Bugár Béla kalapácsa

Emlékeznek még a Macskafogó utolsó jelenetére? Mikor az a nagy fémkutya begyűjti a gonosz macskákat, és gyermekien ártatlan cicákat gyárt belőlük? Volt egy pillanat az elmúlt héten, mikor elábrándoztam, talán a választások jelentették a nagy fémkutyát. Kósza ábránd volt, tudom, de elképzeltem, ahogy a többször hangsúlyozott elvek (“charakter rozhoduje”) és a lehetetlen parlamenti matek (“nem tárgyalunk a Smerrel”) következtében a szlovákiai magyar közéleti erők képviselői egymás karjaiba menekülnek. Csáky Pál és Simon Zsolt együtt szagolgatnak virágokat, Bugár Béla Berényi Józseffel labdázik, míg Király Zsolt, a Körkép és Cúth Csaba, a Bumm főszerkesztője a selymes fűben fekve együtt nézik a bárányfelhőket.

[div id=”highlite”][div class=”highlite-inner”]Aztán szombat este Bugár Béla felvette a nagy kőtörő kalapácsot, és hadonászni kezdett vele.[end-div][end-div]

Ahhoz, amit tervez, bizony jó nagy kalapács kell. Bugár Béla ugyanis a fejébe vette, hogy ezzel a kalapáccsal keresztülveri egyszerű választói szemmel nézve elképzelhetetlen elképzeléseit mindenen és mindenkin.

Ezzel a kalapáccsal ugyanis

– Keresztülverné az SaS-en, hogy a stabil kormányzás érdekében álljon össze Ficóékkal, holott pontosan tudja, hogy Sulíkék képesek voltak megbuktatni a Radičová-kormányt is, de nem engedtek elveikből.

– Keresztülverné a választóin, hogy államférfiúi döntés 24 óra alatt megcáfolni mindent, amit hol lelkesen, hol sértődötten állított a kampány idején és a választások után. Az óriásplakátokról komolyan az ember arcába nézve azt harsogta, el tud képzelni egy Smer nélküli kormányt, az egész kampány során a kormányváltás szükségességét hangsúlyozta, a választások éjszakáján sértődötten az újságírókat hibáztatta a párt rossz eredményéért, mert azok “kontextusból kiragadva” idézték, hogy akár a Smerrel is összeállna. A választások utáni, turbulens héten kijelentette, nem tárgyalnak kormányalakításról Ficóékkal. Aztán mégis.

– Keresztülverné a Smeren és az SNS-en kormányprioritásait – melyeket mellesleg nem oszt meg a sajtóval és a választókkal, így azt sem tudjuk, mik a feltételei. Azt azonban tudjuk, hogy ha a választói akaratát – korrupciómentes és botránymentes kormányzást, a kisiskolák megmentését, a megnyomorított vállalkozói szféra meggyógyítását, az egészségügy megtisztítását, a diszkrimináló állampolgársági törvény eltörlését, a kisebbségi kultúrák finanszírozását, és még ezernyi más dolgot – akarná rajtuk keresztülverni, ahhoz nem politikusnak, hanem minimum skandináv istenségnek kellene lennie.

– Keresztülverné a neki újabb és újabb esélyeket adó szlovák liberális sajtón, hogy a Smerrel való esetleges kormányzás elfogadható.

– Keresztülverné párttársain, akik közül sokan arra építették fel politikai karrierjüket, hogy a Fico-féle kormányzat és politikai kultúra felszámolásán dolgoztak, hogy belefér a pakliba a Ficóval való szövetség.

– S végül keresztülverné a szlovákiai magyarokon, hogy jobb lesz nekünk, ha tárgyalni megy Ficóékkal, és esetleg megegyezik vele (évtizedre elegendő muníciót adva ezzel az MKP berkein belül mozgó, hataloméhes hangulatkeltőknek, akik miatt képtelen volt megtisztulni a párt), mint hogy pontot tenne az évek óta húzódó acsarkodás és megosztottság végére, leülne tárgyalni az együttműködésről az MKP-val, és valóban erős, kisebbségeket védő képviseletet hozna tető alá – melynek talán esélye lenne átvenni a vezető szerepet a politikai jobboldalon.

Lehet, hogy csak én (na meg az a számtalan újságíró, elemző, egyszerű választópolgár és Facebook-kommentelő) nem értjük, mit akar ezzel elérni. Vasárnap délelőtt, ezen sorok írásakor azonban úgy tűnik, Bugár Béla egyelőre csak a választók bizalmát veri szét azzal a nagy kalapáccsal.