Négy eff

Különös nehézségeim nincsenek azzal, hogy többfelé szakadjak tudatban. Érdekes állapot, szórakoztató, talán csak annyi a baj vele, hogy utána néhány napig eltart, mire fejben újra összerakom magam. Nagyon jó játék, – személyiség puzzle -, azt viszont nem tudom elképzelni, hogy ezt bárki hosszú távon csinálja. Egyrészt kimerítő, másrészt összezavarja a környezetében lévő embereket is.

Szabadosan állok a dolgokhoz. Megfigyelem, utánaolvasok, rákérdezek, aztán eldöntöm mi lesz belőle, és olyan is előfordulhat, hogy egy régi mellőzött dolog, kedvenccé lépjen elő, persze mindennek meg van a határa. Néha csak úgy várni kell, egynél több lépés távolságból.

Jónéhány éve, az a tábor, fenekestül forgatott fel bennem mindent. Tudják, fent a szép hegyecskénél, ott az a vár, aminek leégett a teteje, igaz, nem mi voltunk, csak úgy eszembe jutott, hogy tudjuk mire gondoltam. Utólag már látom, minden ami azóta történt, abból az egy pontból indult ki, és az ezzel kapcsolatos mindenféle körülmények segítségével (is) lettem férfi az asszony mellett, minden közrejátszott mindennel, bele se megyek abba, mi lett volna, ha akkor nem megyek el oda.

Egyebek mellett, figyeltem a tábor, ha úgy tetszik, a fesztivál alakulását, a szervezők munkásságát, megkedveltem a hozzáállásukat, úgy éreztem, pár év múlva, ebből valami csodálatosan új és egyedi dolog fog kerekedni. Annak módja szerint minden őszinteségemmel támogattam bármit, ami velük kapcsolatos. Mint táborlakót, engem többször is lenyűgöztek.
Az idei őszt nagyon vártam, életem eddigi legszebb élménye volt. Történt mindeféle izgalmas dolog, köztük persze olyan is, ami szélesebb közeget elért. Már nyáron is lehetett hallani ezt, azt, mégis más dolgok lephették meg az embereket. Engem is. Mondom, mivan?

Komolyan mondom ideges lettem.

Az igaz, hogy könnyen kijövök a sodromból, amit viszont kevesen tudnak, később el szoktam gondolkodni az adott eseten. Be kell vallanom, bizonyos dolgok megérintenek, hatnak rám. Olyanok is, amikhez igazából annyira nincs is közöm, hamar bele tudom magam élni, a magam módja szerint.

De amit nem szeretek, azt megmondom. Nem nagyon csipázom az emkápés bandát. Biztos én vagyok a hibás, nem tudom, annyit tudok, tizenéves korom óta, szülőfalum helyi önkormányzatának munkája, szellemisége, sosem azt sugallta magáról, hogy ők az én gondolkodásmódommal megegyező közösség lenne, illetve bármit is tudnának képviselni, ami én vagyok. Kár a szóért. Az meg legyen az én hibám, hogy általanosítok.

Amit viszont szeretek, azt kimondom. Amellett kiállok, az pártolom. Július közepén, Közép-Szlovákiában, kis, fehérre meszelt parasztházikóban lakni, éjjel az udvaron, fedett terasz alatt, völgyből koncertet hallgatni, mert valljuk be, nem bírom már egy hétig fullba tolni a fesztivált, az még az első pár évben volt, kis sátorral, két napig zuhanyozni sem volt kedvem, nem is nagyon hiányzott, azóta persze az én igényeim is a tábor minőségével egyen arányban változtak, sosem szenvedtem, szenvedtünk hiányban, hiszen a többé éve tartó keménymag, mindig összejön, minden nagyon fájintos!

És ennek az évről évre növekvő találkozónak, volt valami kimondatlan, minden máson túlmutató jelentősége is, amit úgy érzem, leginkább az utóbbi években kezdtek szavakba önteni. A sok kis baráti társaság, valahol legfelül, összekapcsolódott valamiféle eszme érdekében, vagy valami hasonló, tudtuk, beszélt róla a nép, ebből lesz valami.

És akkor idén ősszel megtudtuk mi.

Biztos vagyok benne, nagyon sokan egyből ráugrottak.

Én egy picikét tovább emésztettem.

És arra jutottam, ennek az egésznek csakis akkor lehet, lesz, értelme, ha tényleg, mármint tényleg, tegyük fel, képzeljük el, a megmérettetésen nagyon erősen szerepelnek, de annyira erősen, hogy azt a szakadék szélén lévő pártot, a saját elképzeléseik szerint újravariálhatják. Mert ha jól értem, a másik oldalnak is szüksége van rájuk, tovább nem bírják fizetgetni a kölcsönöket, lassan elfogynak a felajánlások is, elfogy a láng.

Hát, ki tudja. Én ehhez nem értek. Szerintem csak túl élénk a fantáziám.

De most megint csak elképzelem. Ha lenne rá mód, hogyan kitúrni a megélhetési öregrókákat, belülről felemészteni a rendszert, mondd csak, Neo, megtennéd?