Ellenvélemény: Az Erőt nem lett volna szabad felébreszteni!
Nagyon sokakkal egyetemben tűkön ülve vártam a Csillagok háborúja legújabb epizódjának vetítését. Kisgyerek korom óta nagy fanatikusa vagyok a film világának, számtalan kiegészítő történetet is elolvastam már. A premierre igaz nem kaptam belépőt, de a tegnap éjféli vetítésre sikerült eljutnom, hogy aztán kifelé jövet úgy érezzem magam, mint akit alaposan arcul csaptak.
VIGYÁZAT, SZUPERSPOILERES KRITIKA!!!
A film elején még minden a legnagyobb rendben ment, kaptunk is egy szép erődemonstrációt az Első rend jóvoltából, akik most az ügyeletes rosszfiúk szerepét töltik be az új trilógiában. Azt, hogy valójában kik is ők, azt az egész idő alatt nem tudjuk meg, de ez legyen a legkisebb baj, egy folytatásos történetben mindig kell maradjanak nyitott kérdések. Kylo Ren is bemutatja nekünk, hogy bár nem Sith, azért tud bánni az Erővel. No de aztán elkezdődik az „ezt valahol láttam már” érzés, ami Az ébredő Erő hátralévő részében nem ereszt el. Ugye ismerős valahonnan az a jelenet, mikor valaki szorult helyzetében egy droidba rejti el a létfontosságú információkat? És a folytatás is szinte teljesen ugyanaz. Erősen elgondolkodtam azon, hogy nem a negyedik epizód felturbózott tribute filmjét nézem-e. Lássuk csak: a droid eljut egy sivatagos bolygóra, véletlenül rálelnek. Az Első rend keresni kezdi BB-8 –at, merthogy a kis robot erre a névre hallgat. A szakavatottak pedig kitalálhatják, milyen módon menekülnek meg főhőseink a Jakku (mert a Tattooine már túl mainstream azzal, hogy minden epizódban szerepel) bolygóról? Ha a Millennium Falcon a tipp, akkor nyertek a kedves olvasók. De ennyi erővel végigmesélhetném az egész Új reményt, mert nagyjából az egész történetszál újra lekövethető. Megjelenik Han Solo, eljutnak az Ellenállás (merthogy már nem Lázadók) támaszpontjára a Yavi… ja, nem oda, de ez is erdős bolygó. Közben kiderül, hogy a rosszfiúknak van egy csinos játékszerük. Egy mesterséges bolygó persze túl evidens lenne ugye, világokat elpusztító erővel, amin van egy gyenge pont, amit egy raj X-szárnyúval haza lehet vágni. Ezért kapunk egy természetes óriásbolygót, saját élővilággal, klímával, egyszerre több világot is elpusztítani képes erővel, meg persze egy hangyafaroknyi ponttal, amit egy raj sugárhajtású gép játszi könnyedséggel lealáz. De azért Abrams kegyes úr volt. A Jedi visszatérből is kapunk egy kisebb emlékfoszlányt, mert hát az óriásbolygónak dukál egy védőpajzs is, amit csak egy mindenre elszánt csapat iktathat ki. Na vajon mivel? Hát persze, hogy egy raklapnyi detonátorral, és persze, hogy Han Solo és Csubakka találtatik erre a legalkalmasabbnak. Apropó, apa-fia összecsapást (erről még szó lesz később) láttak már a hat rész folyamán? Persze, de azért kapunk azt is, nehogy már valami kimaradjon, és ezáltal A Birodalom visszavág is kérjen magának egy szeletet a jókora hype tortájából.
A másik nagyon idegesítő pont számomra a sokszor erőltetett poénkodás. Persze, nyilván kellenek a filmbe a könnyedebb részek is, meg Han Solo mindig is nagy dumásnak számított, de néha egy adott helyzetben már eléggé túllő a megfelelő mértéken. Persze ez szubjektív vélemény, mert körülöttem a teremben sokan jól szórakoztak. Meg nyilván minden korosztályt meg kell fogni valahogy, még a legifjabbakat is. Bár azért engem anno az eredeti trilógia az ilyen gegektől mentesen is teljesen magával ragadott. De hát ízlések és pofonok.
Na és akkor a szereplőkről picit. Van egy Wedge Antilles klónunk, aki itt Poe Demeron névre hallgat. Ő indítja be a történetszálat, elhelyezi BB-8 –be a Luke Skywalkerhez vezető térképet. Továbbá megmenti a szakadár Finnt az Első rend egyik csillagrombolójáról, természetesen a legnagyobb tűzerő irányába kormányozva a hajót, mert hát ő nagy király. Persze a végén jelen van a vadászgépes támadásnál, mint 30 évvel korábbi inkarnációja. Ha már Finn. Rohamosztagosként kezd, de rájön, hogy nem tud azonosulni a gonoszok céljaival és módszereivel, ezért a szökés mellett dönt, amit az előbb említett kolléga segítségével hajt végre, aki éppen ekkor Kylo Ren vendégszeretetét élvezi. Irány a Jakku, ahol összebarátkozik Rey –jel a történet női főszereplőjével, aki számomra egyben az egyetlen szerethető új karakter. Értem én, hogy a szunnyadó Erő ébredezik, de azt elmagyarázhatná nekem valaki, hogy míg régen a Jedik hosszú kiképzés árán sajátították el képességeiket, ez a derék egykori rohamosztagos hogy a viharba tudja annyira elfogadható szinten forgatni a fénykardot, hogy a maszkos Ren lovagjával felvehesse a kesztyűt. A fentebb említett női főhős az egyetlen igazi „star wars-os” karakter az én ízlésem alapján. Valójában ő az, akiben újra feléled Luke Skywalker ereje, azaz ott rejlik benne a képesség, hogy mestere és egyben szövetségese legyen az Erőnek. Rá is lép az ösvényre, ő lesz a Kiválasztott, aki a film végén meg is találja a remetei magányba vonult Jedi mestert. Egyébként ő is igazi autodidakta, elég volt bogarat ültetni a fülébe, hogy a midi-chlorianok átjárják a testét, és máris kiválóan használja az elmetrükköt, kiűzi fejéből az ott kutakodó Kylo Rent, sőt még vívni is tud. De ez ennél a karakternél elnézhető, mivel ő az új Kiválasztott.
