Kotlebáék és a gyíkemberek

Az elmúlt hetekben szinte már mindent leírtak a szélsőségesek térnyeréséről, de csak szinte mindent. A radikális szélsőjobb bejutását a parlamentbe legtöbben csak a politikai marketing szintjén elemezték, de Kotlebáék sikere általánosabb társadalmi folyamatok indikátora is lehet.

A legtöbb kommentár és elemzés a szélsőségesek térnyerését azzal magyarázza, hogy a választók kiábrándultak a sztenderd politikából, és egyfajta protesztből, tiltakozásból szavaznak például Marián Kotleba neonáci pártjára. Ez könnyen igaz lehet, de véleményem szerint ennél azonban mélyebb, és ami nagyobb baj, szélesebb “kiterjedésű” társadalmi problémáról lehet szó. Mégpedig arról, hogy az emberek nem mindig hisznek a józan észnek.

[div id=”highlite”][div class=”highlite-inner”] Az utóbbi megállapítás némileg pontosítva valahogy így hangzana: A társadalmilag igazolt “mainstream” világértelmezési narratívákat hajlamosak az emberek elutasítani, és egyszerűbb, bár “hamis”, magyarázatokat keresni. [end-div][end-div]

Azok a bizonyos mainstream narratívák a tudomány, vagy egyfajta társadalmi racionalitás által megfogalmazott állítások összessége. Ilyen például, hogy a semmiből nem lehet energiát előállítani (fizika; energiamegmaradás törvénye), vagy hogy Szlovákiának a NATO-ban és az EU-ban a helye (politikai racionalitás). A világunk normális, sztenderd működtetése során az ilyen szabályokat általában igaznak fogadjuk el, mert jól működnek. Ha életben akarunk maradni, nem érdemes őket semmisnek tekinteni (pl. jobb ha elhisszük a gravitáció törvényét és nem próbálunk meg 10 emelet magasból csupaszon leugrani). Persze, csúsztatásnak tűnhet a politikai valóságot a természettudományos állításokkal keverni, de végső soron ugyanarról a világról szól mindkettő, illetve a társadalomról is mondhatunk nagy számú, egyértelműen igaz állítást.

Aztán van, hogy valaki ezeket a tudományos, vagy társadalmilag elfogadott állításokat elutasítja. Helyettük inkább egy másik, egyszerűbb, izgalmasabb, megértésében nem igényes elméletet épít fel. Ide tartoznak a népszerű konteók, vagyis összeesküvés-elméletek, az oltásellenesség, az elvadult ufóhit, de a holokauszt-tagadás is.

Általános értelemben tehát arról van szó, hogy a tudományos, pontosabban main stream világmagyarázatok helyét, egyszerűbb, de hamis állításokra épülő, attraktív (összeesküvés)elméletek vehetik át. Mindez egészen vad formát is ölthet. Vannak például, akik szerint a nagypolitikát a háttérből egy rejtőzködő faj, a gyíkemberek irányítják. Szerintük ilyen gyíkember például Obama is. A másik szinte már megmosolyogtató konteó a chemtrail elmélet, ami arról szól, hogy a repülőgépek által hátrahagyott kondenzcsík valójában mérgező vegyszerek keveréke. Ezt pedig  gonosz háttérhatalmak permetezik az ártatlan emberekre. Az már konteóhívőnként változik, hogy mi is lenne ennek a célja, egyesek az időjárás befolyásolását, mások pszichológiai manipulációt látnak benne. Természetesen semmi ilyesmi nem létezik, egyszerűen csak az van, hogy a gépek turbinájából kiáramló égésterméken kicsapódik a légköri víz.

A chemtrail-őrület azonban odáig fajult, hogy Magyarországon a szélsőjobboldali jobbikos politikus, Korondi Miklós 2012-ben írásbeli kérvényt nyújtott be a parlament házelnökének, amelyben a chemtrail ellen szólalt fel, és információkat kért róla. Szerinte ugyanis Magyarország felett folyamatosan permeteznek a vegyszerrel. A magyar honvédelmi miniszter a parlamentben volt kénytelen elmagyarázni, hogy semmilyen hasonló dolog nem történik.

A politikai szélsőségesekre jellemző, hogy elutasítják a mainstream narratívákat. Tagadják a holokausztot, vagy éppen egy nagy globális összeesküvést gyanítanak az események háterében. Olyannyira így van ez, hogy még a természettudományos magyarázatokat ignoráló konteókat is felkapják (lásd Korondi esetét a chemtraillal). Így aztán sikerességük oka elsősorban pont abban keresendő, ami miatt az emberek a konteókban is hisznek. A szélsőségesek és a konteók is egyszerűbb, bár hamis magyarázatot adnak valami olyanra, aminek a valódi megértése idő és energiaigényes lenne. A hamis magyarázat pedig még jobban működik, ha valakit gyűlölni is lehet általa. Így például a munkanélküliségért lehet okolni a háttérhatalmat, a zsidókat, a politikusokat általában, a menekülteket vagy  éppen a gyíkembereket. A konteókra és a szélsőséges mozgalmakra is jellemző ugyanakkor, hogy a “mindenki hazudik, de mi megmondjuk az igazat” attitűdöt működtetik.

A konteóhívők és ebben a tekintetben a szélsőségesek számára gyakorlatilag azért nyílik tér, mert a természettudományos és pláne a társadalmi folyamatok, állapotok megértése eszméletlenül nehéz és igényes feladat. Így aztán a legtöbbek előtt szinte teljesen rejtve marad, hogy valójában mi okozza az előbbi példával élve mondjuk a munkanélküliséget, vagy hogy miért kerül annyiba az áram, amennyibe.

A konteók és a szélsőségesek stratégiája azonban csak rövidtávon lehet sikeres. Ugyanis a fizikai és társadalmi valósághoz nem lehet a végtelenségig hamis állításokra épített elméletek alapján viszonyulni. Ha például ugyanis a fizika szabályainak ignorálásával építünk hidakat, azok jó eséllyel le fognak dőlni, ha pedig valaki nonszensz magyarázatokra építi politikáját, előbb utóbb kudarcra van ítélve, mert nem fogja tudni beváltani ígéreteit.

Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a hamis magyarázatok sokkal népszerűbbek, mint a mainstream narratívák. Ennek orvoslásában komoly felelőssége van a tudományos és szakmai közösségnek. Népszerűsíteni kell ugyanis a valódi alapokra épülő magyarázatokat, például a valódi történelemkutatást, természettudományt, közgazdaságtant. Egyszerűen a konteókkal való versenyképességre kell törekedni, jó marketinggel eladni a valódi, megalapozott tudást.