Nyarat csinál

Nem szeretem az azonnali élménybeszámolókat. Az élmény nem forrja ki magát az ember lelkében. Mégis, mi a fenét írhatnék egy mustról, ha én a bort szeretem? Ezért is tartott ennyi ideig, hogy billentyűzetet ragadjak. Hagytam, hadd fermentálódjon bennem az élmény; kerüljön a seprő az aljára, a színe-java pedig a tetejére.

Elvileg egyszerű lenne a dolgom: csak meg kellene írnom, hogy nagyon tetszett Korpás Éva „Fecském” című lemezének albumkereszteléssel egybekötött koncertje. Azoknak, akik nem szeretnének tovább olvasni, annyit üzenek: ha tehetik, menjenek el a következő koncertre, és nézzék, tapasztalják meg. Valószínűleg nem fogják megbánni.

A kép azonban korántsem fekete-fehér – pár színt és árnyalatot még felfestenék erre a vászonra.

Kezdeném ott, hogy nagyon örülök a népdalfeldolgozásoknak, azon belül is a jazz és világzene területén próbálkozó társaságok törekvéseinek. Nem új dolog ez, Vikár, Bartók és Kodály óta számtalan zenész, együttes merített a magyar népzenéből, csak a kivitelezés terepe és minősége volt más-más. Korpás Éva és kiváló zenekara inkább – de nem kizárólag – a jazz felé hajlik, és ez kedvemre való. Talán emiatt is történhetett, hogy könnyen fogadtam be produkciót.

A koncert első harmada teljesen kiemelt a hétköznapok nyers valójából, és néha beleborzongtam a hallottakba – olyat repített egy-két dallam fáradt, töredezett lelkemen, amilyenhez foghatót nagyon ritkán tapasztalok. Nem akarok szuperlatívuszokat pufogtatni, de az biztos, hogy nagyon régen esett ennyire jól A Zene. Kétségünk ne legyen: nagyszerű dolog történt a színpadon. A minőséget sosem kell magyarázni, és ez egész egyszerűen úgy volt remek, ahogy volt. Punktum.

Egy dal erejéig mozgóképek kísértek bennünket; kedves képsorok az énekesnő lányáról, aki tanulmányai miatt sajnos nem lehetett jelen a koncerten, és akinek az albumot ajánlotta a művész. Majd pár dalt Éva keresztlánya, Réka énekelt.

A lemezt annak rendje és módja szerint meg is keresztelték pezsgővel – ez előtt még Farnbauer Péter szólt pár szót a nagyérdeműhöz. A keresztelő után még egy jó adag várt ránk a dallamokból. Nem vagyok a közönség énekeltetésének híve, de ez már legyen az én bajom; valamiért mégis feketetyúkoztam egyet a többiekkel.

Taps, vastaps. Kijöttünk. Gazdagabb lettem.

Számomra a koncert csúcspontja egyértelműen az Édesanyám rózsafája c. dal klasszikus gitárra adaptált verziója. Madarász András kiváló gitárjátéka úgy adott új keretet a dalnak, hogy nem nehezedett rá, mégis csodás távlatokat nyitott neki. Engem Barcelona egyik kilátójáig vitt: behunyt szemmel csodáltam az odavarázsolt környezetet. Láttam a tengert, láttam a várost, az arra sétáló emberek ruhájába belekapó szellőt. Mindent.

És azt hiszem, itt fogható meg az egész koncert lényege: helyenként tapintható setesutasága ellenére Zoboralján, Kalotaszegen, Budapesten, Barcelonában voltunk, pedig ki sem mozdultunk Komáromból. Köszönet érte.

[div id=”middle-box”][div class=”middle-box-inner”][div class=”middle-box-title”] Korpás Éva: Fecském [end-div][div class=”middle-box-p”] Korpás Éva Fecském című lemezét a Komáromi Jókai Színházban mutatták be december 11-én. Közreműködtek: Korpás Éva – ének, Sipos Dávid – szaxofon, Madarász András – billentyűsök, gitárok, Lelkes Tibor – nagybőgő, Varjú Attila – dobok, ütősök [end-div][end-div][end-div]