Mi az a gigantikus gumikacsa Komárom mellett?
Azóta, hogy megjelent a google térkép valódi légi- és műholdfelvételekkel, madárként szemlélhetjük a tájat, és olyan formációk is elénk tárulnak, amelyek másfél-két méterrel a talaj fölött poroszkálva nem – például szívecske, betmen na meg persze horogkereszt. Komárom nem mással büszkélkedhet, mint egy gumikacsával, illetve valamivel, ami képzelhető annak is. De mégis, hogy került oda?
Komárom a Kisalföldön fekszik, és szeretjük is elkönyvelni a várost és a környéket, mint tengersík vidéket, ahol havazás után a három méter magas “Víztorony hegyet” szánkózók tucatjai rohamozzák meg, és ahol a Vág vagy a Pozsonyi út töltése egyenesen sílesikló pályának tűnik. Ugyanakkor ez a vidék, még ha kisebb mértékben is, de változatos domborzati formákat mutat. Maga a Csallóköz és a Szigetköz egy óriási hordalékkúp, amit a Dévényi szoros után lelassult Duna hagyott itt, hasonlóan a Szentendrei és a Csepeli szigethez. Pozsony és Komárom között kb. 20 métert lejt a Duna, ez egy szokványos hétemeletes blokk magasságával egyenlő, és jól illusztrálja, mennyi hordalék is van a szigetvilágunk földjében. A folyó persze nem együltőre építette fel a Csallóközt, hanem több tízezer év alatt, több ágra szakadva, kiegészülve (csak a balpartiaknál maradva) a Vág, a Dudvág, a Nyitra és a Zsitva vizével, no meg hordalékával, folyamatosan változtatva a folyómedreket és a szigetvilágot körülötte.
És hogy mi közbe van ennek a gumikacsához? Ha a google térképén pár kilométert görgetünk észak-kelet felé (jobbra-fel), Hetény déli határához, gyönyörű látvány tárul elénk: régi patakmedrek, kanyarulatok. Ha jobban körülnézünk, a vidék tele van ilyesmi formákkal, ívekkel, meanderekkel. (Aki igazán telítődni akar a látvánnyal, az görgessen bele a Csallóközbe, vagy például Feketenyék környékére itt.)
No a mi gumikacsánk is egy ilyen leszakadt, majd feltöltődött folyókanyarulat, aminek alsó határánál lévő vízgyűjtő csatorna is vezet. Ha Izsa és Komárom között utazunk, feltűnhet, hogy az út északi fele magasabban van, mint a déli, a különbség jó 2-4 méter is lehet. Aki már mérgelődött azon, hogy miért van olyan sok kanyar ezen a tengersík vidéken, hát ezért: az út is a meder szélét követi.
Vályi Béla m. kir. főmérnök: A Dunavölgy átnézeti térképe, részlet 1900
Ha pedig fellapozunk néhány régi térképet, ott is megtaláljuk a kacsát, legalábbis a pocakját és a feje búbját mindenképp. Az 1938-as katonai felmérés térképén egyaránt, ahogy a századfordulón készült, az árvízmentesítéssel, a vizenyős területek lecsapolásával és feltöltésével foglalkozó térképeken (a Dunai szigetek blogon találtam ezt a térképet, órákra bele lehet feledkezni a lapozásába) is megjelenik a kacsa forma, aminek még neve is van: Gai tó. Több monográfiát is átnyálazva sem találtam a területről többet, a térkép legendája alapján viszont egy vizenyős rétről és ártérről van szó, amely kelet felé lejt, Izsa felé a Falu Tó néven folytatódik (tavasszal gyakran hónapokon áll itt a víz), majd a falu déli határában folyik a Dunába. Legjobban mindez talán az első katonai felmérés térképén látszódik.
