500 esetet regisztráltak a vaddisznóállományban, 28 esetet pedig a háztáji sertésállományban. Kijelenthetjük, hogy a fertőzöttség folyamatosan növekszik az országban.

A vadászok ASP elleni harcban betöltött szerepe

A vadászok az állategészségügyi felügyelet szakembereivel karöltve aggódva figyelték az ASP terjedését. Az egyre súlyosbodó magyarországi helyzet miatt 2018-ban a szakemberek a déli járások területén fokozottan ellenőrzött, ún. pufferzónát hoztak létre, melyre különleges járványügyi intézkedések vonatkoztak. Minden elejtett vaddisznót kötelesek vagyunk bevizsgáltatni, az elejtett vaddisznókat a laboratóriumi eredmények megérkezéséig kötelező az adott vadászterületen belül tárolni, csak negatív eredmény esetén kerülhetnek feldolgozásra.

A vadásztársaságok nehéz helyzetén a Szlovák Vadászkamara és az Állami Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelet (ŠVPS SR) együttműködése segített: a legveszélyeztetettebb határmenti zónában 595 hűtőberendezést osztottak szét a vadásztársaságoknak. Hosszú idő óta ez volt az első nagyobb léptékű állami segítségnyújtás, mivel az állam addig csupán elvárásokat támasztott, a vadászok önmaguk finanszírozták a vadászati tevékenységet, így az ASP elleni védekezést is. Az állam a kamarával együttműködve megkönnyítette a vadásztársaságok munkáját, mivel a vadászatra jogosultak többsége az előírásoknak megfelelő hűtőberendezést nem tudott volna önerőből finanszírozni.  

Az állami szervek már évek óta folyamatosan meghosszabbítják a vaddisznó állományszabályozására kiadott rendkívüli engedélyeket. Az engedélyek alapján a vaddisznó – korra, nemre való tekintet nélkül – egész évben vadászhatóvá vált. 2019-ig sikerült is jelentősen növelni az elejtések számát, amikor több, mint 75 ezer egyedet ejtettek el az országban. Az állományszabályozás jelenleg az egyetlen eszköz, amellyel a kór terjedését lassítani lehet, mivel a betegség ellen nincs ellenszer. A vaddisznóállományt ennek fényében szükséges a jelenlegi 10-20 egyed/km² sűrűségről 0,5-1 egyed/km² érték alá csökkenteni.

A vaddisznó vadászata rendkívül nehéz és összetett feladat, pláne olyan helyeken, ahol hatalmas mezőgazdasági táblák vannak, illetve azokban az erdőségekben, ahol nagy kiterjedésű fokozottan védett természetvédelmi területek találhatóak. Mivel rendkívül intelligens állatról van szó, nagyon gyorsan képes felismerni, hogy hol nem leselkedik rá veszély. Például az emberi zavarás, vagy a „vadászati nyomás“ miatt behúzódik azokra a területekre – többszáz hektáros kukoricaföld közepébe, vagy fokozottan védett természetvédelmi területre – ahol biztonságban érzi magát. A táplálékdús környezetben egész évben képes szaporodni, így a hirtelen, nehezen szabályozható állományrobbanás jelentős károkat okoz a mező- és erdőgazdálkodásban.

A koronavírus-járvány rendkívül megnehezítette az állományszabályozást. Ismerve az ASP terjedésének lehetőségeit, szinte biztos, hogy a természetben megnövekedett emberi zavarás negatívan befolyásolta a fertőzöttség alakulását. A megszorításoknak köszönhetően a vadászok több mint fele nem tudott eljutni a saját vadászterületére, hogy kötelességeit teljesítse. Ezáltal az állományt nem sikerült megfelelő mértékben csökkenteni, az elejtés mértéke 2020-ban mintegy 20%-kal elmaradt a 2019-ben regisztrált adatoktól.

Mit tehet a társadalom?

Csupán három alapvető dolgot kellene betartani ahhoz, hogy legalább fékezni tudjuk az ASP terjedését:

1. Amennyiben fertőzött területre, vagy fertőzött területről a még nem fertőzött járásokba utazik, és a természetben eltölt pár napot (pl. kirándul, túrázik), feltételnül fertőtlenítse lábbelijét és ruházatát, mivel nagyon könnyen vírushordozóvá válhat.
2. Ételt, elsősorban hőkezelés nélküli sertéshús-készítményeket ne vásároljanak a fertőzött területekről, mivel az ezekből származó ételmaradékok, csomagolóanyagok fertőzöttek lehetnek.
3. Fokozottan ügyeljenek a természetjárás alapvető szabályainak betartására (előző cikk), de ami a legfontosabb: törekedjenek kompromisszumra azáltal, hogy késő esti vagy kora reggeli tevékenységükkel nem zavarják a vadászterületen feladatukat teljesítő vadászkollégák munkáját.

A szerző a Szlovák Vadászkamara Központi Irodájának munkatársa

Kiemelt kép: agraragazat.hu