A gonosz oldalon kapunk egy gyenge Tarkin nagymoff utánzat Hux tábornokot, illetve egy ezüst rohamosztagos Phasma kapitányt, aki semmi másra nem jó az egész film alatt, csak arra, hogy túszul ejtsék és kikapcsolja az űrbázis pajzsrendszerét. Snoke főúr, az Első rend agya, a film végéig megőrzi rejtélyességét, sok mindent nem tudunk meg róla, hacsak annyit nem, hogy jártas használója az Erő sötét oldalának. Ezt is csak onnan sejthetjük, hogy ő képezte ki a film számomra legnagyobb csalódását, Kylo Rent. A régi trilógia alatt nagy fanatikusa voltam a Sötét Oldalnak, Palpatine zseniális manipulátor, Darth Vader pedig igazi legendává vált. Az előzetesek nagyon keménynek mutatták az új sötét lovagot, erősen élt a gyanúm, hogy ő lesz az új kedvencem. Ez egészen addig tartott, amíg le nem vette a maszkját. Első blikkre azt hittem fogták Havas Jon és Piton professzor génjeit, jól összemixelték, aztán megtanították az Erőhasználatra. Azt is sejteni lehetett, hogy valami köze lesz a jófiúkhoz is, nem is kellett csalódni ebben. Ben néven anyakönyvezték, Han Solo és Leia gyermekeként, akit Snoke később a sötét oldalra csábított. A film elején még nagyon kemény karakter a történet során egyre inkább egy nagy nudlivá válik, még az sem szolgál mentségére, hogy kiképzése nem teljes. A film azon jelenete pedig, mikor apját kivonja az élők sorából, drámai helyett abszolút sziruposra, és sablonosra sikeredett. Végül pedig az, hogy egy nullkilométeres „Jedi” elintézi, már csak a hab a tortán.
Na és akkor jöjjenek a régi visszatérők. Han Solo hozza a tőle megszokott kötelezőt. A vén kalóz, ha kell, cinikus, ha kell, érzelgős, vagy éppen kemény, határozott. Így a nyugdíjas korhoz közel célzóképessége, pilótai képzettsége semmit nem kopott. Sajnos azonban már a következő epizódokban nem láthatjuk a koréliai csempészt. Leiáról kiderül, hogy az Ellenállás (az Első rend ellen életre hívott mozgalom) vezetője, szerepe nem sok van a film során. Még kevesebb van Luke Skywalkernek, akit az egész epizód során kutatnak, és keresnek. Elvonult ugyanis a világtól, miután tanítványa, Ben elbukott, és a Sötét Oldal szolgálatába állt. A végén egy rövid jelenet erejéig találkozhatunk vele, amikor is a stáblista előtt mélyen Rey szemeibe bámul. Csubakka, C-3PO is jól vannak, R2-D2 –ról pedig kiderül, hogy depressziós is tud lenni, miután gazdája eltűnése után durciból kikapcsolja magát. Azt viszont nem értem, hogy a hiányzó térképrészletet hogy nem tudták letölteni a robot memóriájából olyan technikai háttérrel, mint ami ebben a filmben rendelkezésre áll.
Mindent összevetve tehát kaptunk egy nagy dérrel-dúrral beharangozott sikerfilmet, ami véleményem szerint nem teljesítette az elvárásokat. Ha már az elején kijelentették, hogy új, eddig nem ismert történetszálat hoznak a Csillagok háborúja univerzumába, akkor az ember nem egy bő két órás nosztalgiavetítést képzel el. Természetesen nem szeretném teljesen leírni még az új trilógiát, hiszen egyrészt anno a Baljós árnyak sem volt egy főnyeremény, valamint sok itt még a megválaszolatlan kérdés, amit vagy a különálló történetfilmek, vagy a következő epizódok világossá tesznek a számunkra. Az ébredő Erő regényt is ebből a szempontból várom már nagyon, hátha ott is akad majd néhány információmorzsa. Így akár végül majd egy nagyon kerek, lebilincselő cselekményt is kaphatunk persze, de jelen esetben én hatalmas ürességérzettel távoztam a moziból. Ettől függetlenül a nyolcadik epizódot így is várom, mert a Star Wars nálam így is az örök kedvenc marad.
