Oktatásügyi infernó

A politikai marketing stratégiai szabályai szerint az idei márciusi választások előtt fél évvel ütötte fel a fejét a pedagógusok elégedetlensége, és nőtte ki magát az egyik legtöbbet ragozott témává a választási kampány során. Az oktatási miniszter, de a házelnök is politikai indíttatású nyomásgyakorlásnak minősítette a tiltakozó akciókat.

„Március 5-ig már nem tudunk többet tenni a tanárokért” – jelentette ki Robert Fico miniszterelnök januárban. Ennek ellenére a sztrájkhoz csatlakozó különböző csoportosulásoknak bőkezűen eurómilliókat osztogatott vagy ígért tornatermekre, kollégiumokra.
A választások lezajlottak, az eredményeket mindenki ismeri. Új a kormány, új az oktatási miniszter, és kész a kormányprogram tervezete. Együtt, de külön-külön se megnyugtató ezen három tényező összhangja vagy épp diszharmóniája. Mi is történt március 5-e óta oktatásügyben?

A kormány

Valószínűleg mindenkit megleptek a márciusi választás eredményei. Meglepően gyorsan felállt a négyes fogat, és naponta érkeztek a koalíciós tárgyalásokról kiszivárgó jobbnál jobb hírek: az oktatásügy az új kormány prioritása lesz, megmentjük a törvényileg bezárásra ítélt alacsony létszámú iskolákat, több pénz jut az oktatásra. Talán akadt is olyan szemlélő, aki mindezt komolyan vette, és reményekkel telve nézett a jövőbe.

Az oktatási miniszter

Szinte axiómává vált, hogy az oktatási minisztert mindig a Szlovák Nemzeti Párt jelöli – már amikor kormánytényezőként szerepel a nagypolitikában. „Olcsón” meg is kapta a posztot, mivel nemigen akadt érdeklődő a témában. Andrej Danko pártelnöknek gyorsan kerítenie kellett egy megfelelő személyt a pozícióra. Az első körben az oroszbarát Ľudovít Hajduk docenst jelölte, majd két nap múlva a volt újságírót és szóvivőt, Helena Polákovát. Ezek után szinte megnyugtatóan hatott a harmadik hír: az oktatásügyi miniszter Peter Plavčan lesz, aki majd 20 éve a minisztériumban tevékenykedik, szakember, és eddig a főiskolákkal törődött. Az eleinte jó megoldásnak tűnő Plavčan személye azonban a főiskolai szegmensben dolgozók azonnali ellenállásába ütközött – internetes petícióban tiltakoztak a kinevezése ellen. Ebben felhánytorgatták a miniszterjelölt korábbi tevékenységét: jogtalanul belenyúlt a főiskolák autonómiájába a professzorok kinevezésével kapcsolatban, pénzügyi juttatásokban részesített olyan főiskolákat, amelyeken maga is érdekelt volt, sőt egy tiszteletbeli funkcióért 38 000 € személyi jutalmat is kapott, igaz, ezt az összeget később a nyilvánosság nyomására visszaadta. Peter Plavčan ezzel bevonult a történelembe: még kinevezése előtt bizalmatlansági szavazást tervezett ellene két képviselő.

A kormányprogram tervezete

A kormányprogram tervezete, amely április 13-án került nyilvánosságra, a koalíciós tárgyalások egyeztetéseinek aprópénzre váltása – röviden így lehetne összefoglalni annak a rengeteg A4-es papírnak a tartalmát. A sokszor deklarált prioritást várták a pedagógusok – és meglepődtek. Az eddig naponta szajkózott prioritás, fontosság, tenni akarás szép lassan elveszett a tervezet általános nyelvezetében, hiányzik belőle minden konkrétum; nagy általánosságokban, határidők és pénzügyi fedezet nélküli ígéretek áradatát találjuk csak, és a megoldások egyáltalán nem kedvezőek. Mindezek ellenére hivatkozási alapnak jó ez a dokumentum, és már több mint egy hete erről vitázik a parlamentünk.

A kormány 4 év alatt mintegy 2 milliárd eurót tervez elkölteni az oktatásügyre, ennek jelentős része nem költségvetési tétel, hanem EU-s forrásból származik Nem tudni, hogy a fizetések emelésére vagy oktatásügyi fejlesztésekre költik majd el ezt az összeget, esetleg elveszik a minisztérium hivatalainak útvesztőjében.

A tervezet bírálói szerint fontos témák hiányoznak a dokumentumból: például a önkéntesség kérdése, az iskolán kívüli művelődés lehetőségei, nincs megoldva az oktatásügyben dolgozó nem pedagógiai alkalmazottak bérfejlesztése.

Tiltakozó nagygyűlés

Betelt a pohár. A tiltakozást eddig a Szlovák Tanítói Kezdeményezés (ISU) szervezte, ám most minden egyes oktatásügyi szervezet bekapcsolódott a megmozdulásba, a kérdésben eddig tartózkodó álláspontra helyezkedett szakszervezetet is beleértve. Április 19-én mintegy 7000 pedagógus, szülő, diák és szimpatizáns mondta ki hangosan: „Az illetékesek nem veszik kellőképpen figyelembe az oktatásügy problémáit, a béremelések nem felelnek meg követeléseknek, s az oktatásügy fejlesztésére fordított összeg sem elégséges.”

A Pavel Ondek vezette szakszervezet tehát módosítottak az álláspontjukon, és teljes mellszélességgel odaálltak a tüntetők élére. Eddig ugyanis a tárgyalásokat szorgalmazták, és kétkedve tekintettek az ISU által szervezett tiltakozásokra.

Magyar ügyeink

A szlovákiai magyar kisiskolák megmentéséről szóló passzus a kormányprogramnak nem az oktatásüggyel foglalkozó részébe, hanem A nemzeti kisebbségek támogatásának politikája című fejezetébe került be. Ezért kérdéses, hogy az majd mennyire lesz mérvadó az oktatásügyi miniszter számára. Ugyanebben a „kisebbségi részben“ találhatók azok az ígéretek is, hogy megváltoztatják a szlovák nyelv oktatásának módszertanát, támogatják a nemzetiségi nyelveken történő szakoktatást, illetve hozzájárulnak azon diákok utazási költségeihez, akik saját településükön nem járhatnak számukra megfelelő tannyelvű iskolába.

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége kizárólag szakmai vonalon kíván együttműködni a minisztériummal, ebben egyeztek meg Peter Krajňákkal, az oktatási minisztérium államtitkárával. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége – néhány iskolai alapszervezete kivételével – az utóbbi fél év tiltakozásaiba nem kapcsolódott be, nincs semmiféle kapcsolata a szlovák társszervezettel sem.

„Néma gyereknek anyja sem érti a szavát” – tartja a közmondás. A szlovák pedagógusok nyitottak a tárgyalásra, Vlado Crmoman, a Szlovák Pedagógus Kamara elnöke megígérte, hogy napirendre tűzik a magyar pedagógusok kéréseit is.

Elég érthetően megfogalmazni őket. Sikerül?