Miért nem mehet bele Bugár az SNS-szel való koalícióba?

Bugár Béla, a Híd elnöke aknamezőn jár, és nincs olyan út, ami a mezőn túlra, a “stabil jobboldali kormány” révjébe vezet. Jobban tenné, ha visszafordulna.

Ezen még csak gondolkodni sem kell sokat. Olyan ugyanis, hogy stabil jobboldali kormány, nem létezik ebben a felállásban, matekozhat az ember bármennyit. A Híd pedig, ha most visszafordul, megúszhatja arcvesztés nélkül a dolgot.

Ha valaki néhány napja azt mondta volna, hogy az “együttműködés pártjából” polgári párttá avanzsáló Hídnak a választások után el kell gondolkodnia azon, hogy az SNS-szel lépjen koalícióra, valószínűleg maga Bugár Béla röhögi körbe a leghangosabban. Az SNS ugyanis mindennel szemben áll, amit a Híd valaha vallott. A párt elnöke, Andrej Danko ráadásul a választások után (miután úgy érezte, nyeregben van), előállt a mostani kampányban elhallgatott témájával: kijelentette, az SNS egyik alapköve a magyarkérdés, és egyértelművé tette, hogy hiába minden, “rá fog kérdezni” a Híd olyan fontos témáira, mint az oktatásügyi önrendelkezés, vagy az állampolgárság kérdése. Ma ráadásul elég kedélyesen elbeszélgetett Robert Ficóval, a Smer elnökével is az esetleges kormányalakításról.

Bugár Bélának eddig sem volt, és ezután sem lehet min gondolkodnia az SNS-szel, és egy esetleges “stabil jobboldali koalícióval” kapcsolatban. Sem elvi, sem politikai síkon. Az SNS ugyanis – amellett, hogy esze ágában sincs bármit is megszavazni a Híd programjából – időzített bomba lenne a kormányban. Ha Bugár valaha is megbízhatatlan elemként jellemezte Igor Matovič Egyszerű Embereit a megbukott Radičová-kormányban, az SNS ezerszeresen az lenne Sulík kormányában. Ha létrejönne egy ilyen koalíció (amellett, hogy a többi párt, pláne a Híd sosem tudná megmagyarázni a választóinak, miért is álltak össze a csak elnököt cserélő, de egyébként semmi másban nem változó SNS-szel), minden lenne, csak nem stabil. Dankóék azt csinálnának, amit akarnak, azt a koalíciós egyezséget rúgnák fel, amelyiket akarnák, és egy árva szavazatot sem vesztenének – választóik ugyanis épp azt várják, hogy az eddig főgonoszként és páriaként kezelt párt megleckéztesse az elitista jobboldali szavazókat. Nem véletlenül nyilatkozta a pártelnök, hogy ő nem fél az előrehozott választásoktól.

A Híd elnökének ugyanakkor egy SNS-es koalíció maga lenne a katasztrófa, ezt a bélyeget sosem mosná le magáról sem a Híd-szavazók, sem a szlovák jobboldali “kávéházi értelmiség”, sem az MKP billegő szavazói előtt. A párt előtt egyetlen esély körvonalazódik, ha kihátrál a dolgok mögül, rástartolna a magából teljesen hülyét csináló Radoslav Procházka sokszor átvert és megvezetett jobboldali választóira, és kiegyezik az MKP új vezetésével. Ebből pedig akár még egy óriási dolog is kisülhetne.

Nehezen hiszem el, hogy valaki komolyan úgy gondolja, hogy Dankóval kiegyezni államférfiúi cselekedet lenne.