Szíriai háború és béke

A február 27-én bevezetett tűzszünettel látszólag megtették az első lépést a szíriai vérontás leállítására. Az öt éve tartó polgárháború folyamatos eszkalálódását eddig szinte tétlenül nézte a világ, most mégis két nagyhatalmi, az amerikai és az orosz befolyás mentén született meg az első, bár korlátozott tűzszünet..

Az arab tavasz hullámait meglovagló forradalmi folyamat akkor tért el eredeti céljától, ami eredetileg „csupán” Bassár el-Aszad rezsimjének megdöntése volt, mikor az egyre inkább elhatalmasodó zűrzavart kihasználva egy új erő jelent meg a színen: az Iszlám Állam. A mostani fegyvernyugvás nem is terjed ki erre a szervezetre, ahogy szoros szövetségesére, az Al-Kaidahoz köthető Al-Nuszra frontra sem.

Hogy megértsük, miért az Egyesült Államok és az Orosz Föderációé a vezető szerep a szíriai rendezésben, tudatosítanunk kell, hogy a két szuperhatalom kapcsolata az utóbbi években újfent a hidegháborús időszak szintjére kezd süllyedni. Az orosz Föderáció ma már nem csak védi befolyási övezetét, hanem igyekszik mindinkább kiterjeszteni azt. Ezzel szemben az Egyesült Államok folyamatosan befolyásoló tényezőként volt jelen a Közel- Keleten. A két szuperhatalom mellé társuló Perzsa-Öböl-menti államok adják azt a három külső erőtényezőt, ami mentén a szír polgárháború eddig mozgott.

Az Aszad rezsimet elsősorban az orosz fél támogatja, e mellett jelen van a Hezbollah, és Irántól is bőséges támogatást kap. De az elmúlt időszakot vizsgálva az orosz fegyvereknek és légierőnek köszönhetően volt képes arra, hogy a Szír fegyveres erőket újra offenzívába vezesse. Aszad bukását nem csak a felkelők akarják, hanem a nyugat is szorgalmazza. Sőt, olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy Putyin sem ragaszkodik feltétlenül a már lassan 40 éve hatalmon levő Aszad családhoz.

Ahogy a háborúnak, úgy a békének is több résztvevője van. A tűzszünet így elsősorban a szír rezsim és a felkelő csoportok közötti megállapodást takarja. Szíria nyugati részén, a sűrűbben lakott régiókon a szír kormány és a felkelők, valamint kisebb részben kurd Pesmerga erők osztoznak. A tűzszüneti egyezményt több mint 69 különböző kisebb-nagyobb lázadó csoport írta alá. A lázadó csoport azért is univerzális megnevezés ezekre a fegyveresekre, mert nehéz valódi képet alkotni arról, ki miért is küzd igazán.

Vannak köztük „igazi lázadók”, akik Aszad távozását akarják, mérsékelt dzsihádisták, akiket különböző Perzsa-Öböl-menti állam, Katar vagy Szaúd-Arábia támogat. Egyes csoportokat az Egyesült Államok képzett ki és fegyverzett fel, sajnos voltak köztük olyanok, akik egy idő után térfelet váltottak. Az ilyen térfélváltás teszi leginkább áttekinthetetlenné ezeket a csoportokat és szövetségi rendszerüket.

Ennek az áldatlan állapotnak köszönhető, hogy nyugati régió északi részén található, nagyobb, lázadók által megszállva tartott terület sem egységes – a kormányerők és a kurdok közé szorított területet az Al-Nuszra fegyveresei tartják megszállva. Az Al-Kaidához erősen kötődő terrorista hadsereg Idlib tartomány fővárosát tartja megszállva, eddig leginkább az ún. Gab-alföldi offenzívából vette ki részét. Ez a hadművelet komoly területeket szerzett a felkelőknek még tavaly augusztusban.

Minden út Rakkába és Moszulba vezet

Az elmúlt hetek eseményeit elemezve így kezd körvonalazódni az orosz/szír/iraki stratégia. Aszad erői sikeres akciókat hajthattak végre északon Latakia tartományban, Aleppóban és délen Daraa városban, leginkább a Szabad Szír hadsereg ellen.

