A film, amiért a rendezője az életét adta – 30 éve történt a csernobili katasztrófa
Vegyenek be jódot, zárják be az ablakokat, és ne nagyon mászkáljanak az utcán – szólt az ukáz anyáméknak, és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság lakóinak 30 évvel ezelőtt, 1986 áprilisának végén. Nem tudták, mi történt, fogalmuk sem volt, hogy éppen akkor történt minden idők egyik legnagyobb hatású, ember okozta környezeti katasztrófája, a csernobili atomerőmű tragédiája, és a szennyes nukleáris felhő épp beborítja fél Európát.
Az akkoriban már minden eresztékében recsegő Szovjetunió öltönyös, bagószagú propagandistái és politikusai minden erejükkel igyekeztek megakadályozni, hogy Csernobil katasztrófája megzavarja a szocializmust építő munkások mindennapjait. A Vasfüggöny másik oldalán persze jóval gyorsabban elterjedt a hír, s ez végül arra kényszerítette az itteni lapokat is, hogy fokozatosan beadagolják a jónépnek, hogy itt bizony történt valami. Tették ezt sokadik oldalas kishírekkel, semmitmondó státuszjelentésekkel, néhol pedig vádaskodással, hogy a katasztrófa felnagyításával az antikommunisták ármánykodnak – derül ki Szalay Zoltán kiváló új szós visszatekintéséből. Magyarországon sem volt ez máshogy, mint ahogy azt a 444.hu is összefoglalta.
Pripjaty, az erőmű kiszolgáló városának lakói ugyan jóval korábban szereztek tudomást az ügyről, de nem elég korán. Több mint 24 órával a csernobili reaktor leolvadása után evakuálták csak őket, kutyafuttában, alig vihettek magukkal valamit. Pripjaty, a szellemváros azóta is a popkultúra része, számtalan írás, film és számítógépes játék főszereplője. A Zóna a 20. század rémét, az atomkatasztrófa utáni pusztulást, a poklot jelképezi, és hihetetlenül erős művészi eszköz.
Csupán egyetlen film született azonban, mely igazán hűen mutatja be a pusztulás valódiságát. Volodimir Sevcsenko ukrán dokumentumfilmes, és stábja, Viktor Kripcsenko, Vlagyimir Tarancsenko, Valerij Baskatov, Alekszandr Korolev, Pavel Szoroka és Vaszil Makszimenko forgatta le. A stáb valamivel több, mint két héttel a történtek után érkezett a helyszínre, és három hónapig filmezték a takarítási munkálatokat, miközben hűen dokumentálták és kontextusba helyezték a katasztrófát. Filmjük, a Nehéz hetek krónikája bemutatóját Sevcsenko már nem élhette meg, akkora sugárdózist kapott a forgatás során, hogy belehalt a sugárbetegségbe.
A film a valaha készült legjobb dokumentumfilmek egyike, ha van egy órácskád, nézd meg magyar felirattal alant!