Hol ér össze a civil szektor és a politika?

A választási harc kellős közepében vagyunk, és két programbemutató, míting és hasonló kampánynyalánkság között azért felmerülnek olyan témák, melyek elgondolkodtatják az embert, és tétjük is van. Ilyen téma például a határvonalak léte a civilség és pártpolitika között egy olyan közösségben, mint a miénk. Az utóbbi egy hétben két esetben is felmerült a kérdés, a Csemadok (és Bárdos Gyula kijelentései), valamint a Kétnyelvű Dél-Szlovákia (és a Fiatal Függetlenek MKP-s indulása) kapcsán. Megkérdezzük a véleményedet a dologról!

Mielőtt belevágunk a történtekbe, egy kis fogalommagyarázat:

A Wikipédia szerint a civilszervezet olyan társadalmi szervezet, amely nonprofit módon, a kormányzattól függetlenül, önkéntes alapon a közjó javára működik, önszabályozó, intézményesült önszerveződés. Nem sorolják a civilszervezetek közé a pártokat, amelyek közvetlen célja a kormányzati hatalom megragadása, az egyházakat amelyek hierarchikus szervezetek, tagjaik tevékenységét szervezik. és a szakszervezeteket, amelyek tagjaik érdekeit szolgálják

Csemadok-ügy

Szóval az történt, hogy Bárdos Gyulát, aki az MKP politikusa és egyben a Csemadok, a legnagyobb szlovákiai magyar kulturális szervezet elnöke, egy Új Szó-interjúban megkérdezték, talál-e kivetni valót abban, hogy a Csemadok szervez kampányrendezvényt az MKP jelöltjeinek. Bárdos erre azt válaszolta

Egyértelműen rendben van. Azok az emberek ugyanazt mondják, mint az MKP. A párt „Közös akarat” szlogenje azt mutatja, hogy nem kikényszerített véleménynyilvánításról van szó a Csemadok részéről. Az a cél, hogy március 5-én olyan képviselet szülessen meg, amelybe az MKP listáján szereplők, köztük a csemadokosok is bekerülnek. Remélem, hogy alapkérdésekben a jövőben egyetértés lesz, még ha több párt marad is. Ha a Csemadok nem mondana semmit, akkor az emberek nem tudnák, hogy mi van. A Csemadok megpróbálja betölteni azt a szerepet, amelyet az értelmiségnek kellene betöltenie. Visszatérek állandó rögeszmémhez, hogy a párbeszédet ki kell kényszeríteni, ha erre maguktól nem képesek a pártok, a pártok vezetői. Van egy realitás, ebben a Csemadok egyértelműen az MKP oldalán áll. Ez nem jelenti azt, hogy a Csemadok-tagok közül mindenki az MKP-ra fog szavazni.

Erre aztán nyílt levelet intézett Bárdoshoz és a Csemadok elnökségéhez néhány tag, melyben azt írják:

Szeretnénk emlékeztetni Bárdos urat, Köteles urat, és a további elnökségi tagokat, hogy a Csemadok küldetése szerint minden felvidéki magyar közös kulturális szervezete. Elődeink azért hozták létre, hogy megőrizze és fejlessze kultúránkat. Nem pedig azért, hogy egyes vezetői személyes ambícióit valósítsa meg.
Ezért felszólítjuk a Csemadok érintett vezetőit, hogy a továbbiakban se a Csemadok nevét, se a Csemadok gyűléseit ne használják fel a saját kampányuk részeként. Továbbá felszólítjuk az érintett személyeket, hogy a Csemadok tagjainak megszólítása és engedélye nélkül ne tegyen kijelentéseket azzal kapcsolatban, a szervezet ki és mit támogat.

Az ügyben megszólalt a Híd is, és ezt írta:

A Híd sajnálattal tapasztalta, hogy az elmúlt napokban a Csemadok vezetése pártos kijelentéseket tett a szlovákiai magyar sajtóban. A Csemadok küldetése szerint egy minden szlovákiai magyart képviselő szervezet, ezért szerencsétlen helyzetnek tartjuk azt, ha vezetői a szlovákiai magyarok érdekeit személyes politikai ambícióiknak rendelik alá.

