Különutas autonómiázás miatt vágták ki az MKP listájáról

Halász Béla, az MKP listájának 150. helyen álló jelöltje volt. Eddig. Kimondta ugyanis, hogy autonómia, de mivel ezt nem egyeztette a központi kampánystábbal, s így megsértette a párttal szemben vállalt kötelezettségeit, levették a listáról.

Halász civil aktivistaként csatlakozott a párt listájához novemberben – akkoriban még a Fontos vagy! mozgalomban tevékenykedett, a nyáron még Jozef Černekkel, a komáromi Matica elnökével közösen ragasztott fel magyar feliratot a komáromi Cirill és Metód szoborra. Azóta információink szerint távozott a Fontos vagy!-ból, Facebook-oldala szerint jelenleg a Gútáért PT elnöke, és a magyarul.is mozgalomban is tevékenykedik.

Most független jelöltként indult volna a párt listáján, de az MKP-val bőséges közös múltja van, a párt színeiben volt már megyei képviselő, és indult a 2010-es választáson is.

Tehát Halász megkapta a szimbolikus 150. helyet, és kampányba is fogott. Méghozzá olyanba, ami az MKP-nak nem volt vállalható. Ma pedig eltávolították a listáról, miután a szlovák sajtóba is sikerült bekerülnie.

[div id=”highlite”][div class=”highlite-inner”] Halász ugyanis fogta magát, és kitetetett egy óriásplakátot Pozsonyban, amelyen ez állt: Én kimondom: Autonómia! [end-div][end-div]

Mindezt ezzel indokolta:

A hirdetőtáblán megjelent üzenetem célja, hogy megtudjuk végre, mi a felvidéki magyarok szándéka az autonómiával kapcsolatban.
A felvidéki magyarság nagy része támogat bizonyos fajta autonómiát, az összes magyar érdekeltségű párt programjában fellelhetők az autonómia bizonyos formái, annak ellenére, hogy nem nevezik nevén a gyereket. Én kimondom és AUTONÓMIÁNAK nevezem az AUTONÓMIÁT, mert csak egyenes beszéddel és hozzáállással lehet megállítani az asszimilációt!

Tette ezt akkor, mikor Berényi József, a párt elnöke (bár korábban számtalanszor a szó mellett foglalt állást, csak be kell írni a gugliba a Berényi és az autonómia szavakat együtt), finomított a párt szótárán, és a fél szlovák sajtó azzal volt tele, hogy az MKP választási programjából kiesett ez a szó. Berényi ezt azzal indokolta, hogy sok szlovák politikust ingerel a kifejezés.

Halász Béla plakátja aztán bejutott a mainstream szlovák sajtóba is, foglalkozott vele például a Hospodárske Noviny is (az csak hab a tortán, hogy a cikkben egyetlen magyar megszólaló van, és az Bugár Béla, a Híd elnöke…).
Ma délután pedig jött a feketeleves. Forró Krisztián, az MKP kampányfőnöke így reagált Halász Béla kezdeményezésére:

A Magyar Közösség Pártja a széles összefogás listáját hirdette meg a parlamenti választásra való felkészülés elején. Örülünk, hogy az MKP-jelöltek mellett több polgári aktivista is szerepel listánkon. Ez a széles összefogás ezidáig jól, harmonikusan működik. Ennek is köszönhető, hogy kisiskoláink megmentésére irányuló törekvéseink, a migránsügyben kezdeményezett petíciónk sikeres volt. Választási programunkat is komoly figyelem követi. A Magyar Közösség Pártja újra jelentős teret kap a szlovák médiákban is. Mindez azt mutatja, az MKP közös akaratának listája jó esélyekkel indul a március ötödikei parlamenti választáson. Jelöltjeink egy csapatot alkotnak. Ennek a csapatmunkának előre meghatározott játékszabályai vannak, amelyeket minden jelölt aláírásával elfogadott. Ezen szabályok fontos része a jelöltek egyéni kampányának egyeztetése a kampánystábbal. Halász Béla civil aktivista, nem MKP-tag, a lista 150. helyén lévő jelölt. Pozsonyban látható óriásplakátja nemcsak egyeztetés nélkül jelent meg, hanem nincs összhangban az MKP kampánystratégiájával sem. Tudomásul vesszük, hogy Halász Béla önálló utat kíván járni, ennek megfelelően levesszük az MKP jelöltlistájáról. További munkájához sok sikert kívánunk.

