Állampolgársági hablaty

Bevallom, nem szívesen lettem volna csütörtök délelőtt a hídas képviselők bőrében. Ondrej Dostál és az SaS ugyanis borzasztó keményen megtrollkodta őket azzal, hogy a parlament elé vitte, az állampolgársági törvény módosítását. Pont azt a módosítást, melyet annak idején név szerint Gál Gábor, Bugár Béla, Solymos László, Lucia Žitňanská és Vörös Péter nyújtott be a parlamentbe. A hídasoknak szavazniuk kellett saját javaslatukról, és nem szavazták meg azt, mert jelenleg épp annak a pártnak a koalíciós partnerei, mely keresztülvitte a törvényt, és hát a Híd ugye tartja magát a szavához.
Dostál, aki korábban a Híd frakciójának tagja volt, ott ütötte meg a Hídat, ahol a legjobban fáj.
Gál Gábor bőrében pedig különösen nem lettem volna. Gál volt ugyanis, aki annak idején foggal-körömmel képviselte az Alkotmánybíróságon azt a képviselői beadványt, mely a Fico-féle állampolgársági törvény alkotmányellenességét hangoztatta. Ő volt a Híd “állampolgársági arca”. Ilyen mondatokat mondott a törvényről, ni:
Természetemnél fogva nem tudok egyetérteni azzal, hogy valakit az állampolgársága elvesztésével büntessenek azért, mert egy másik állampolgárságot kapott, még akkor sem, ha ez tényleges kötődés nélkül történt, mivel a magyar állampolgársági törvény csak a nemzetközi szokásjoggal nincs teljesen összhangban, ellenben semmilyen törvényt, nemzetközi jogi dokumentumot nem sért. Lehetne éppenséggel szankciókhoz kötni más állampolgárság felvételét, de nem szabadna a szlovák állampolgárság elvesztésével büntetni. Ráadásul az alkotmány is tiltja, hogy valakit akarata ellenére megfosszanak állampolgárságától. (2011 március 10., Bumm.sk)
2013 decemberében a Híd egyik közleményében így morgolódott:
(…) Gál Gábor, a Híd parlamenti képviselője, aki alkotmányellenesnek tartja, hogy az emberek automatikusan elveszítik szlovák állampolgárságukat, ha felveszik egy másik ország állampolgárságát. „Elképesztő, hogy a Szlovák Alkotmánybíróság egy ilyen fontos ügyben nem döntött, időhúzásra játszik – és mindaddig, amíg a bíróság érthetetlen módon hallgat, az emberek elveszítik szlovák útlevelüket” – fogalmazta meg véleményét Gál Gábor. (2013 december 12., most-hid.sk)
2014 májusában pedig ilyet mondott annak kapcsán, hogy az Alkotmánybíróság folyamatosan elodázta a beadványról szóló döntést:
(…)Készen állok további tüntetésre felszólítani a polgárokat, és ezzel is felhívni a figyelmet arra az alkotmányellenességre, amelyre már ízléstelenül hosszú ideje nem születik megoldás. (…) Mindenesetre rendkívül szomorú, hogy valakinek egyáltalán nem számít, hogy minden nappal növekszik azok száma, akik elveszítik szlovák útlevelüket. (2014 május 23., Új Szó)
Mára azonban ebből a dühből és lendületből nem sok maradt. Gál azt mondta a sajtónak, hogy a Híd álláspontja nem változott, és továbbra is ártalmasnak találják a törvényt.
Gál szerint ugyanakkor nincs szó kisebbségi problémáról, hiszen eddig mindössze alig 70-en vesztették el a szlovák állampolgárságukat a magyar felvétele miatt. Gál szerint sokkal inkább egy, a koalíció szétverésére irányuló kísérletről van szó, amit az is mutat, hogy a mostani javaslatot a korábbi szavazások alkalmával egyes mai ellenzéki képviselők nem támogatták. (2016 április 28., Új Szó)
Röviden: a Híd szerint ez nem kisebbségi probléma, ráadásul megütötte a szememet még egy nagyon fontos mondat a legutóbb említett új szós cikkben, nevezetesen hogy
Peter Kresák, a Híd képviselője arra hívta fel a figyelmet, a jelenlegi szabályozásban nincs szó az állampolgárság megvonásáról, hanem annak megszűnéséről.
– ami tulajdonképpen ellentmond annak, amire Gálék beadványa, és a Híd egész állampolgársági törvényről szóló harca szólt, és amiért alkotmányellenesnek tartotta a Híd a jogszabályt. Az egész ugyanis azon alapult, hogy az Alkotmány kimondja, akarata ellenére senkit nem lehet megfosztani állampolgárságától.
Foglaljuk tehát össze röviden:
- A Híd alkotmányellenesnek tart egy törvényt
- harcol a törvény megszüntetése ellen
- és készít egy javaslatot a felszámolására, ami elbukik
- de mikor valaki más nyújtja be pontosan ugyanazt a javaslatot, nem szavazza meg
- és azt mondja, valaki politikai tőkét akar belőle kovácsolni
- emellett pedig azt, hogy valami, amire korábban évekig hivatkozott, nem is úgy van
- miközben a törvény a megszületésétől fogva eltelt hat év alatt egy betűt sem változott
- és miközben korábban az ügy elhúzódására, az illetékesek tétlenségére panaszkodott
- most nyeregben tart egy alkotmányellenes törvényt
- és azt mondja, reméli, hogy majd megoldódik az ügy egyszer
Ez jó mulatság, férfimunka volt. A hab a tortán pedig Vörös Péter, a Híd “legnemzetibbnek” tartott képviselőjének magyarázkodása a Facebookon.
Vörös Péter – Állampolgársági törvény: meg nem… | Facebook
Állampolgársági törvény: meg nem szavazhattam, de ellene nem szavaztam! Ma a parlament szavazott az állampolgársági törvény ellenzéki javaslatáról. Soha…
Zárásként: a kettős állampolgárságot tiltó törvény a hatalom arroganciájának megnyilvánulása, és tökéletesen illik abba a smeres populista-nacionalista mintába, melyben ott “díszeleg” egymás mellett például Malina Hedvig ügye, vagy épp a nyelvtörvény. Azoknak a politikai pártoknak pedig, akik a hatalom arroganciájának felszámolásával hitegették a választóikat, az a dolguk, hogy felszámolják azt. Nem az, hogy arra hivatkozzanak, hogy “nem volt politikai akarat”, vagy hogy másokra mutogassanak mondván, politikai tőkét akarnak kovácsolni abból, amiből korábban épp maguk kovácsoltak politikai tőkét. S ha minden igyekezetük ellenére sem jön össze a hatalom arroganciájának felszámolása, akkor is kutya kötelességük legalább szimbolikusan megmutatni, hogy ők mindent megtettek azoknak a polgároknak a nevében, akiket szolgálnak.
Mert legyen már fontosabb végre a polgár Fico vagy Danko összevont szemöldökénél.