Egy hibás tömítés okozta az űrrepülés leghíresebb katasztrófáját

A Csillagok között, vagy a Mentőexpedíció című filmek a nem túl távoli jövőben játszódnak, és elnézve a csodálatos űrhajókat, a csilli-villi űrruhákat, és végiggondolva az elméleteket, melyeket ezekbe a filmekbe szuszakoltak, az embernek az az érzése támadhat, hogy igen, a bolygóközi utazás lehetősége már itt van a spájzban. Talán nem is olyan sokára úgy járunk majd a Holdra vagy a Marsra, mint a vasárnapi nagybevásárlásra a szomszéd teszkóba.
Aztán vannak azok a napok, mint például a mai, mikor az embernek az az érzése támadhat, hogy ezt a bolygót érdemben még nagyon, de nagyon sokáig nem fogjuk elhagyni. S ehhez az érzéshez csak annyi kell, hogy eszünkbe jusson: a nem túl távoli múltban, harminc évvel ezelőtt, 1986. január 28-án történt a Challenger űrrepülő katasztrófája.
Az űrrepülő 73 másodperccel az indítás után szakadt darabokra, mivel meghibásodott az egyik gyorsítófokozat tömítése. A fedélzeten hét asztronauta utazott, köztük egy civil is helyet kapott: a 36 éves, Christa McAuliffe-t több mint tizenkétezer jelentkező közül választottak ki a Tanár az űrben program keretében. A tanárnő nyolchetes gyorstalpaló kiképzésen készítették fel az útra, az űrben néhány tanóra megtartása lett volna a feladata, amit a Földön is lehetett volna követni. A legénység tagjai közül senki sem élte túl a katasztrófát.
A balesetet már sok helyen, sokszor megírták, feldolgozták, kielemezték. A magyar Wikipédián nagyon alapos szócikk emlékezik meg a Challenger felrobbanásáról, az Index 2011-es cikke is pontosan beszámol a történtekről.
A Challenger-katasztrófa ugyan visszavetette a NASA űrrepülési programját, ám nem állították le még azután sem, hogy 2003-ban a Columbia űrrepülő is végzetes balesetet szenvedett. A program 2011-ben ért véget az Atlantis utolsó útjával és visszatérésével.
(wiki, Index)