Star Wars: Hol van az erő

Amikor először találkoztam a Star Wars történetével gyerekkoromban, az akkor is lenyűgöző vizuális élmény mellé – egyébként is vizuális alkat vagyok, szeretem etetni a szememet – egy egész komplex kis sztorit kaptam. Immár másodszor voltam nagy Star Wars premieren, de kezdem úgy érezni, hogy arról a frenetikus élményről, mint anno az első rész (ma már New Hope) generációja részesült, én lemaradok. Friss moziélmény, a pattogatott kukorica ízét még a számban érzem.

Figyelem, spoilerdömping!!

Na jó, egyik szemem becsukom, akkor azt mondom, ez igen. Vizuálisan magasra tették a mércét. Plasztikus volt, megfogható, olyan igazi. A robbanásról elhittem, hogy gyilkos, a robotokról, hogy tényleg ott vannak. Kevésbé volt érezhető a CGI, sokkal emberközelibbé vált az egész. Valahogy vissza köszönt az első rész.

És ezen a ponton kezdtem érezni, hogy:

Egyszerűen túl gyorsan mondtak el túl keveset, ahhoz, hogy elgondolkoztasson. Rohanás, rohanás, száguldás, mint azt a marveles moziktól megszoktuk. Csak hát ez nem Marvel. A Star Wars univerzum az átlag, csak a filmeket ismerő rajongó számára, hat rész változatos élménye. De ennél azért több van benne ha egy kicsit utánaolvasunk. Akár a regényekben(!), akár a Star Wars wikin, amit stílusosan Wookipédiának hívnak. Egyébként aki lusta a regényekhez és/vagy nincs ideje, pénze gyűjteni a képregényeket, az itt mindent megtalál, tényleg kinyílik neki egy univerzum, ami tele van drámával és ármánnyal, önfeláldozással és reménytelenséggel, majd újra reménnyel. Sötétség és világosság, szóval örökös lüktetés.

A sötétséget egyébként ebben a részben sikerült kimaxolni, sőt. Az első tíz percben rögtön jön egy lángszórós, mindent szétlövős falukivégzés, főgonosszal, rohamosztagosokkal meg komor tónusokkal. Bekacsint egy kis Star Wars: Republic Commando (ez volt a Lucas Arts szerintem legjobb FPS játéka, jó tíz évvel ezelőtt) … és már lapozunk is tovább. Így utólag az az érzésem, csak azért sűrítették be a beszélgetős, sztoriépítős jeleneteket, hogy jusson idő, a futásra, robbanásokra, meg a rohanásra, meg a robbanásokra … szóval arra amit egyesek filmnek hívna, ma.
De nekem valahogy nem az A film. A karakterek elnagyoltak. Jön egy rohamosztagos, aki jófiú lesz – kitudja miért, de szerintem majd meg kell nézni másik két részt, hogy kiderüljön az igazság – akivel az egyik jófiú kb. tíz másodperc alatt örök testvéri barátságot köt, mintha csak együtt homokoztak volna a Tatooinon. Hát ez így ebben a formában, juj.

A sztorivonal egy az egyben a New Hope koreográfiáját követi:

• Robotba rejtett titok, ami iszonyú fontos
• A kis robot váratlan segítője egy sivatagos planétán
• Megjelenik a birodalom, izé, az első rend és mindenkit gonoszul halomra lőnek, keresik a droidot
• Egy karakter kényszerleszállást hajt végre egy bolygón majd az események fősodrába keveredik
• Látványosan elhúznak a nyakukban lihegő Birod.. ja nem, szóval az első rend elől
• Egy összekötő kalandot követően eljutnak a lázadók főhadiszállására, ami most is egy zöldellő bolygó
• A főellenségnek nagyon gonosz főura van, igen gonosz, annyira, hogy még az arcát is látjuk (legalább bujkált volna még egy rész elejéig, de nem )
• Ja és az első rendnek van egy hatalmas fegyvere (hát nem tudom, hová, meddig lehet még überelni a gigantomániát)
• Szétlövik a megafegyvert, ami egy rövid jelenetben szétlő egy-két égitestet, csak a miheztartás végett
• A megafegyvernek védőpajzsa van (már megint), ezért be kell osonni és belülről kell elintézni, ami nem megy egyszerűen (már megint)
• Meghal egy fontos karakter, akit egy főgonosz öl meg, persze a gigafegyveren, ami most már bolygó méretű és atmoszférája van
• Ja, és a főgonoszt kicsit összekaszabolják, amúgy is túl szépfiús arca volt

Hát, azért ettől többet vártam. Na jó, kaptunk egy elég rendhagyó, haragból vagdalkozós fénykard párbajt, ami egy idő után kínosan kényszeredett, de jó ám legyen. A hangok nagyon jól sikerültek, bár nem volt frenetikus az érzés, azért őriztük az erőt. Persze volt humor is, Chewbacca meg egy jelenet sorban úgy hentelte a rohamosztagosokat, hogy öröm volt nézni. Az erő nagyon ott van, a sima fojtogatós trükk már nem elég, ezt még élveztem is. A végén pedig megjelenik Luke, aki Obi-Wan fejet növesztett és stáblista.

Kicsit beetetve érzem magam, túl sokat volt hájpolva az egész, apránként csöpögtették belénk, hogy valami gigantikus jön. De valahogy egy jól csomagolt lufit kaptunk. De azért mégis tetszik, mert szeretem, ha nem szeretném, akkor bizony többet nem nézném meg.

…
Ja, és nem volt Mickey egér, és Donald kacsa! (mérges szmájli)