A firkászok mind rohadékok?

Az újságírók és a politikusok ritkán pacsipajtások. Hollywood közkedvelt karaktere a hazug politikusok ellen harcoló újságíró figurája, aki ha kell, gátlástalanul nyomul, mindenáron fényt derít az igazságra, miközben folyton „a joguk van tudni” kijelentéssel érvel. Sajtó versus politika a mozivásznon.

A média munkatársai mindig is kedvelt karakterei voltak a mozinak. A harmincas években még a bulvárriportert tekintették a klasszikus újságírónak, az 60-as években sem csökkent irántuk az ellenszenv, a Watergate –ügy ugyan némi változást hozott, de ezt követően is konstansan maradt számukra a negatív szerep.  A vásznon a „sztoriért mindent” sztereotip kép még ma is tartja magát, egyre többször becsúszik a a magányos hős motívum, amit olykor alkoholizmussal, sűrű cigifüsttel, és idealizmussal vegyítenek.  3+1 film, amelyben egymásnak feszül a sajtó és a politika.

A dolgok állása (2009)

Meggyilkolnak egy piti tolvajt és gyanús körülmények között meghal egy befolyásos politikus, Stephen Collins (Ben Affleck) fiatal kolléganője. Cal McAffrey (Russel Crowe), a Washington Globe riportere nyomozásba kezd, amiben segítségére van egy újonc blogger (Rachel McAdams) is. A szálak összefutnak, szövevényes korrupciós ügy bontakozik ki, az oknyomozás száll szembe a belpolitika privatizációjának kérdéseivel, miközben a riporter és a blogger az újságírás céljáról és módszereiről alkotott eltérő nézetei is kibuknak. Valahogy így képzelhetjük el az újságírók kemény munkáját ma, amelynek köszönhetően a végén természetesen az igazság győz.

Frost/Nixon (2008)

Megkerülhetetlen alkotás ebben a műfajban. A már említett Watergate-botrányhoz kapcsolódik, annak a médiatörténeti jelentőségű interjúnak a sztoriját dolgozza fel, amelyet az amerikai elnök három évvel a lemondása után adott a háttérokokról. Egy mitugrász brit riporter – aki később bekerült az angol televíziózás nagy nevei közé – néz farkasszemet az egykori politikussal. Az izgalmat leginkább az adja, hogy a beszélgetés végkimenetele mindkettőjük jövőjére óriási hatással lehet – tönkreteheti vagy felemelheti őket. A sztori végét már mindenki ismeri.

Jó estét, jó szerencsét (2005)

A film tetemes része a CBS épületében játszódik, ahol úgy tűnhet, a cigaretta sosem fogy el. A hidegháborús paranoia által meghatározott légkörben a neves tévés riporter Edward R. Murrow felveszi a harcot a médiát is sakkban tartó politikai elvárások ellen, és csörtére hívja a lassan mindenkit lekommunistázó McCarthy szenátort. Ha hagyjuk, hogy a politika irányítsa a médiát, Murrow szerint a tévé „nem több mint drótok és fények egy dobozban”. Mondanivalóinak többsége pedig még ma sem veszítette érvényét.

+1 Kártyavár

A sorozatban, mely a washingtoni Fehér Ház és a Kongresszus kulisszáiba kalauzol minket, kifejezetten előkelő szerepet játszanak az újságírók, akik ezúttal nem csak tudósítói, sokkal inkább aktív részesei a játszmáknak. Frank Underwood előbb –utóbb lekötelezettjévé tesz mindenkit, az írott és online sajtó munkatársait is beleérve, és eléri, hogy nélkülözhetetlen legyen az országvezetésben. Az utána szaglászó riportereknek nem hagy még csak csontokat sem, könnyebben söpri le őket, mint a politikai ellenfeleit.