Megkerestük Halász Bélát, estére ígért sajtóközleményt. Facebook-oldalán azonban ezt írta: Jelenleg én vagyok a leggyűlöltebb magyar Felvidéken!

Ennyi volt! Jelenleg én vagyok a leggyűlöltebb …

UPDATE! Halász Béla elküldte sajtónyilatkozatát, melyben kijelenti, “az elmúlt 27 évet elkúrtuk, de nagyon” :

A rendszerváltás utáni időszakban térségünkben az autonómia kérdésköre a politikai párbeszéd illetve nyilvánosság egyik meghatározó tényezőjévé vált. Míg kisebbségi oldalról többen fontosnak tartjuk, a többségi politikai elit tagjai szinte kivétel nélkül tévesen azzal riogatnak, hogy Szlovákiától akarunk elválni és elszakadni. Az autonómiáról kezdeményezett, nyílt viták, valós párbeszédek a mindezidáig elmaradtak.
Sajnos a Magyar Közösség Pártja is, a szlovák félnek való megfelelés céljából, inkább elhallgatást választotta. Levettek arról a listáról, amelyre ők kértek fel. Levettek azért, mert kimertem mondani Pozsonyban azt a szót, hogy „Autonómia”. Amikor 2009-ben kezdeményezője voltam annak a nyilatkozatnak /mellékelve/, amiben több, jelenleg is tevékeny MKP taggal kinyilvánítottuk, hogy nemzeti létünk és kulturális örökségünk megőrzésének alapja az önrendelkezés elérése, nem gondoltam volna, hogy 7 év után, majd azért fognak levenni a választási listáról, mert az „Autonómia” szót használom az óriásplakátomon.
Csalódottan vettem tudomásul, hogy a hatalomért cserébe, bármire képesek vagyunk. Feladjuk azokat az elveinket, amelyek megmaradásunk kulcsát jelenti a jövőben.
Nagyon sajnálom, de én nem vagyok ilyen, és sose leszek ilyen. Én nem akarom, hogy kisfiam egy olyan országban nőjön fel, ahol a szlovák híradósok az egzotikus nevén nevetnek. Nem akarom, hogy olyan országban nőjön fel, ahol egy DAC mérkőzésen a szlovák rendőrök megverik, mert magyar zászlót fog a kezében. Nem akarok egy olyan országban nőjön fel, ahol Nyitrán az egyetemre menet megverik, mert magyarul beszél a telefonba. Nem akarom, hogy egy olyan országban nőjön fel, ahol nem használhatja szabadon az anyanyelvét a hivatalokban. Nem akarom, hogy egy olyan országban nőjön fel, ahol a befizetett adója, nem a saját szülőföldjét gyarapítja. Nem akarom, hogy egy olyan országban nőjön fel, ahol ükunokái már nem találkozhatnak felvidéki magyarokkal.
Bevalljuk magunknak, vagy nem, ez egy bizonyos fajta autonómia nélkül, előbb vagy utóbb, de meg fog történni. Az elmúlt 27 évet elkúrtuk, de nagyon. Ma ismét csalódtam, de úgy gondolom még nincs késő, még mindig hiszek abban, hogy ez megváltozhat. Bízom benne, hogy még sokan vannak olyanok, akik úgy gondolkodnak, úgy éreznek, mint én. Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Sosem leszek egyedül.
Az MKP-nak, ennek ellenére sok sikert kívánok a kampányban, mert 110 ezer magyar szavazat nem veszhet el újra. Az tragédiával érne fel, bármit is gondolok most róluk.