UPDATE:
Az MKDSZ jelezte, ők is megszólaltak a Csemadok kapcsán, többek közt ezt írva:

Most látszik meg igazán, milyen káros az, amikor aktív politikus kerül egy kulturális szervezet élére. Most látjuk a kárát a politikai összefonódásoknak is, hiszen a Magyarországról jövő támogatások is aszerint sikeresek, vagy nem, hogy az igénylő szervezeteket mennyire tudja az MKP a maga pártpolitikai céljaira felhasználni. Tudjuk, hogy az MKP-nak most meg kell harcolnia minden szavazatért, és hogy minden eszközt elfogadhatónak tart, hogy két egymást követő kudarc után végre visszakerülhessen a parlamentbe. Ez az ő dolga a választópolgárokkal, ahogy minden más politikai pártnak is. Felszólítjuk azonban, hogy hagyjon fel kulturális szervezeteink, különös tekintettel a majd 70 éves múltra visszatekintő Csemadok pártsemlegessége ellen irányuló tevékenységgel!

S végül reagált Berényi József, az MKP elnöke is egy vitriolos levélben, az Új Szót alaposan megtámadva:

A Magyar Közösség Pártja megnyitotta 2016-os parlamenti választási listáját. Fiatalok, függetlenek, civilek, társadalmi szervezetek jelenléte igazolja, hogy nyitott, az új elképzelések iránt fogékony a mai MKP. Nem kellet sokat várni arra, hogy a Most-Híd és a hozzájuk közel álló Új Szó intenzív lejáratási kampányba kezdjen mindenki irányában, akivel az MKP meg tudott egyezni a közös lista kialakításáról. A legnagyobb támadást az MKP – Csemadok-összefogás kapta, mondván, a Csemadok csak 1989 előtt kötelezte el magát, azóta nem. Azok, akik ezt állítják – lásd: Most-Híd és Új Szó – pontosan tudják, hogy ez nem igaz. Ezért nyugodt szívvel mondhatom: hazudnak.

Lássuk a tényeket. A mai MKP elődje, a Magyar Koalíció Pártja 1998-ban jött létre, elnöke Bugár Béla lett. Az akkor sorra kerülő választásokon a Csemadok tisztégben lévő elnöke, Kolár Péter indult az MKP listáján, a társadalmi szervezet a kampány során jelentősen hozzájárult a párt sikeréhez. (Hogy teljes legyen a kép, az MKP-n kívül ráadásul indult még egy magyar párt a választáson, a Gyimesi György-féle „hosszú nevű” csoportosulás.) 2001-ben Száraz József, a Csemadok akkori elnöke a megyei választásokon az MKP színeiben szerzett mandátumot. Kvarda József 2000-ben MKP-képviselőként lett Csemadok-elnök. A 2002-es és 2006-os választásokon a Csemadok alelnökei találhatóak az MKP parlamenti választási listáján, majd 2010-ben az elnök, Hrubík Béla is felsorakozik az alelnökök mellé.

Az MKP választási együttműködése a Csemadokkal és a nagy magyar társadalmi és kulturális szervezetekkel tehát nem új jelenség, hanem 1998-tól folyamatos. Bugár Béla az MKP elnökeként is ezt szorgalmazta. Csakhogy 2009-ben társaival létrehozták a Most-Híd vegyes pártot, ezzel sajnálatos módon megosztották a felvidéki magyarságot. Ami addig természetes volt (az Új Szó-nak is), hogy a magyar társadalmi és civil szervezetek képviselői rajta vannak az MKP listáján, mára a vegyes párt szerint bűn. Szerintük minden civil legyen neutrális vagy elkötelezett a vegyes párt irányában. Hol itt az igazság? Ha Bugár személyes érdekből nem hozza létre vegyes pártját, ma nem lenne megosztottság a sorainkban, s föl sem merülne a kérdés, hogy egy csemadokos vagy egy civil miért van az MKP listáján.

