Hét téves állítás a terrorizmusról

Az elmúlt időszakban Európában véghezvitt terrorakciók, az Iszlám Állam szíriai előretörése (majd feltartóztatása) aggodalmat és félelmet kelt az emberekben Brüsszeltől egészen Bukarestig. Egyesek szerint ostrom alatt ál Európa. Ugyanakkor a terrorizmus nem a semmiből jött és nem feltétlenül céltalan. Mindig is jelen volt Európa életében az ezredfordulótól, a hidegháború alatt egész 911-ig és utána is. Ha csak az első világháborút kirobbantó lövéseket leadó személy mögött álló csoportot nézzük, már akkor sem a Fekete kéz volt egyetlen csoport a kontinensen.

Tagadhatatlan, hogy a terrorizmus egy rossz, kétségbeesett út, és eddig még soha nem érte el célját, sem Írországban, sem Baszkföldön. A közelmúlt eseményei, Párizs, Brüsszel kapcsán mégis eluralkodott egyfajta csendes pszichózis az emberi fejekben. Bedőlünk a politikusok kampány szlogeneinek, az orosz propagandának, az álhírportáloknak és hajlamosak vagyunk fél információkból messzemenő döntéseket hozni. A legáltalánosabbakat próbáltam összegyűjteni.

Minden migráns terrorista

Nem! Igaz, hogy a menekült útvonalon több terrorista is „utazott” már, de ők mind nyugaton szocializálódott, belga és francia állampolgárok voltak. Hogy miért? Mert ezeknek a személyeknek volt helyismerete. A Párizsban és Brüsszelben véghezvitt akciók jellege ugyanis sokkal jobb helyismeretet, na meg nyelvtudást követelt. Egy jöttment szír, vagy iraki hamar lebukott volna.

Az európai terroristák mind másod és harmadgenerációs bevándorlók

Nem igaz. Az Iszlám Állam sorai közt rengeteg német, francia, kanadai, angol „frissen muszlimmá vált”, családjukat tekintve keresztény múlttal rendelkező harcos bújik meg. Ezeket az embereket a legkülönbözőbb okok sodorták mindenféle önjelölt muszlim hitszónok karmai közé.

Az Iszlám Államnak széles tábora van az európai muszlimok körében

Nem igaz. Az európai muszlim közösség jelenleg egy megosztott csoport. Megosztottsága legfőbb oka nem vallási, hanem inkább társadalmi gyökerű. Külön csoportot alkotnak a nyugati életvitelhez alkalmazkodott és a társadalom szélére sodródott első és másodgenerációs muszlimok. Megint más csoportot alkotnak a muszlim vallási értelmiség körül kialakultak. Az Iszlám, akár csak a reformált egyházak, több kisebb egységre, ún. iskolára bontható. Ezek között bújnak meg a szélsőséges szalafista tanításokat hirdetők. Az hogy a muszlim közösség nem harcol ezek ellen, abból a paradoxonból fakad, hogy az Iszlám a maga módján mindig is toleránsabb volt, mint a kereszténység.

Mindenki veszélyben van

Igen is, meg nem is! Egyrészt a terrorizmus szereti ezt elhitetni velünk, a félelem és hisztériakeltés ugyanis az egyik céljuk. A paranoia és zavarkeltés a másik, ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az Iszlám Állam korlátozott és egyre fogyó anyagi eszközökkel bír, ahogy az európai terrorista sejtek nyaka körül is egyre szűkül a hurok.

Soha nem volt még ekkora a terrorveszély Európában, mint most

Ez egy elég téves állítás. A terror, mint eszköz, vagy a célhoz vezető út sok más csoport számára létezett már korábban is. 1969 és 1972 Milánó és München 17-17 áldozat, 1973 Róma 31 áldozat, 1980 Bologna 85 áldozat, 1980 München 17 halálos áldozat 211 sebesült, 1985 Róma 19 áldozat. Ha csak Nyugat-Németországot nézzük1971 és 1980 között, csak a Vörös Hadsereg Frakció számlájára több mint 18 terror akció írható. 2001-után ugyan két nagyobb terrortámadást is végrehajtottak, ezeket és pár kisebb támadást leszámítva a csökkenő tendenciát látunk. Európában a hidegháború alatt, neonáci és szélsőséges bolsevista terrorcsoportok szedték áldozataikat. Ezek mellett szinte kisebbségnek számítottak a palesztin sejtek. Az, hogy rájuk jobban emlékezünk (pl. a Müncheni olimpia kapcsán) talán azért van, mert szeptember 11-után főleg az iszlám terrorizmus maradt a média tekintetének fókuszában.

A terror ellen kell harcolni

A terrorizmus egy eredmény, reakció. Ahogy minden reakció valamilyen akcióból fakad, a terrorizmusnak is van kiváltó oka. Ha csak a terroristák ellen küzdünk, soha nem győzhetünk, mert a mártírok nyomába újabbak és újabbak lépnek. Jelenleg a dzsihádista terrorizmusnak három főbb kútfője van. Az Al-Kaída Jemenben és Szíriába, valamint Afganisztánban. Az Iszlám Állam Szíriában, Irakban, valamint kisebb csoportjai révén Líbiában, Nigériában és egyes kaukázusi országokban. Harmadrészt a palesztin önrendelkezésért még mindig küzdő szervezetek, közöttük a legnagyobb, legszervezettebb és legerősebb a Hamasz.

A nyugat tehet a terrorizmus növekedéséről

A nyugat elkövetett jó pár hibát, amit elkerülhetett volna, de a terrorizmus intenzitásának növekedéséről, jelenlétéről nem tehet egyedüliként. Törökországban a kurdok évtizedek óta küzdenek, szervezeteik kisebb-nagyobb szüneteket leszámítva folyamatosan harcolnak a kormány ellen. Ahogy Írországban az IRA, Spanyolországban az ETA, Olasz és Görögországban a különböző szélsőbaloldali és szélsőjobboldali csoportok vagy a hetvenes, nyolcvanas években Németországban a RAF (Vörös Hadsereg Frakció).

A terrorizmus elleni harc első lépese talán az lehetne, hogy félelemkeltés helyett a megelőzésre koncentrálunk. Ez tagadhatatlanul is a kormányok dolga. Valamint (sajnos) az sem lenne elvetendő ötlet, hogy képzéseket tartsunk iskoláknak, intézményeknek, de akár magánszemélyeknek is, hogy miként kel viselkedni, hogyan kell reagálni ilyen szituációban. De a legjobb megoldás mégis az lenne, ha a kormányok képesek lennének globálisan konszenzusra jutni ebben a harcban. Amíg viszont kelet és nyugat a gazdasági és politikai érdekek labirintusában vergődik, a terroristák támogatása és a terror életben tartása továbbra is egy (elhibázott) opció marad.