5 dolog, ami megosztotta a szlovákiai magyarokat 2015-ben a Facebookon

Minden eddiginél turbulensebb évet tudhat maga mögött a Facebook népe, volt min vitatkozni egész évben. Finta Márk szubjektív összefoglalója következik.

A megszokottnál vadulósabb volt az Úr 2015. éve a szlovákiai (khm…, felvidéki) magyarság körében a Facebookon. Így, a szeretet ünnepe után, mikor már mindenki biztosította a másikat, hogy hiába minden zűr és véleménykülönbség, azért szeretjük egymást, foglaljuk össze, mi váltotta ki a legkomolyabb hullámokat a közösségi hálón az elmúlt esztendőben.

Azt ki merem jelenteni, hogy ha vitáról van szó, a szlovákiai magyarok a Facebooknak köszönhetően naprakészek, és nem vagyunk lemaradva sem a magyarországi, sem a nemzetközi „trendektől“. A facebookos csörték döntő többségben ugyan elég alacsony színvonalúak, és elveszik az ember életkedvét, ám nagyon sok, általam követett vitában meglepően erős és védhető érvelésekkel, érvrendszerekkel is találkoztam.

1. A Charlie Hebdo-ügy

Nem kellett sokáig várni az év első facebookos csatározására. Január 7-én két fegyveres rontott be a francia „Móricka“, a Charlie Hebdo szerkesztőségébe, és Allah nevében, Mohamed próféta megsértéséért megölt 12 embert – a lap szerkesztőit, és két rendőrt is.
Az egyszeri közép-európai ember mindaddig nem is hallott a Charlie Hebdóról. Aztán, ahogy a terrortámadás megtörtént, a sajtóból mindenki megtudta, miféle humort űznek a lapnál, és mindenkinek véleménye is volt róla. Kirobbant az Első Nagy 2015-ös Facebookháború.
A vita két vonalon folyt, az első a sajtószabadság kérdése volt. Az egyik oldalon azok álltak, akik azt mondták, a szólás szabadságának olyan tágak a határai, hogy a Charlie Hebdo-féle agresszív és vulgáris, tragédiákból viccet csináló, egyházellenes humor belefér, a másik oldalon pedig azok, akik ezt a fajta „devianciát“ teljesen kiiktatnák a közbeszédből. Egyetlen örömteli dolog volt ezekben a vitákban, hogy egyáltalán megnyitottuk a sajtószabadság és a szólásszabadság régóta porosodó kérdését.

A másik vonal az európai muszlim közösségről szólt, hiszen az elkövetők a hírek szerint Mohamed próféta gyalázása miatt támadtak. Akkor még nem sejtettük, hogy a Charlie Hebdo-ügy megágyaz egy sokkal komolyabb vitának, melyre nyárig várni kellett.

Az ügyről a Komáromi Szalonban is szó esett, Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz publicistája, és Tóta W. Árpád, a HVG munkatársa vitázott egy nagyot, itt a Králik TV összefoglalója:

A vita intenzitása: 10/7

2. Vita a melegek jogairól

Nem pihent túl sokat a Facebook népe a Charlie Hebdo-ügy után, Szlovákiában ugyanis népszavazást tartottak a család védelmében februárban. Bár a népszavazás elbukott, csak a választásra jogosultak 21,4 százaléka járult az urnákhoz, a közösségi oldalakon szinte mindenki a melegek házassághoz való jogáról vitatkozott, és arról, hogy azonos nemű párok fogadhatnak-e örökbe gyereket, vagy sem.

Ez a vita valamivel intenzívebb volt, mint a Charlie Hebdós, és sajnos sokkal durvább is. Itt ugyanis nem egy távoli, alig felfogható esemény volt a középpontban, hanem egy „testközeli“ ügy, és a Facebook népe előszeretettel turkál mások hálószobájában.

Amilyen vad volt a vita, olyan hamar el is ült, miután elbukott a népszavazás. A referendum eredményében mindenki saját igazának megerősítését látta, a liberálisabb kommentelők győzelemként értékelték, hogy nagyon kevesen mentek szavazni, a konzervatívok pedig azzal érveltek, hogy a népszavazás tulajdonképpen az ő győzelmüket hozta – aki ugyanis elment szavazni, elsöprő többséggel arra voksolt, hogy a házasságnak csak férfi és nő kapcsolatát lehessen nevezni, és hogy azonos nemű párok ne fogadhassanak örökbe gyereket.
A téma így valószínűleg jó sokáig a sarokba dobva hever majd, bár megoldatlan maradt a vita szintjén, és gyakorlati szinten is.

