Quo vadis, Louis van Gaal?

Képzeljünk el egy kisgyereket, aki tízóraira mindig marhabélszínes-királyrákos szendvicset visz iskolába. Aztán osztálytársai észreveszik, hogy a marhabélszínt egyszerre felváltja a teszkós párizsi, majd már az sem, és a gyerek már csak puszta kenyeret majszolhat a nagyszünetben. Így érezhetik most magukat a Manchester United szurkolói.

Sir Alex Fergusonnal a csapat húsz év alatt 13 bajnoki címet, két BL-címet, és számtalan egyéb trófeát gyűjtött be. Ezzel alaposan elkényeztette a drukkereket, és távozásával akkora űrt hagyott maga után, amekkorát tulajdonképpen nem is lehet. Kevésszer fordul elő, hogy egy csapat és egy edző annyira egymásra találjon, mint Sir Alex és a ManU – gyönyörű házasság volt, jóban-rosszban, de inkább jóban.

SAF 2013-as visszavonulása után David Moyes lett a ManUtd edzője – hatéves szerződést kapott, ebből azonban mindössze tíz hónapot töltött ki. A csapat ugyanis hatalmas pofára esést produkált, nem volt címvédés, de még csak az európai kupaporondra sem jutotta ki, csak hetedik lett, a BL-ben a Bayern búcsúztatta őket. A szurkolók gyorsan észrevették, hogy valaki kilopta a királyrákot a szendvicsükből, és szabályosan kiutálták Moyest a csapatból. A gárdát rövid időre Ryan Giggs vette át, majd bejelentették, hogy jön az új messiás, Louis van Gaal, aki akkoriban épp holland szövetségi kapitányként villogott.

Van Gaaltól mindenki azt várta, hogy előkapja a varázspálcáját, és véget vet az ínséges időknek. Rocksztárként jött, a világsajtó pedig itta a szavait arról, hogyan fogja szétkapni a ManUtd általa középszerűnek titulált keretét, és épít új palotát a régi romjain. Akkora volt a hisztéria körülötte, hogy csitítania kellett Manchester népét, mondván, egyik napról a másikra ez nem fog menni, fokozatosan fog építkezni.

Van Gaal végül annyira megszerette ezt a mantrát, hogy ezt hajtogatta hónapokon keresztül. Óriási pénzeket kapott, nagybevásárlást tartott, kifelé pedig azt mutatta, hogy úgy építgeti a csapatot, mint egy műgyűjtő a szeretett gyűjteményét. Kicsapta a fél gárdát, megvált Rio Ferdinandtól, Vidicstől, Evrától, Kagawától, Welbecktől, és hozta helyette például Herrerát, Di Mariát, Blindet és kölcsönbe Radamel Falcaót. Ehhez képest rosszabbul kezdett, mint Moyes, novemberig csak három bajnokit nyert, ráadásul a harmadosztályú Milton Keynes Dons 4-0-ra oktatta a szupersztárokat a Ligakupában.

A holland továbbra is türelmet kért, azt magyarázta, olyan dolgokat vezet be Angliában, amivel eddig még nem nagyon próbálkoztak. A holland válogatottnál használt háromvédős rendszerre állította át a ManUtd-t, ám úgy tűnt, a kísérlet nem válik be, egyszerűen zátonyra futott a 3-5-2 – lassult a csapat játéka, nem ment a támadásépítés, a játékosok egyszerűen nem álltak át a szisztémára, vissza kellett állni a négyvédős rendszerre. Van Gaalt emellett az öltözőben sem szerették, drákói szigorral fogta ugyanis a játékosokat, elvette mobiltelefonjukat, kamerákat szereltetett fel, és agyonhajtotta őket az edzéseken (el lehet képzelni, milyen az, mikor egy topcsapat topjátékosai már ősszel fáradtságra panaszkodnak).

Az edző nem ígért bajnoki címet, az első négyben akart végezni, ami a szurkolóknak ugyan kevés volt, de a holland ezt legalább beváltotta, a csapat a negyedik lett.

[div id=”middle-box”][div class=”middle-box-inner”][div class=”middle-box-title”] Egy ManUtd-szurkoló szomorú vallomása [end-div][div class=”middle-box-p”] Munkatársunk, Borsiczki Adrián nagy Manchester United-szurkoló, kölyökkora óta él-hal a csapatért. A Norwich elleni vereség után megzavartuk a szombat délutáni gyászát, mondja már el, mit érez. “Szerintem van Gaalnak már régen fel kellett volna állnia a kispadról. Önhittsége azonban gátolja ebben. Nem létezik hogy most is egyet cserélt az egész meccs alatt… Nulla taktika, nulla elképzelés ennyi pénzből, ez egy vicc” – mondta keserűen kollégánk. [end-div][end-div][end-div]

A kőarcú Van Gaal az új idényben elengedte Di Maríát, Van Persie-t, Javier Hernándezt, Nanit, és még egy csomó játékost, és újabb darabkákat illesztgetett be a csapatba, például Bastian Schweinsteigert, Anthony Martialt, és Memphis Depayt, ismét csak nem kevés pénzért – két év alatt csaknem negyedmilliárd fontot költött el a keretre. Nem is kezdett rosszul, szeptember végén a PL élén állt a csapat, ám október óta mindössze három bajnokit voltak képesek megnyerni a tízből, három vereség és négy döntetlen mellett. A Bajnokok Ligájából pedig dicstelenül pottyantak ki, a Wolfsburg és a PSV is megelőzte őket, hat meccsből 8 pontot szereztek csupán.

A hollandnak lassan lesz min gondolkodnia: bár a csapata az ötödik helyen áll a PL-ben, most már nem bújhat el jól ismert kifogása mögé, így másfél szezonnal kinevezése után, tudva, hogy annak idején a Bayern Münchennel már az első szezonjában bajnoki címet nyert.

A szék azonban egyre forróbb lesz alatta, hiszen a múlt héten a Bournemouth ellen kapott ki kilátástalan játékkal a ManUtd, most szombaton pedig otthon, az újonc Norwich City leckéztette őket. A csapat az elmúlt négy PL-meccsén mindössze hétszer találta el az ellenfél kapuját…

A brit sportsajtó már azt találgatja, hogy ha már így beindult az edzőkeringő, Van Gaal lesz-e a következő, akit felállítanak a kispadról – a mindenható José Mourinhóval szemben a héten fogyott el a türelem, Roman Abramovics, a Chelsea tulaja csúnyán kivágta a portugált. A londoniak fel is támadtak az edzőváltás után, szombaton már elég simán nyertek a Sunderland ellen.

Apropó Mourinho: a ManUtd szurkolói a Norwich elleni bukta során a portugál nevét kezdték el skandálni a stadionban. Ha Van Gaal bukna, és elküldenék – amit egyébként az egyik ManUtd-szurkoló a csapat hivatalos Facebook-oldalán a legszebb lehetséges karácsonyi ajándéknak nevezett – Mourinho biztos bekerül a kalapba az Old Traffordon. A nagyképű portugál ugyanis korábban azt nyilatkozta, szívesen lenne a Manchester United edzője, és most épp rá is ér… Sir Alex Ferguson pedig úgyszintén elismerően nyilatkozott a Special One-ról, még aktív éveiben.

Ja, és egyébként Carlo Ancelotti is Manchesterbe vágyik.