Magyar tojástánc Fico körül

A magyar érdekeltségű pártok óvatos (vagy kevésbé óvatos) tánca Fico körül mindig létező jelenség volt. Csak most a Híd tette meg a következő piruettet.

Azzal, hogy Bugárék megszavazták az alkotmánymódosítást, mely elengedhetetlen volt Ficóék számára ahhoz, hogy Szlovákia jól fésült Supermanjeiként tetszelegjenek a választók előtt, minden csak bonyolultabb lett. A Híd annak ellenére szavazott így, hogy tudnia kellett: ezzel a lépésével tovább növeli az ellenzék fejetlenségét, és egyre távolabb kerül az eddig sem túl reális kormányváltás.

S akkor itt a dilemma, amin Bugárnak minden bizonnyal végig kellett rágnia magát: adjon egy esélyt a választások előtti ellenzéki összefogásnak (melyet ugyan szorgalmazott, de olyan homályosan és erőtlenül, hogy a #Sieť könnyedén kibújt alóla), vagy szálljon be a harcba a választások utáni tárgyalási pozíciókért a Smerrel. A verseny ugyanis már elindult, ott toporog az SNS és a KDH is (mely, ne felejtsük, egyszer már nagyot üzletelt a Smerrel egy alkotmánymódosítás kapcsán). Fico ráadásul be is lengette: a választások után feküdne neki a koalíciós kormány.

Ellenzék, pro és kontra

Az ellenzék, bár továbbra is igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy reális lehet a kormányváltás, a jelek szerint felkészült arra, hogy ismét négy év smeres hegemónia jön. Ez most nem 2010, mikor a Smer-HZDS-SNS kormányzatot kellett leváltani. Az SDKÚ bukása után nincs egyértelmű vezér az ellenzékben, mert bár Rado Procházka, a #Sieť elnöke igyekszik líderként beállítani magát, túl zöldfülű ahhoz, hogy birokra keljen az olyan stabil hátterű politikai veteránokkal, mint Bugár és Ján Figeľ, a KDH elnöke. Utóbbi kettő pedig nem lesz az ellenzék vezére soha: Bugár ugyanis magyar, Figeľ pedig a legkevésbé sem karizmatikus. Mindazonáltal egyikük sem hajlandó engedni pozíciójából. Procházka ráadásul Igor Matovičcsal, az Egyszerű Emberek vezetőjével is vad cicaharcban áll. Ha mégis bekövetkezne a kormányváltás, abból nagy valószínűséggel gigantikus bukta lenne, még gyorsabb, mint a látszólag jóval stabilabb Radičová-kormány idején.

Smer, pro és kontra

A Híd érdekérvényesítő erejének nem tett jót az ellenzéki lét. Ficóék sok, a magyar választóik számára viszonylag fontos szimbolikus témát kaszáltak el, például a vasúti kétnyelvűséget, vagy épp a kisebbségi kulturális alapot. Ezek az esetek nem segítettek Bugáréknak a Híd és az MKP között vacillálók megszólításában. Kormánypozícióból ezeket a témákat át tudták volna vinni, akkor „lett volna politikai akarat”. Ebből kiindulva logikus lenne a Híd szempontjából Ficóékkal lepaktálni. A másik dolog, hogy ezzel tényleg lefejeznék az ellenzéket négy évre, és visszaút szinte biztosan nem lenne. A Smer minden bizonnyal hasznos hülyeként kezelné a Hídat a kormányban, Bugárnak pedig politikai szempontból nem érné meg, hogy Fico élő pajzsaként viselkedjen.

A Focus ügynökség legújabb felmérése szerint a Híd szavazóinak 60 százaléka akkor is Bugárékra szavazna, ha tudnák, hogy koalícióra lépne a Smerrel. 38 százalék ellenben nem. Ez egy 7-8 százalékos párt esetében túl nagy rizikófaktor, hogy Bugár szóban is megengedje magának a Smerhez való közeledést. Ennek tudható be, hogy mindig „mondtam is valamit, meg nem is” módon nyilatkozik Ficóékról. Az Új Szónak adott interjúban például azt mondta arra a kérdésre, együttműködne-e a Smerrel: „Nem, mert nem úgy ismerem őket. De mondják, a kapanyél is elsülhet, habár én még nem láttam.”

Ki nevet a végén?

Bugárnak tehát most nagyon nehéz lehet, mert bármilyen lépése nagyon komoly következményekkel járhat, így a választások előtt. Az MKP és Berényi József azonban most biztosan nagyon figyel. Pártja ugyanis a parlamenti bejutás határán áll, és bármilyen hídas megingás a törvényhozásba lőheti őket – a pártnak pedig most ez az elsődleges és alapvető célja, minden más csak hab a tortán. Berényinek azonban nagyon óvatosnak kell lennie azzal, hogy túlhangsúlyozza a Híd és a Smer potenciális együttműködését. 2012-ben ugyanis épp az MKP volt az, mely nagyon sokáig nem akarta kimondani, hogy a Smerrel nem kormányoznának, és szinte lépésre pontosan ugyanazt a táncot járták el, amit most számon kérnek Bugárékon. Emellett Berényi jelen pillanatban is a smeres vezetésű Nagyszombat megye alelnöke – a fagyi tehát nagyon könnyen visszanyalhat.

Folytatódik tehát a tojástánc, én pedig kíváncsian várom a végét – azzal kapcsolatban azonban nincsenek illúzióim, ki nevet majd a végén.