A Szabad Szír hadsereg (FSA) magvát egykori kormánykatonák alkotják, akikhez kisebb lázadó egységek csapódtak. Időnként szorosabb-lazább szövetségben harcol az Al-Nuszra front, valamint a törökök által támogatott Turkomán lázadókkal.

Dél-Keletre Hamah tartományban Tabqah irányába a 42-es országút mentén szintén komoly területnyereséget könyvelhetnek el. Ez utóbbi műveletek azért fontosak, mert Tabqah-tól Rakka, az Iszlám Állam fővárosa, alig 50 kilométerre található. A területtől északra vezető út egy Khanaser nevű városba vezet, ami azért is kulcsfontosságú, mert szárazföldön csak ezen a területen keresztül képes a szír hadsereg ellátni Aleppóban küzdő egységeit.

Ha nagyon leakarjuk egyszerűsíteni az eseményeket, akkor azt látjuk, hogy Assad erői a Kurd erőkkel karöltve, és az orosz légerőtől támogatva északon egy kettős hadműveletet folytatnak. Ebben egyrészt a lázadó erőket próbálják elvágni a török határ felé tartó utaktól, ez a terv részben meg is valósult Tall Rafit elfoglalásával. Másrész, szintén a kurdokkal kiegészülve, északon Halab tartományban az Iszlám Állam északi hódításait igyekeznek felszámolni, és elvágni a szintén északi irányba haladó szállító és csempész útvonalakat. Ha ez sikerülne, egyúttal az ISIL egyik legerősebb szövetségese, az Al-Nuszra Front utánpótlási vonalait is elvágná.

Russian army in Khanaser southeast of Aleppo pic.twitter.com/0GthlcowaU

— Abdurahman Hark (@Abduhark) 2016. február 29.

Másrészt a török és kurd területeken messze Albániáig kanyargó csempészútvonalak elvágásával, ha nem is fosztaná meg, de jelentősen csökkentené az Iszlám Államnak a feketén eladott üzemanyagból és olajból származó jövedelmeit.

A gyenge pont

Az Al-Nuszráról ugyanakkor tudni kell, hogy nem is olyan egységes, mint azt eddig feltételeztük. Egyrészt akár csak az ISIL esetében, a szervezet harcosainak egy jelentős része helyi harcos, akiket nem igazán hoz lázba a globális dzsihád. Másrészt, leginkább a harcosok egyharmadát kitevő külföldiek inkább az Al-Kaidával tartanának. Ez utóbbi azért fontos, mert egyes források szerint a katari kormány és több öböl menti állam is megkereste az Al-Nuszra vezetőit és kérte őket, hogy szakítsanak az Al-Kaidával, cserébe pénzzel és fegyverrel is támogatták volna a szervezetet. Az Al-Nuszra egyelőre elzárkózott ettől, sőt olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy egy új nagyobb szövetségbe készül belépni, több kisebb dzsihádista csoporttal és így szakítana az Al-Kaidával, de a nagy egyesülésre még nem került sor.

… ekkor pedig újra mozgásba lendül a kalifa serege

Az elmúlt napokban, talán a feljebb vázolt hadműveletek hozhatták mozgáskényszerbe a kalifátust Irakban és Szíriában. Bagdagtól keletre (légvonalban alig 10 kilométerre a Bagdadi Nemzetközi Reptértől) Abu Ghraid településnél indított összehangolt támadást az ISIL. Az akciót jól előkészítették, az iraki fegyveres erők kénytelenek voltak erősítést küldeni a szektorba. Több autóbombát is bevetettek, az egyik ilyen a támadásban 18 rendőr halt meg, mikor a gépjárműbe épített bomba egy rendőrségi barakk mellett robban fel.

Valószínűsíthetően ehhez a hadművelethez kapcsolódóan, február 29-én két bombát robbantottak Sadr városban – Bagdad keleti külvárosában – a halálos áldozatok száma elérheti a 70-et. A támadásokat a városrész sűrűn látogatott piaci részében hajtották végre.

