Tájkép földrengés után: így változott meg Szlovákia

Nagy meglepetések éjszakája volt március 5-ei parlamenti választás. Borultak a papírformák, átértékelődtek a választói attitűdök, egy kicsit olaszosodott a pártpaletta és a 2011-es népszámlálási eredményeknél is nagyobb pofont kapott a szlovákiai magyarság. Robert Fico kormányfő és a Smer győzelmét elhomályosítja jó pár politikai-társadalmi trend, amelyek soha nem látott eredményt okoztak.
A közvélemény-kutatók melléfogása
A rendszerváltás óta mindig is volt Szlovákiában egy erős baloldali politikai tömb (HZDS/SMER), amely többé-kevésbé 25-45 százalék között mozog az aktuálpolitikai helyzettől függően. Most épp egy visszaeső, de továbbra is megkerülhetetlen és vezető szerepben lévő Smer nyerte a választásokat. Ennek az ára majd 400 ezer szavazat volt, amely a Sas, az Oľano-Nova, Sns, Kotlebáék és Kollárék felé vándorolt. Ezt az eredményt a Smer magának köszönheti, a havi szintű botrányoknak és a kommunikációs hibáknak. A Washington Post választások előtti elemzésében 5 faktorban határozta meg, hogy a Smer és Fico miért nem tűntek el még a süllyesztőben: a párt szervezettsége, képes országos gazdasági növekedést produkálni, a stabil szavazóbázis, az impotens ellenzék és a kivételes politikai alkalmazkodóképesség. E tények azonban abszolút nem jellemzik a korábban sikeres jobb-közép szekciót. Ott ugyanis 2012 után egy fokozatos erodálódás ment végbe (SDKÚ és a KDH szavazóbázisai ezt mutatják). E tömegeket nem tudta hatékonyan felszívni a fiatalosabb jobb-közép kiadású Sieť, hanem e választók a Smer, a liberális-újhullámos (Sas és Oľano-Nova), valamint a rendszeren kívüliek (Sns, Kotlebáék és Kollárék) között tűntek el. A tipikusan jobboldali és katolikusnak számító Észak-Szlovákiából, illetve a megyeszékhelyekből is teljesen átálltak ezek a szavazók az SDKÚ-KDH-Híd ellenzéki Népi Platform hatástalansága miatt. A Sieť váratlan leszerepelése azonban nem csak a pártvezetésen, hanem a közvélemény-kutató cégeken is múlt.
A felmérések hatalmasat tévedtek. A rendszeren kívüli (Sme rodina és a ĽS – Naše Slovensko) pártok bejutását semmilyen nyilvános kimutatás nem jelezte előre. Ez utóbbin élcelődött Milan Uhrik (ĽS – Naše Slovensko) az RTVS műsorában, keményen kritizálva a közismert közvélemény-kutató cégeket, amelyek szerinte nem a valóságnak megfelelő adatokat közölték hónapokon át. Kiemelte, hogy a saját anonim online felmérésük alapján nagyon is számítottak az elért eredményre. S valóban, az eredmények Boris Kollárékat és a Marián Kotlebáékat igazolják. Míg előbbi 6.6, addig utóbbi 8.1 százalékot szerzett. Aligha találnánk visszamenőleg olyan kutatókat vagy szakértőket, akik előre jelezték volna, hogy négy év alatt így megváltozhatnak a választói preferenciák. Ez mindenképp komoly pofon a hazai szakmának.
Single issue party
Mindemellett alapvetően az is segítette Kotlebáékat, hogy a megyei és a parlamenti választásokra viszonylag rövid időn belül került sor. Ezáltal nem vesztette el élét a párt két kampánytémája, a migránsválság és a cigánykérdés. Az ilyen típusú formációt ún. single/one issue pártnak nevezi a szakirodalom (lényegében minden olyan szervezetet, amely egy-két témára specializálódott). A szélsőséges stílust és politikát képviselő pártok, az európai és USA-beli példák alapján, az általuk kiemelt egy-két témán túl, nehezen képesek megbirkózni a napi politikai kihívásokkal és más szakterületekkel. Ezeket pedig tetézik még az államigazgatási és parlamenti rendszer mechanizmusai, amelyek együttesen sok esetben semlegesítik e pártok erősségeit, a kedvenc témájuk speciális fókuszát és a népszerűségüket. Ezen túl pedig megannyi más taktika létezik a szélsőséges pártok megszelídítésére, amelynek elég jelentős a nemzetközi szakirodalma. Boris Kollárékra hasonlóképpen érvényesülnek a leírtak, viszont esetükben egy jóval visszafogottabb formációról van szó, amelyet könnyebben fogadhatnak el a többiek, mint Kotlebáékat.