Hogy ne csak földrajzról legyen szó, két érdekesség is kapcsolódik a területhez: Mostanában ünnepeljük a szabad királyi városi cím odaítélésének 270. évfordulóját. A kiváltság nem volt ám ingyen, a város kipengetett egy jókora összeget, “nem számítva a sok értékes ajándékot, mely a szabadalom elnyerése érdekében Bécsbe és Pozsonyba vándorolt” – így írja körül szépen a lobbi és a korrupció határán mozgó tevékenységeket Borovszky Samu a Magyarország Vármegyéi és Városai című monográfiájában, állítólag csak a várparancsnokság irányába tanúsított lobbi 14 ezer forintba került, úgy hogy a királyi kasszába végül 50 ezer forint került. De hogy ezen túl miért is érdekes ez? A pénzeken kívül a kincstárba vándorolt a város egyetlen birtoka, a Duna-Vágduna összefolyástól keletre eső terület, az úgynevezett Várfölde vagy Várköze rajta többek közt részben a gumikacsával, amit a város még Mátyás királytól kapott.
De nem messze ide, Izsa határában helyezkedik el a római erődítés, Celemantia, ismertebb nevén Leányvár, ami a Duna déli partján valaha volt város, Brigetio hídfőjeként működött. A birodalom határa ekkortájt a Duna volt, Leányvár már ezen kívül épült. Viszont a területet nem mai formájában érdemes elképzelni, a sáncokkal és árkokkal megerősített erődöt észak felől a már említett vízenyős területek is védték, miközben a szárazulatokat és átkelőket az erődből minden bizonnyal ellenőrzés alatt tudták tartani.
Végezetül fel lehet tenni a kérdést, hogy mégis milyen folyó vagy patak volt az, amely a Gai tavat ilyen formában kialakította? A válasz komolyabb kutatást kívánna, és mivel nem találtam semmilyen releváns forrást a témában, a továbbiak inkább csak felvetések, amelyek megfelelő fenntartással kezelendőek. Alapvetően nem vagyunk könnyű helyzetben már csak azért sem, mert a terület átjáróház lehetett az évezredek során, ami a folyók és ősi változataikat illeti. A kacsa viszonylagos mélysége illetve inkább sekélysége, elnyúlt szélessége arra enged következtetni, hogy nem egy fiatal képződményről van szó. A Vágduna mozgásával jól lehet illusztrálni, hogy csak az elmúlt néhány évszázad alatt mennyit változott a folyóhálózat: Az Öregvár egy jó viszonyítási pont, hozzá képest a Vágduna jó 150 métert távolodott kelet felé, északabbra pedig az első és második katonai felmérés térképei alapján még ennél is többet, 2-400 méternyi földsávot hódított meg a Csallóköz a Vág mozgásával (pontos számot azért is nehéz mondani, mert a térképek kora fordítosan arányos a pontosságukkal). Az Öreg Dunát lehet talán a legkönnyebben kizárni, például a régészeti leletek léte is arról tanúskodik, hogy régóta szárazulat a város mai területe, így attól északra nem kóborolhatott el a folyam, és Duna nem tudott volna leírni ilyen keskeny kanyarokat sem. (Egy dunai méretű kiágazás nyomai figyelhetőek meg valószínűleg Izsától keletre) A Vág első számú gyanúsított lehet a Gai tó kialakításában, hiszen a víz nyoma a mai vágóhídig visszanyomozható, és a területen tőle északra is lehetett egy sziget, amire a második katonai felmérés “Malom Sziget” elnevezés utal – ma keresztülszeli az Újvár-Komárom vasútvonal. Hasonló mellékág figyelhető meg a Garam torkolatánál is.
Cloppenburgh Johann térképének részlete 1632-ből
Ugyanakkor korai lenne itt pontot tenni a rögtönzött nyomozás végére, sőt. Több 17. és 18. századi térkép is arról tanúskodik, hogy volt idő, amikor a Nyitra egyensen a Dunába torkollott. Elképzelhető, hogy a Gai tó és folytatása a Nyitra alsó szakasza volt, de a Vágduna folyamatos kelet-irányú mozgásával hamarabb befogta azt, a mai Apáli sziget magasságában, az alsó rész pedig így előbb a Vágduna vizét továbbította, amíg fel nem töltődött.
