The Revenant (A visszatérő) – Bosszúfilmek bosszúfilmje
A bosszúfilm az a műfaj, ami vagy nagyon jól sikerül, és évek múltán is elővesszük, vagy nagyon rossz, középszerű, és eldugott műholdas tévécsatornák éjfél utáni töltelékműsoraként végzi. A The Revenant azonban megdöbbentő, naturalisztikus és talán végre az a film, amiért Leonardo DiCaprio megkapja a már annyiszor megérdemelt Oszkárt.
A film alapsztorija egy régi történetre épül, egy olyan ember élettörténetére, akit ma csak akkor tudnánk űberelni ha Bear Grylls-t kereszteznénk John McClane-nel a kapott hibridet pedig elküldenénk a francia idegenlégió kiképzőtáborába.
Viccet félretéve, Hugh Glass alakja olyan amerikai hősökkel szerepel egy polcon, mint például Davy Crockett, akivel kortársak is voltak. Az amerikai történelem egy olyan időszakában, mikor a nyugat még nagyon vad volt, az északi területek pedig még vadabbak, még elérhetetlenebbek.
A filmben ez a vadság és kegyetlenség lenyűgöző tájképekkel szépen festett, mégis komor háttérként vonul végig. Ez a táj végig el akarja pusztítani a szereplőket, megfagyasztani , kiéheztetni, felkoncolni kívánja, elemészteni, hogy az ember, aki abban tudatban jelenik meg, hogy ő a teremtés koronája, ezt nagyon gyorsan elfelejtse.
Naturalisztikus vadsággal és realisztikus életre keltéssel elevenedik meg hosszú, több perces vágásokban Hugh Glass legendája. Glass egy prémvadász, nyomkereső volt, aki valamikor 1780-körül született. A mai Montana, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Nebraska, a Missouri felső folyásának vidéke volt az a vad terül ahol Glass élt és túlélt. Személye akkor vált legendává, miután egy alkalommal medve támadt rá, és alaposan helyben hagyta, igaz ő is végzett a macival. Társai úgy látták, Glass menthetetlen, az expedíció vezetője két önkéntest kért, akik hátra maradnak a sérülttel, megvárják, míg az örök vadászmezőkre költözik, majd tisztességgel eltemetik. De a két fickó türelme gyorsan elszállhatott.
A történet ezen a ponton már kissé zavaros, a két hátramaradó később azzal a történettel állt elő, hogy indiánok támadtak rájuk és ezért hagyták sorsára sérült társukat. Hogy ez valójában hogyan s miképp volt, azt már valószínűleg soha nem tudjuk meg. Glass törött bordákkal, belső sérülésekkel, szétmarcangolt háttal tett meg több mint 200 mérföldet (kb. 320 kilométer) ezen a vad tájon. A történet szerint Glass végül felkutatta az őt cserben hagyókat, és fogcsikorgatva, de megkímélte a két fickó életét, csupán puskáját vette vissza.
A film több ponton is eltér az eredeti történettől, de ezt igazából nem róhatjuk fel a készítőknek, hiszen olyan eseményt filmesítettek meg, aminek valós részletei a történelem homályába burkolódznak, s mi csak a legendát ismerjük. De így válik olyan bosszúfilmmé a The Revenant, amivé egy Taken 3 soha nem válhat. Megvan a bűn, a szenvedés, a kutatás, a krízis és a katartikus elégtétel – ezek minden jó bosszúfilm ismérvei. DiCaprio végig hiteles, elszánt és bizony sokat szenved, a film végén pedig egy kb. egy perces nagyközeliben néz a kamerába, s arcáról szinte visszaolvashatjuk az egész eseménysorozatot.
A történetvezetés mégis dinamikus és követhető lett, a főbb történések között nagy lélegzetű tájábrázolásokkal. Ami igazán különlegessé teszi a filmet, az a kamerakezelés. Gyakran hosszú, pár perces vágások követik egymást, el sem tudom képzelni milyen szervező munka volt ezeket a képeket így összekomponálni. Minden dinamikus, minden szereplő úgy végzi a dolgát, ahogy (gondolom én) kell, nincsenek tébláboló, malmozó alakok a háttérben, mintha a kamera csak úgy belecsöppenne az események sűrűjébe. Máskor meg olyan szögből láthatunk egy üldözést, egy fák között rohanó alakot, mintha a kamera varázslatos módon rátapadt volna a karakterre, annak egész mozgását, minden rezdülését követi.
A történet fonalat sikerült a hihető, de lenyűgöző valóságosság szintjén tartani, belecsempészve az ok és okozat, az események egymásra hatásának fura egyensúlyát.
Bevallom, kissé félve ültem neki, hiszen bár utána olvastam a háttértörténetnek, ami meggyőzött, féltem, hogy valami vadnyugati Die Hard lesz belőle, koncolással, kézlevágással, térdig vérben tocsogva. Igaz a rendező, Alejandro González Iñárritu keze alól olyan filmek kerültek ki, mint a Bird Man vagy a 21 gramm, de azért mégis csak ott van a háttérben Hollywood, és a szenzáció kergetése.
Szerencsére egy igazi, már-már monumentális, dinamikus, westernnek titulált (valahogy nekem pont nem ez jut róla az eszembe) mű, de annál kicsit több lett a The Revenant-ból.