Elképesztő jelenség, hogy a magyarság megosztói azokkal szemben vádaskodnak, akik ragaszkodnak az 1998-ban kialakított szlovákiai magyar értékrend és egység mellett. Nem elég, hogy ezek a megosztók éppen ezt az egységet bontották meg 2009-ben, most még tovább mennek, vádaskodnak az értékekhez ragaszkodókkal szemben. Akkor ki itt az árokásó?

Az ügyben tehát tombol az adok-kapok, sorra jelennek meg az ide vagy oda köthető sajtóorgánumokban a cikkek és publik – és hol van még a vége.

A KDSZ-ügy

Itt pedig az történt, hogy a hiánypótló munkát végző Kétnyelvű Dél-Szlovákia eddig névtelen, arctalan civil aktivistái felfedték magukat. Az általuk kiadott közleményből kiderül, hogy közülük négyen Fiatal Függetlenek név alatt indulnak el a parlamenti választásokon, az MKP színeiben. A Facebookon sokan fejezték ki támogatásukat az aktivisták felé, ám voltak olyanok is, felrótták a Fiatal Függetleneknek azt, hogy a civil kezdeményezést saját céljaik mögé állították. Az Új Szóban született erről egy kommentár is Czajlik Katalin tollából. Többek közt ezt írja:

(…)Mondhatnánk, nincs új a nap alatt, a szlovákiai magyar civil szféra összefonódása a politikával egykorú az itteni magyarság legújabb kori történetével (…) Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a civil szféra és a politika összefonódása normális, sőt, pozitív jelenség. Éppen ellenkezőleg. Az egészséges civil szféra lételeme ugyanis a pártfüggetlenség. Enélkül elképzelhetetlen, hogy betöltse azt a szerepet, amit egy demokratikus társadalomban betölteni hivatott, s adott esetben a hatalom ellensúlyaként működjön. (…) Elkötelezett és társadalmilag aktív fiatalok belépése a politikába persze pozitív dolog (bár a civil szférában ugyanakkora szükség van rájuk). Ebből a szempontból a négy aktivista megjelenése a pártlistán jó fogás az MKP részéről. Ebben a helyzetben azonban az lett volna a korrekt, ha a szóban forgó személyek egyidejűleg kivonulnak a civil kezdeményezésből, a kettő ugyanis nem fér meg egymás mellett. Ehelyett pont az ellenkezője történt: az eddig névtelenül működő aktivisták éppen most tartották fontosnak, hogy bemutatkozzanak, ezzel teret adva a feltételezéseknek, hogy a „civil” akciókat politikai kampányuk részeként használják.

Információim szerint a KDSZ válaszcikkel készül, amiből majd többet is megtudunk. Ellenben a KDSZ nevüket vállaló, Facebookon aktív fiataljainak jó része több (hozzám eljutott) posztban és hozzászólásban is úgy nyilatkozott, számukra nem terhes a Fiatal Függetlenek indulása, és támogatják, hogy a négy politikus-palánta/aktivista a civil pályáról a politikai pályára átlépve működjön tovább.

[div id=”highlite”][div class=”highlite-inner”] Jelen pillanatban tehát így állunk. Részemről készül egy jegyzet a témában, amit majd a Trafik.sk véleményrovatában lehet elolvasni. Most viszont arra lennénk kíváncsiak, Te mit gondolsz, kedves Olvasó? El kell különülnie egymástól a civil szektornak és a politikának? Mi az egyik és a másik feladata? Van arcvesztés nélküli átjárás a kettő közt? Vagy a kettő egy egészet alkot? [end-div][end-div]

Véleményedet megírhatod a Facebook-oldalunkon, a cikk alatt a kommentszekcióban, vagy akár emailben, a mark.finta@trafik.sk címre!