Mama hotel – kényelmes all inclusive?

Ciki vagy nem ciki, a szlovákiai fiatalok többsége, csaknem háromnegyede 25-ön túl is a szüleivel él – az uniós országok közül nálunk a legnépszerűbb a mama hotel. Kényelem, spórolás vagy a kapunyitási pánik? Vagy mindhárom?

„Munkám van, elégedett vagyok, külföldre nem vágyom. Anyagi szempontból is okos döntés volt otthon maradni, és anyámmal sincs emiatt konfliktus” – meséli a 31 éves Gyula. Hozzáteszi, nyugodtabb a családi házban, nem hiányoznak neki az idegesítő szomszédok, egyetlen hátrányt azonban lát benne: „sokszor az illető, akivel élni akarsz és családot alapítani, nem biztos, hogy egyetért ezzel.” A szülői házban maradni vitathatatlanul kifizetődőbb, ráadásul kényelmes is, ha nem kell a mosással vagy a főzéssel törődni; a jelenség magyarázata azonban ennél bonyolultabb.

Ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai

A ’80-as generáció már úgy nőtt fel, hogy nem voltak közvetlen tapasztalatai a szocializmussal, csak hírből ismeri az úttörőtáborokat, magától értetődő számára, hogy bármikor átruccanhat a határ túloldalára, az internetnek hála fürdik az ingyen zenében és filmekben, a lehetőségei száma szinte korlátlan az élet bármely területén, ehhez képest a többség – legalábbis a statisztikák szerint – a harminchoz közeledve is a szülői házban él. Az Eurostat adatai szerint hazánkban átlagosan 31 éves korukban hagyják el a szülői házat a fiatalok. Az USA-ban őket hívják twixtereknek, a spanyolok ni-ni generációnak, a japánok szemében ők a hikikomorik, nálunk pedig a mama hotelek lakói, a gyernőttek, a Pán Péter generáció tagjai. Gyakran még a húszas éveik végén is egyetemre járnak – amivel egyébként önmagában nem lenne gond -, így értelemszerűen később állnak munkába, vagy éppen sokáig maguk sem tudják eldönteni, mit szeretnének, így aztán későbbre tolódik náluk a pályakezdés. Szakértők szerint közös jellemzőjük, hogy alaposabb döntésekre törekszenek a munka, a párválasztás, a lakóhely kiválasztása és az élet egyéb területein is; a felelősségvállalást, a meghatározó döntéseket pedig szívesen halogatják. Éppen ezért fiatal felnőttként is a család támogatására szorulnak, legfőképpen anyagilag.

Kati 28 éves, tanár diplomája van, amivel itthon sajnos nem tudott elhelyezkedni. Dolgozott már külföldön bébiszitterként egy rövid ideig, majd ismét hazaköltözött a szülőkhöz, most továbbképzi magát. Mint mondja, nem szeretne sokáig a szülői házban élni, de jelenleg nincs más választása – az alkalmi munkákból saját albérletet nem tudna fizetni. Szülei sem nógatják túlságosan, jó a kapcsolata velük, szerinte kényelmes az együttélés.

„Csak azt viselem nehezen, mikor néha még most is gyerekként kezelnek” – vallja be.

Egyáltalán nem ritka, hogy az otthon élő fiatalok gyermek szerepben ragadnak. Strédl Terézia pszichológus is rávilágít, a szülő ezt gyakran úgy fogja fel, addig, amíg az ő pénzén él a gyerek, az életét is irányíthatja, ezzel viszont kiskorúsítja őt. A kényszer ugyan nagy úr, de a leválás hiánya sokszor komoly negatív hatásokat gyakorolhat a fiatal későbbi életére. Aki túlságosan is beleragad ebbe a szerepbe, és hozzászokik ahhoz, hogy otthon mindent megkap, később gondja lehet az alkalmazkodással, az önálló élettel. „A személyiség autonómiája is veszélyben van, hiszen nem érik be a megfelelő döntéshozatali szintre, nem vállal felelősséget. Nagyobb a külső kontrolláltság veszélye is, ami azt jelenti, hogy a környezetétől várja a visszajelzéseket vagy éppen az elvárások irányítják majd” – mutat rá a pszichológus.

A mama hotel jelenség egyébként a férfiakra jellemző inkább, a statisztikák szerint Szlovákiában átlagosan 32 évesen hagyja el a szülői házat az erősebbik nem. A nők ehhez képest 29,7 éves korukban. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a jelenség nem csak a fiatalok lustaságának eredménye, nem varrható minden a nyakukba. 2013-ban a 18-34 év közötti korosztályban 170 ezren voltak munka nélkül. Saját lakást vagy albérletet fizetni állás híján pedig lehetetlen, pár száz eurós keresetből „csak” nehéz.

Egy nagy boldog család

Tovább árnyalja a képet, hogy korántsem mindig igaz az előítélet a mama hotelek lakóival szemben, miszerint nem járulnak hozzá a háztartáshoz és kifosztják a hűtőt. A 27 éves Gábor egyedül él édesanyjával egy kertes családi házban. A faluban, községi alkalmazottként dolgozik, ellátja a ház körüli teendőket, kertet művel, szőlőt gondoz. A rezsibe is belead, és minden egyéb költségét önmaga fedezi. Hamarabb lett autója, mint saját otthona, de egyrészt nem bánja, s mint mondja, édesanyjával sincs konfliktus köztük. Ő még egy-két évet ad a „közös fészeknek”, a barátnőjével közösen költözne ugyanis, akár távolabbra, vagy külföldre, jelenleg azonban a lány még az egyetemen utolsó éveit végzi.

Mint azt a szakember is hangsúlyozza, a legfontosabb, hogy a fiatalnak legyen valós jövőképe, nem pedig egy idealizált mesekép, amibe kapaszkodik. Azt pedig, hogy mikor, hány évesen jön el az elköltözés ideje, lassan kár általánosítani. A társadalmi elvárás 25 év, a való élet viszont nagyon is mást mutat. Ráadásul mindenkinek mások az igényei és legfőképpen a lehetőségei. A legfontosabb, hogy az együttélés – legyen az ideiglenes vagy tartós – mindkét generációnak megfeleljen. Ha pedig működőképes, a kötelékek partneriek, mindenkinek aktív szerepe van a családban, és tiszteletben tartják egymás személyes terét és szabadságát, akár úgy is szemlélhetnénk, visszatérőben a régi, többgenerációs otthon modellje. Akkora baj lenne?