Szerény javaslat
A szlovákiai diákok a nemzetközi felmérésekben rendszerint átlagon alul teljesítenek, az oktatásügy alulfinanszírozott, a tanári fizetések messze elmaradnak az uniós átlagtól. Az agyondeformált agyonreformált oktatás színvonala minden „briliáns“ újítás ellenére évek óta stagnál, vagy inkább romlik. A kormány mindezek ellenére továbbra is igyekszik a szőnyeg alá söpörni a problémát, hozzáállását a sztrájkoló tanárok követeléseihez legtömörebben a visítva röhögő spanyol foglalta össze az internetet felrobbantó videóban: örüljenek, hogy még egyáltalán fűtünk nekik!
„Učitelia môžu byť radi, že im vôbec… – Meanwhile in Slovakia | Facebook
Felmerül a kérdés: hogyan lehetne rávenni a mindenkori kormányt, hogy hosszú évek kínkeserves huzavonái után végre érdemben foglalkozzon a problémával? Maximális tiszteletet érdemelnek azok a tanárok, akik viselve az ezzel járó kellemetlenségeket – a hatalom gondoskodik róla, hogy legyen belőle bőven – ki mernek állni a jogaikért, és csatlakoznak a sztrájkhoz. Félő azonban, hogy ez most sem lesz elég. Ficóék túlságosan magas lovon ülnek, a választásokat gyakorlatilag megnyerték. Az borítékolható, hogy a migrációs válság még sokáig elhúzódik, Szlovákia „hős védői“ tehát még a választások után is jó ideig élvezhetik majd az istenadta nép támogatását, és ezért szinte a kisujjukat sem kell mozdítaniuk.
Szerény javaslatom tehát a következő: ha sikerülne elérni, hogy a választójogot egy minimális műveltségi szinthez kössék, a mindenkori kormány valószínűleg rögtön máshogy állna a kérdéshez, és még az is elképzelhető, hogy az oktatás valóban prioritássá válna. És itt nem az iskolai végzettségre gondolunk, hanem inkább arra, hogy a tisztelt választónak legalább halvány sejtése legyen az olyan fogalmak jelentéséről, mint például „köztársaság“, „parlament“, „törvényhozás“, „kormány“. Vagyis legyen róla némi elképzelése, miről is készül éppen dönteni. Ezt egy egyszerű, „karikázós“ teszttel meg lehetne oldani (internetes szavazás esetén még egyszerűbben), kiegészítve esetleg azzal, hogy a szavazólap alján a tisztelt választó megnevezné a szívének kedves párt legalább három programpontját. Amellett, hogy jelentősen visszaszorulna a választási csalások és a szavazatvásárlások gyakorlata, politikai vezetőink is érdekeltekké válnának abban, hogy funkcionális analfabéták helyett tudatos, tájékozott, önálló gondolkodásra is képes választók kerüljenek ki az iskolapadokból. Az biztos, hogy némely pártok preferenciái jelentősen csökkennének (a leglátványosabban minden bizonnyal a kormánypárté), és ezért rendkívül nehéz lenne átvinni egy ilyen javaslatot, de megfelelő társadalmi támogatottsággal talán sikerülne. A kérdés csak az, hogy ki merné felvállalni?