Előbb egy öngyilkos támadó robbantott, ezt követően a robbantás helyszíne körül összesereglett, a sebesülteknek segíteni igyekvők tömegébe hajtott egy motorkerékpár és felrobbant. Március 1-én pedig nyugatabbra, Anbarban hajtottak végre egy másik öngyilkos akciót. Egy iraki katonai létesítménybe beszivárgott, kettő – más források szerint négy – öngyilkos támadó. Az akcióban Ali Aboud tábornok és négy másik katona is életét vesztette.

Ha az iraki történéseket figyeljük, a mostani nem feltétlenül a legjobb időzítés a terrorszervezet számára. Az iraki akció mögött inkább a Ramadi elvesztéséből fakadó frusztráció és a Moszul irányába tervezett iraki és szövetséges előretöréstől való félelem lehet. Igaz, hogy Ramadit még most sem tisztították meg teljesen a dzsihádistáktól és Moszult sem olyan egyszerű elérni. Ehhez ugyanis előbb megkell tisztítani Szamarrát is.

Szíriában a Török határnál, Tal Abyad településnél próbál utat törni Törökország felé az ISIL. Állítólag török segítséggel, ami nem meglepő, hiszen a múltban többször volt tapasztalható a törökök alig leplezett részrehajlása a terrorszervezettel szemben. Emellé akár a kurdok, leginkább az YPG elleni akciókat is mellésorolhatjuk. Az YPG forrásai szerint: török oldalról több terrorista egység indította meg az akciót Tal Abyad és másik három település (Nastal, Khiwera, Qanatra) ellen. Az említett régión túl összesen 15 helyen indított kisebb-nagyobb összehangolt akciót az YPG állásai ellen a kalifátus.

A vég kezdete

Az orosz légierő a légitámadások nagyobb részét eddig főleg a felkelők ellen hajtotta végre. Ha sikerülne elvágni ezeket az erőket az utánpótlási útvonalaiktól, sorsuk meglenne pecsételve. Így észak-nyugaton a kormányerők és a kurd erők közé szorult felkelők számára kevés esély maradna. Vagy csatlakoznak az Iszlám Állam elleni műveletekhez, vagy szétmorzsolódnak a szorításban, esetleg leteszik a fegyvert. A szír és orosz hadműveletek tehát igyekeznek úgy semlegesítni a felkelőket, hogy ha a területen „politikai vákuum” jönne létre, azt ne tudja kihasználni az önjelölt kalifátus.

Mindemellett ingataggá teszi a tűzszünet fenntartását, hogy február 27. óta 49 alkalommal sértették meg a tűzszünetet, 27 alkalommal a szír kormányerők, 8 alkalommal az orosz légierő. Ugyanakkor a harcok déli gyújtópontjának számító Daraa-ban is újra fellángoltak a harcok, ami azért aggasztó, mert a város a déli tűzszüneti zóna közepén található.

Az Iszlám Állam ugyan komoly veszteségeket szenvedett, de még mindig komoly erővel bír, habár ez az erő fokozatosan olvad el. A légicsapásokkal elpusztíthatóak nehézfegyverei, raktárai, járhatatlanná tehetők a főbb útvonalak, de a levegőből terrorszervezett legyőzni nem lehet. El kell pusztítani központjait és elkell zárni anyagi forrásaitól. Csak így zúzható szét, ha lerombolják infrastrukturális gyökereit és szervezeti egységét, bár számíthatunk arra, hogy akár csak az Al-Kaida, ez a szervezet is a föld alá vonul. Felépítését vizsgálva azonban esélyesebb, hogy szétesik.

A győzelemhez vezető út mérföldkövei között a legfontosabb jelenleg Rakka elfoglalása – ha ezzel párhuzamosan az iraki erők és az iráni milíciák eltudnák foglalni Moszult, az a következő lépés lenne az Iszlám Állam legyőzéséhez.

Az írás megjelent a kitekinto.hu portálon is