Hinni akarok

Az ellenállás hiánya egy rossz üzenet. Rossz üzenet a szavazóknak, mert a konfliktusok kerüléséből a cselekvés kerülését szűrik le, és rossz üzenet a kormánypartnereknek, mert ők így a zsebre tehető pártot látják. De kövezzen meg az, aki szerint a háttéralkuk és a minden áron való megfelelés nem azt üzeni egy ilyen kiélezett helyzetben, hogy a MOST eltéríthető a saját maga által deklarált úttól. Ahogy el is tért és szembe is ment kampány szlogeneivel és kampány előtti/alatti nyilatkozataival.

Ugyanakkor az eddigi kommunikációból leszűrhető, hogy valahol ezt a párt is érzi és ezzel a képpel próbál szembemenni. Néha már szinte erőltetett bizonyításkényszerben, ahogy ez a szombati Új Szó nyilatkozatból is kitűnik.

Persze hirtelen megoldódni látszik a kisiskolák és az R7-es kérdése is, ami dicséretes. Ugyanakkor feltételezi az embertől az egyszeri választó naivitását: látjátok mi elértük ezt (is).

Átlátszó, és saját megközelítésemből sértő ez a fajta etetés, de ez szubjektív. Maradjunk annyiban, hogy még bőven 100 napon belül vagyunk, de látszólag már két fontos kérdésben „áttörést” ért le a narancsos „mozgalom”- míg egy másik, kissé populistább kérdésben (ti. az állampolgárság ügye) természetesen nem. Szeretném azt hinni, hogy ezért valahol valami mást nem adtak fel, de valószínű ez nem így van. Ahogy az ilyen fontos döntésekről egyszer még a dunaszerdahelyi nagygyűlés alatt Bugár azt nyilatkozta: tudják, a lényeges dolgok fű alatt dőlnek el, hogy kerüljük a nyílt súrlódásokat.

Ahogy a civil szférában is általában a konszenzus elvét követik, alapvetően ugye egy szlovmagy pártnak is hasonló úton lenne érdemes járnia. De amíg egy civil ernyőszervezet a parlamenten kívül, a törvényhozástól távol helyezkedik el, addig egy kisebbségi kormánypártnak igenis kutya kötelessége lenne belemenni az érzékeny kérdésekbe, mert ki más, ha nem ő és mikor máskor, ha nem most. Ahogy az MKP-nak is felróják azt a bizonyos két ciklust, így most Bugár is belemanőverezte pártját egy másik ilyenbe – az ő esetében már egy harmadik ciklusról beszélhetünk.

Hosszú távon tehát, hiába lobogtatja a pártelnök a különböző preferencia elemzéseket – ahogy a választások előtt és alatt is láttuk – az eredmény, pláne a márciusi pálfordulás után, 2-3 százalékkal is rosszabb lehet. S bár egy hónappal a választások után, úgymond megállt az esés, az elkövetkező 4 év alatt (ha lesz négy év – bár Robert Ficot ismerve, ő mindenáron egyben tarja majd a koalíciót) bőven lesz alkalom, mikor a MOST választás elé lesz állítva. Olyan választás elé, ahol csak Igen vagy Nem döntés lehetséges, harmadik menekülő út.

Nekünk választóknak és a civil szektornak így az a lehetőség – tekintsük ezt lehetőségnek, hiszen kormánypártról van szó – adatott meg, hogy újra és újra próbára tegyük a párt azon arcát, amivel azt kommunikálja felénk, hogy értünk és velünk van. Én ide már csak egy idézet fűznék be:

Üss először, üss keményen és ne hagyd abba. – John Arbuthnot “Jacky” Fisher