Hősi ének arról, hogyan mentette meg Robert és víg brigádja az országot a rettenettől
A Smer nem engedte meg, hogy „emberjogi szenteskedők” köpjenek bele a karácsonyi káposztalevesébe, csont nélkül újra megszavazták a terrorellenes törvénycsomagot. S bár nem volt igazi a parlamenti cirkusz így, karácsony előtt, mi azért írtunk egy hőséneket a hétfő délutántól.
ÉNEKMONDÓ:
Az ország házában a törvénycsomag átment,
S beköszöntött közben békésen az Ádvent
De setét palotájában a fondor államfő
Robert víg bandája ellenébe cselt sző!
Suttognak fülébe gonosz tanácsnokok:
„Adj egy új ülésre a honatyáknak okot!”
S nem firkantja alá Kiska a jó törvényt,
Kavar ezzel szörnyű, borzasztó nagy örvényt.
ANDREJ KISKA:
„Robert, s víg bandája ellen fondorkodom éppen,
S azt is elárulom, hogyan, és miképpen.
Fát díszítenétek? Pontyot zabálnátok?
Gyertek csak dolgozni, sok munka vár rátok!
Nem írom alá én Roberték csomagját,
Az ellenzék kényére odavetem inkább.
Egy ilyen csomagra ennyi indok kevés,
Nem elég magas itt a terrorfenyegetés.
Sérül ezen felül az arányosság elve,
Nem hiszem, hogy ilyen szigorúság kellne.
Nőne a törvénnyel a rendőrség jogköre,
S a titkosszolgáknak is lőn oka örömre.
Miért kellett sietni? Össze van ez csapva!
Egy biztonságszakértő a homlokára csapna…
Látta egyáltalán? Vagy jól dugdostátok?
Valld be, Robert, ti csak jót kampányolnátok!”
ÉNEKMONDÓ:
Így dohogott Kiska a palotájában,
Az asztalra csapott fene haragjában,
Felkapta a törvényt, s úgy eldobta legott,
Hogy a parlamentig repült a nagy pakett.
S ahogy repűlt, repűlt, mint egy békegalamb,
Meglátta a törvényt Pellegrini alant.
„Kutyafáját neki” – dörrent fel dühösen,
S lóhalálában jó Robertért izent.
PELLEGRINI:
„Jó Robertem, nosza, üljél paripára,
S vágtassál sebesen az országnak házába
Nézd már, mit csinált ez a fene Kiska,
A törvénycsomagunkat ő biz visszab… dobta!”
ÉNEKMONDÓ:
Robert, s víg bandája barlangjukban ültek
A Súmračná utcában, s vígan hegedültek.
Jó Robert épp beszélt: „Büszke vagyok rátok,
Megvédtük az arabtól az egész országot!”
De megjött az üzenet, s támadt jó nagy zavar,
Megnémult a hegedű s elhallgatott a dal
Jó Robert és víg bandája lovaikra kaptak,
S a parlament irányába gyorsan elvágtattak.
Az országnak házában már ott ült az ellenzék,
Éles karmaikat a smeresekre fenték,
S mikor megérkezett Robert, s víg bandája,
Már mindegyiknek fröcsögött a nyála.
JÓ ROBERT:
„Látjátok, mi van bent, hűséges bajtársim?
Csörög ott a kard, íjon feszül az ín!
Menjetek csatába, vállt vállnak vess!
Én meg megyek, otthon vár a káposztaleves!”
ÉNEKMONDÓ:
S mentek a bajtársak, csatába, csatába
A parlamenti vita csúf forgatagába
Összecsaptak zajjal odabent a pengék,
Potyogtak a fogak, szakadtak a menték.
A KDH-s Zajac, a bús kereszteslovag
A „Deus vult” helyett ajkáról vad átok fakad.
„A törvénycsomaggal ti csak terelnétek!”
– szólnak szájából az istentelenségek.
Simon Zsolt, a Hídnak Dózsa Györgye
Ugyanazt ordítja mindig, körbe-körbe.
„Rendőrállam!” – rikolt, suhint a kaszával,
Félelmetes látvány hatalmas bajszával.
Jönnek aztán sorba Mikloško és Kaník,
Viskupič, Mičovský, Kadúc és Poliačik,
Agyaruk csattog, láng lövell szemükből,
Megremeg a föld is, minden lépésüktől.
A legrosszabb azonban a főellenség, Hlina.
Kettős valaskáját jól marokra kapja,
S úgy forgolódik, mint egy bosszúszomjas dervis,
Ilyen gonoszsággal nem vicsorít tigris.
Őrült haragjában ordít, mint a Sátán,
„Betyár Robert, hol vagy, miért menekülsz gyáván?
Fegyvereit a gonosz Kiska bűvölte meg,
S csapásai alatt hullanak a fejek.
De hiába az erő, hiába a mágia,
Keményen ellenáll Robert víg bandája,
S mikor hollószárnyon beköszönt az este,
Melléjük szegődik a hadi szerencse.
Egymás hátát védi a hetvenkilenc betyár,
S ilyen tartás előtt nincs olyan, ki megáll.
Egyszerre csapnak le a szavazógombra,
S valaskáit vesztve földre zuhan Hlina.
Sorban elhárítják Kiska csúf delejét,
„A terrorveszélynek vesszük most elejét”
– fakad ajkukról a szó, és legott
ismét elfogadják a törvénycsomagot.
JÓ ROBERT:
„Ez az én brigádom! Szép munka, legények!
Rettegjenek most már muszlim jövevények!
A mi országunkban nem lesz terrorkízis,
Szlovákiában már nem él meg az ISIS!
Lóra hát, katonák, el a csatatérről,
Az ellenzék már nem lát tenger sok sebétől.
Lóra, hát katonák, azt a kutyafáját,
Át kell még adnunk néhány focipályát.”
ÉNEKMONDÓ:
Ezt mondta Jó Robert, s víg bandája élén
Elvágtatott vala, s a Súmračnára érvén
Mulatozás után az álom elnyomta.
Fejét egy szociális csomagra hajtotta.
„Megvédtük a népet, vajon mi kell még,
Hogy tavasszal meglegyen a 45 százalék?”
Motyogott álmában Jó Robert, a bajnok,
Hagyjuk őt aludni, most már ne zavarjuk.
VÉGE
A hősköltemény a SME parlamenti közvetítése alapján készült!