A vita intenzitása: 10/8

3. Menekültválság

Néhány, viszonylag nyugodt hónap után egyszerre, szinte észrevétlenül az egész (AZ EGÉSZ) Facebook a migránsokról, gazdasági bevándorlókról, menekültekről, terroristákról szóló fórummá változott. A kiscicás-kiskutyás képeket kiszorították a valós és álhírek, a gasztrofotókat pedig a durva vita: igen, beköszönt a világ Közép-Európába is. Megállíthatatlanul, kontrollálhatatlanul.
Ami igazán elkeserítő az egészben, hogy a menekülteket kutyákkal marcangoltató vagy gázba küldő, és a mindenkit, válogatás nélkül befogadni akaró két szélsőség véleménye egy kicsit sem közeledett egymáshoz, és elég egy kis szikra, egy szerencsétlenebb fogalmazás, és máris robban a bomba – bár már jóval kisebb intenzitású a vita, mint nyáron és kora ősszel volt. Új lökést a novemberi, párizsi terrortámadások adtak a résztvevőknek, mert a hírek szerint a merénylők között többen voltak, akik a nyári menekülhullámmal érkeztek Európába. A vita azóta kicsit elcsendesült, de továbbra is úgy tűnik, még mindig túl sokan vannak azok, akik egy kicsit sem akarnak elgondolkodni embertársaik érvein.A másik szomorú dolog, hogy ebből az egészből a politikusok nagy többsége inkább tőkét kovácsol, mintsem valós megoldást keres.

A vita tisztességes keretek közti lebonyolítására az interneten volt a legkevesebb esély. Reménysugárt jelent azonban, hogy több olyan offline vitafórum van, ahol kulturált keretek közt lehet beszélni a témáról, ilyen volt például a Komáromi Szalon is még októberben.

IDEgeNEk? | Facebook

A vita intenzitása: 10/10

4. Priskin-ügy

Mikor a komáromi Priskin Tamás a Slovanba igazolt, a szlovákiai magyarság futballkedvelő fele felszisszent, hiszen a pozsonyi csapat az ősellenség, a Nemezis. Aztán mikor Priskin gólt lőtt a DAC ellen, komoly ordibálás, fenyegetőzés kerekedett belőle a közösségi hálón. Talán még nem volt olyan szlovákiai magyar focista, aki több „árulózást“ kapott volna, mint Tomi, hiába beszélt több interjúban is arról, hogy igyekezett profi focistaként dönteni, mikor a Slovanba igazolt, és arról, hogy miért nem ünnepelte a DAC ellen szerzett gólját.

Egy hónap alatt aztán árulóból nemzeti hőssé vált. Nem csak a DAC-nak lőtt ugyanis gólt, hanem a norvégoknak is a magyar válogatott mezében, méghozzá nem is akármekkorát. Ezzel pedig elegánsan tett pontot a vita végére.

A vita intenzitása: 10/4

5. Ákos-ügy

Az év végére is maradt egy ízes vita. Kövér László magyar házelnök nyilatkozata, miszerint azt szeretné, hogy a nők önmegvalósításuk csúcsát a szülésben találnák meg, talán visszhang nélkül maradt volna, hiszen a politikusok elszólásait a jónép csak feljegyzi a többi mellé, aztán úgy hagyja, végül el is felejti. Kovács Ákos, az elmúlt két évtized legjobban körülrajongott, köztudottan konzervatív és Fidesz-közeli énekese azonban az Echo TV-nek adott interjújában szintén hasonló szellemben nyilatkozott, elutasítva a női emancipációt. A két nyilatkozat az interneten azonnal egymásba simult, és azon felül, hogy kormányszinten is abszurdba hajló reakciókat hozott, a Facebook népét is egymásnak ugrasztotta.

2015 decemberében pedig már sokadszor derült ki, mennyire nem tudunk vitázni, és mennyire nem figyelünk a másik érveire. Két szélsőséges tábor reagált a leggyorsabban, az egyik Ákos minden szavával egyetértett, a másik pedig tiszta erőből felháborodott. Később megjelent a harmadik tábor is, mely ugyan kijelentette, hogy nem ért egyet Ákossal (és Kövérrel), de az énekes „meghurcolását“ is elutasította. A dolognak Ákos vetett véget azzal, hogy bejelentette, pár hónapra visszavonul, a vita pedig ezután hamar lecsengett, anélkül, hogy egy centivel is közelebb jutottunk volna a téma megoldásához. (Ebben egyébként e sorok írója is vétkes, hiszen elsőkörösen reagált Ákos szavaira, és azóta sem foglalkozott a témával, amit kicsit bán, de reméli, lesz majd alkalom, hogy a Trafikon visszatérjünk még a témára, kulturált vita formájában).

A vita intenzitása: 10/8

Az összefoglalóból kimaradtak a háttérben futó, de folyamatos MKP-Híd, magyar-szlovák, rossz sajtó-jó sajtó jellegű viták, a romák helyzetéről szóló eszmefuttatások, a Gombaszögi Nyári Tábor és a Martfeszt huzavonája, és hasonló nyalánkságok. S hogy mi a tanulság? Talán annyi, hogy ideje lenne megtanulni vitázni, méghozzá gyorsan. Márciusban ugyanis érkeznek a parlamenti választások Szlovákiában…