Film estére: Trainspotting

Válaszd az életet, válaszd a munkát, válaszd a karriert, válaszd a rohadt nagy tévét! Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD-lejátszókat és elemes konzervnyitókat! Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást, válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt, válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat! Válassz szabadidőruhát és hozzá illő sporttáskát, válassz egy három szobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban! Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy! Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító tévés kvízjátékokat! Tömd tele a szádat ócska szemét ételekkel! Válaszd a végén a rothadást! Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban, élj pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd! Válaszd a jövőt, válaszd az életet! De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet.

Úgy 15-20 évvel ezelőtt nagy divatja volt az úgynevezett “narkósfilmeknek. Kettő olyan is született akkoriban, mely kultfilmmé nőtte ki magát. Az egyik a Darren Aronofsky-féle Requiem egy álomért, mely drámaibb hangvételű, a fokozatos leépülés, lecsúszás és az abszolút mélypont elérésének anatómiája.

A másik film – melyet ma estére ajánlunk – a Trainspotting. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen komédia, talán még keményebb, mint az előbbi. A film hősei skót narkósok, alkoholisták, a társadalom szemete, ha éppen nincsenek beküldve, azon munkálkodnak, hogyan kábítsák el magukat, és az általuk túl képmutatónak és konformistának tartott világ szépen lassan lehagyja őket. Mikor Renton, a film főhőse és mesélője végül megpróbálkozik a leszokással, rájön, erre a vonatra már igen nehezen szerezhet csak jegyet…

Danny Boyle eleve úgy csinálta a mozit, hogy kultfilmmé nője ki magát: anekdotikus történetmesélés, vérbeli antihősök, sokkoló vagy épp undorító jelenetek, meglepő nyerseség, tökösség, pergő szöveg – minden eszközt bevetett, hogy a nézők évekkel később is beszéljenek a filmről. Nem hanyagolta eközben a hátteret sem, élők és hitelesek a kulisszák, melyek között Renton, Begbie, Spud és Betegfiú élik nyomorúságos életüket. A rendezőnek sikerült úgy árnyalnia mindent, hogy közben a film nem fordul letaglózó drámába, végig pörgős, humoros, őszinte és életszagú marad.

Hogy miért most kell megnézni a filmet? Egyrészt mert hétfő van, amikor talán túl sok ember fejében fordul meg, hogy rossz vonatra szállt, ez a film pedig helyretesz. Másrészt pedig mert bejelentették, hogy két évtized után megcsinálják a Trainspotting 2-őt, melyben az eredeti szereplőgárda tér vissza. Érdemes előbányászni az első részt, mert még jobban fogjuk várni…