A közvélemény-kutató szakmabeliek a fentieken túl jelentősen elmérték az újhullámos-liberális szereplőket is. A Sas-t és az Oľano-Nova-t. Bár a Richard Sulík féle Sas-t a Radičová-kormány bukása óta folyamatosan temették a honi médiában, a migránsválság kipukkanása és a második Fico-kormány halmozódó botrányai új erőt adtak a pártnak. A Smertől való kategorikus elzárkózás szintén nyerő faktornak bizonyult, gyakorlatilag a Sas minden figyelme a Robert Ficoékra irányult, és ez jellemezte az Oľano-Nova is a kampány során. Matovičék kreatív és olykor már meghökkentő akciói sokak számára jelentik a politikai őszinteséget, az oligarchák és mutyik elleni harcot, amelyet most voksokkal jutalmaztak. Nehogy azt gondoljuk tehát, hogy egy csapásra 12+11 százaléknyi liberális termett idehaza a semmiből, hanem a volt SDKÚ és KDH, valamint a Smerből kiábrándult szavazóknak hála alakulhattak így az eredmények. A margóra érdemes megjegyezni az Sns teljesítményét is: a szépen becsomagolt új pártvezetés és a migránsellenesség miatt a korábban Smer szavazók, de lelkük mélyén Sns szimpatizánsok, visszatértek (kiegészülve a SDKÚ és a KDH maradékával). Az már más kérdés lesz, hogy az Sns ismét hallgat-e majd Fico hívószavára, ha kormányalakításra kerülne sor, vagy inkább csatlakozik, (ha kell, kiegyezik a Híddal) egy jobboldali-liberális kormánykoalícióhoz.
Magyar szavazatok – harmadszor is kiderült…
Csak szlovákiai magyar szavazatokra és kampányra építve nem lehet megugorni az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Ez már kiderült 2010-ben, 2012-ben és most is. Aki ezt a realitást nem ismeri fel, az úgy jár mint az MKP. Hiába a pártközeli médiumok megkétszerezett kommunikációja, Nográdi György és a migrásnellenes petíció (utóbbi nélkül, valószínűleg bőven 108 ezer alatt lennének), ha nem megy a szlovákiai magyar szavazni. Még inkább, ha valami proteszt (a Hídból kiábrándultak) hatásban, vagy a még 35 ezer feltámadó CSEMADOK tagban bíztak. A Fiatal Függetlenek és az Via Nova sem hoztak jelentős szavazatokat, maximum politikai személyiségépítésnek jók. Egy ilyen helyzetben pedig abszolút érthetetlen, hogy Berényi József pártelnök miért mutogat Híd veszteségeire, mintha azzal bármi is változna. Az MKP jelenlegi elnöke valószínűleg távozik a párt éléről, akit Bárdos Gyula válthat a szavazatok, az ismertség, a közéleti tapasztalatok és a politikai-társadalmi elfogadottság miatt.
A Híd, amely titkon a mérleg nyelvének szerepében és a stabil választói szokásokban, szintén alaposan elszámította magát. Sokszor került terítékre a párt Smerrel való kokettálása, miközben csak enyhén támadták Bugárék Ficoéket, legalábbis a Sas és az Oľano-Nova-hoz képest. A majd 6 és félezer szavazatnyi veszteség nem oly sok, ám vetélytársak kampányát látva több lehetett volna a Hídban, főleg az online térben. Továbbra sem tűnik egyforma intenzitásúnak a párt kommunikációja a szlovák és a magyar szavazók felé. Míg a szlovákok esetében láthatóan van szabadabb mozgástér, addig a magyar választók alacsonyabb aktivitása és stabil preferenciáik (akadnak szlovák pártra szavazók, de a Híd és a MKP a két mérvadó párt) miatt kevesebb potenciált rejtenek. Bugáréknak mérlegelniük kell a párt és a szavazóik jövőjére nézve az MKP-val való együttműködés lehetőségét, amellyel igazság szerint mindkét fél profitálna. A kérdés azonban, hogy milyen feltételek mellett lenne nyitott a két párt az együttműködés megkezdésére.
Valaki már csak a Facebookról
A koalíciós kombinatorika külön írást érdemelne, hogy ki kivel vagy kivel nem szeretne együtt kormányozni. Annál alaposabb átértékelésre szorulna viszont a Facebook szlovákiai politika formáló szerepe, valamint mint elsődleges médiafelületet, főleg a fiatalabb generáció körében. Ők azok, akik minimálisan vagy egyáltalán nem tájékozódnak a mainstream médiumokból. Mindez nagyon könnyen vezetett el ahhoz, hogy Kotlebáék 30 százalék körüli támogatottsággal bírnak a fiatalabb korosztályok körében, miközben alig kampányoltak a hagyományos felületeken (rádió, TV, újság). A Sas, Kotlebáék és Kollárék a leglájkoltabb pártok, míg a többiek maximum 30 ezres tábort tudnak felmutatni (Smer, Oľano, Sns), a Sieť (23 ezer), MKP (11 ezer), KDH (9 200) és a Híd (7 400). Elgondolkodtatóak ezek a számok is a választási eredmények függvényében.
Kivételesen érdekfeszítőek lesznek a következő hetek a kormánykoalíciók kialakítása kapcsán. Minden lehetőség adott: nagykoalíció, széles koalíciók, kisebbségi kormányzás, és az előrehozott választásokat sem szabad kizárni. Az EU-s elnökség közeledtével a stabil kormány és kormányzás kialakítása lenne a legfontosabb, nem kellene megismételni a 2009-es komikus cseh elnökséget. Viszont az már most látható, hogy imázsban és célokban meg sem tudja közelíteni Pozsony a 2011-es magyar színvonalt. Arról nem is beszélve, hogy a külföldi média nagyítóval fogja mostantól figyelni a szlovákiai belpolitikát, szemben az elmúlt évekkel. Fel van adva a lecke, mind a 8 pártnak!
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője