Film estére: Ghost Dog

Szellemkutya, avagy a szamuráj útja. Már moziba kerülés óta ismertem, tudtam, hogy van ez a dolog, a főszereplő Forest Whitaker több filmjét is láttam már. Sokáig halasztgattam, míg rászántam magam, hogy na, most itt az ideje, készen állok.

A Ghostdog egy fura film, a főhős a bushido, a szamurájok erkölcsi kódexe alapján él. Nem azok közé a nagyvonalú, mindent legyőző hősök közé tartozik, mint pl. a Jason Statham által megformált szállító, sokkal emberibb. Inkább egy amolyan Leon a profi-féle, kissé antiszociális karakter, aki az élet sima és nyugodt folyását implementálja a bérgyilkosok normálisnak egyáltalán nem mondható világába. Szóval tele van ellentmondásokkal.

A történet faék egyszerűsége időt ad nekünk, hogy kicsit mi is átlényegüljünk szellemkutyává, aki a történések folyását a maga egyszerű, ám határozottan lényegre törő módján tereli. Egyedi hangulatot adnak a filmben hallható rapszámok. Engem legalábbis a zene mentén tudott igazán berántani a maga kis világába ez a mozi.
Érdekesség, hogy a helyszín, még az alapszereplők is szinte ismeretlenek maradnak. Nincs igazi filozofálgatás, csak ok és okozat van. A jó-rossz ellentét is elmosódik, hiszen a főhős és opponensei is a törvényen kívül állnak. Minden cselekedetük ennek a törvényen kívüli világnak a belső univerzumában mozog.

Azoknak ajánlom a Szellemkutyát, akik csak ki akarnak kapcsolni, akiknek a pörgő akció, vagy a mély dráma, most épp túl sok, és csak leülnének, és elvonatkoztatnának a mindennapoktól.