A Halász ügy margójára

Az MKP listáján 150. helyet elfoglaló Halász Béla nyíltan kimondta: autonómiát akar, és mindezt egyetlen billboardján tette, amelyet Pozsonyban helyezett ki. A párt nem teketóriázott sokat: villámgyorsan levette Halászt a listáról, azzal indokolva, hogy nem ebben egyeztek meg.

Az eredmény pedig az lett, hogy az MKP két nyílt front között találta magát: a szlovákok és a téma iránt kevésbé fogékony (értsd: “mit kell itt mellet döngetni”) magyarok felé ismét magyarázni kell a bizonyítványt, miszerint nem elszakadni akar az MKP, nem célja a magyarkártyát húzogatni, hanem csak azt akarja, hogy a magyarság is dönthessen saját jövőjéről. És ugyanúgy mentegetőznie kell az MKP-nak a nemzetileg elkötelezettebb oldal felé is, hogy attól még, hogy nem az autonómia szót használják, mert az sokak számára terhes, hanem valamelyik szinonimáját, attól a lényeg még ugyanaz marad.

Arra azért térjünk ki egy bekezdés erejéig, hogy az autonómia nem egy ördögtől származó ötlet. A lényege, hogy saját ügyeink kapcsán – oktatás, kultúra, lokális fejlesztések – magunk döntsünk. Igen, ugyanezt tesszük a városi és megyei képviselőtestületen keresztül is, hiszen miért szólna bele egy falusi járda építésébe a szomszéd falu lakosa? A fejlett országok többségében az önrendelkezés természetes dolog, hiszen így érhető el, hogy a békés együttélés ne azt jelentse, hogy a másodrendűként kezelt polgár békésen kussol.

A pártokat és képviselőket mi szavazzuk be a parlamentbe. Ezt kétféleképpen lehet elősegíteni: meglovagolni a többség számára népszerű témákat, azt szajkózni, amit az emberek hallani akarnak, nagyjából ezt nevezzük populizmusnak. Nagyobb kihívás az általános igények felelősségteljes felvállalásán túl elköteleződni valamilyen elv, érték vagy érdek mellett, és meggyőzni az embereket arról, hogy az a fontos nekik, amit ők mondanak.

Az autonómia, a közösségek önrendelkezése egy ilyen elv. Bizonyos téren és bizonyos kontextusban elfogadja a társadalom, de az autonómia szóra harap a szlovákok legnagyobb része, és a magyarok közül is jónéhányan. Ettől függetlenl, ha a cél jó, meg kell ragadni azokat az eszközöket, amelyek a cél irányába vihetnek. Az MKP azt az utat választotta, hogy előbb a magyarok körében oldja fel a tévhiteket. A párt koncepciója egy lehetséges modellt mutat be, és még ha néha körülményesnek is tűnik a népszerűsítése, már többre mentünk vele, mint a pusztába kiáltott szóval.

Egy másik lehetőség az autonómia kivívására a nyomásgyakorlás, amihez viszont hiányzik a kritikus tömeg még a magyar közösségen belül is. Fel lehet tenni a kérdést, hogy a lassú népszerűsítés, amit most az MKP csinálgat, valaha sikeres lesz-e? Viszont ugyanitt fel kell tenni a kérdést: ha beleordítjuk a világba, hogy autonómia, mennyivel jutunk előrébb, mint ha azt hangsúlyozzuk, hogy önkormányzást akarunk? Mennyivel mozdítja elő az ügyet egy plakáton egy óriási autonómia szó, ráadásul Pozsonyban? Semennyire. Viszont magyarázkodásra kényszeríti az MKP-t vagy ide, vagy oda. És most nem is a szlovákokról van szó, az egy nagyobb falat, hanem azokról a magyarokról, akiknek az autonómia vagy nem mond semmit, vagy a rossz berögződéseknek miatt ugyanúgy ijesztően hangzik. Pont azokról a magyarokról beszélünk, akik hiányoznak ahhoz a kritikus tömeghez, amellyel már sokkal szélesebb eszköztárral lehet tenni az autonómia érdekében. Ha nekik az autonómia szó terhes, de az önrkományzás nem, akkor érthetetlen, miért kell az előbbihez ragaszkodni, és hőstettként feltüntetni azt, ha valaki kimondja: autonómia.

Hogy jó lépés volt-e Halász Bélát lekapni a listáról, már más kérdés. Az MKP két rossz közül választhatott, és kérdéses, hogy melyik volt a kevésbé rosszabb. A közgondolkodásban az MKP=autonómia kapcsolat szinte dogmának számít, így valószínűleg kisebb vihart okozott volna elsimítani az ügyet, és valami mást gyorsan előhúzni. A váratlan lépés miatt viszont Halász a saját pártját hozta mozgáskényszerbe, ilyet választások előtt pedig az ellenfelekkel szoktak játszani, nem azokkal, akikkel elvileg egy csónakban eveznek.

Ha a lehetséges veszteségeket nem is nézzük, Halász Béla akciója önmagában semmi pluszt nem hozott a konyhára. Sem az autonómia ügyének, sem az MKP-nak. A 150-es jelölt nyilván több karikát kapott volna, de az egész lista valószínűleg jobban megsínyli az akciót. A Pozsonyban árválkodó plakát pont azok szimpátiáját váltotta ki, akik egyébként is elkötelezett hívei az autonómiának, másét egy szemernyit sem.