Putyin árnyékában
Egyre csak fokozódik Kelet-Európában a nyugattal szembeni pszichózis. A Chemtrail és gyíkemberek után az egész fejlett nyugat ellenséggé válik. A tökéletesség abszurd igényének hiánya, a „na nem meg mondtam” típusú politikusok iránytévesztésében materializálódik. Mintha elhittük volna, hogy létezik tejjel-mézzel folyó Kánaán, és mintha ebben a tévhitben való csalódásunk nem azt a naivitást tükrözné, ami még mindig él, csak nyugatról keletre váltva.
Vajon a sorosügynököktől való félelem nagyobb, vagy az a naivitás, amivel emberek egyre nagyobb tömegei nyelik be az orosz propagandát. Azt a propagandát, amit a kommunizmus minden nap gyakorolt és öntött Kelet-Európa nyakába, amit a putyini Oroszország mostanra tovább fejlesztett és hihetetlen sikerrel alkalmaz.
Sokat gondolkodtam már azon, mert nem hagyott nyugodni, vajon hol és miért tért le Kelet-Európa a nyugati útról. A miértre történő választ talán pont azon kormányok évtizedes sikkasztása és pazarlása adja, amik most szinte egymást túllicitálva állnak Európa és NATO ellenesség harcosainak élére. Az ilyenek után aztán az ember a „mikoron” már nem is gondolkodik.
A rendszerváltás utáni időszakban, a több évtizedes cenzúra és propaganda okozta szellemi nyomort valami új, felszabadult időszak követte. Végre beszélhettünk a problémákról, olyan dolgokról,amiket a kommunizmus feketelistára tett, végre igazán felszabadultunk. Jómagam már ebbe a táguló világba születtem bele és bizony többször hálát adtam az Úrnak, hogy ez így sikeredett.
A szellemi szabadság hulláma viszont idővel örvényekkel kezdett megtelni, ahogy teret kaptak a haladó gondolatok, ugyanúgy megjelentek a kuruzslók, az összeesküvés gyártók is. Az internet terjedésével pedig szaporodtak azok az oldalak, amik ezen holdkórosok hülyeségeit kezdték minden kontroll nélkül a világhálóra ontani.
Valamikor 2012 és 2014 között érte el Kelet- és Közép- Európát is a közösségi oldalak új hulláma, beköszöntött a Facebook-forradalom, 2015-re Szlovákiában a 40-es, 50-es és 60-as generáció is elkezdte felfedezni a közösségi oldalakat és az internetet. Ami ekkor bekövetkezett, arról már egy ideje több fórumon is aggódva beszéltek. Az egyetlen napilapon és egy hetilapon, pár havilapon szocializálódott generációkat hirtelen olyan töménytelen mennyiségű, gyakran ellenőrizhetetlen forrású információ árasztotta el, hogy egyeseknek ez már sok volt. Nem nevezhető járványosnak, de nem egy ember elméjét borította el az elméletek és városi legendák, a világ minden sarkából érkező fura, aggasztó, félelmetes hírek tömkelege.
Persze az emberek nagy része megőrizte elméje tisztaságát és inkább a negyven év alatt belénk nevelt kételkedés útját választotta. Azt hihetnénk, hogy ezek az emberek, mind középszerűen iskolázott egzisztenciák. A demokrácia és liberális világnézet általános hódítása leginkább a konzervatívokat kezdte ki. Már csak azért is, mert egysíkú világnézet helyett egy többsíkúval kellett szembenéznünk. A racionalitás és a konzervatív gondolkodás határai menthetetlenül konfrontálódtak. A mérsékeltebb és az ortodoxabb konzervatizmus összeütközése csak ezután következett be. Ez az intellektuális párbaj nem feltétlenül rossz, mert ha csak vita szintjén jelenik meg, még építő is lehet. De sajnos voltak, akik inkább a csalódásukat engedték szabadjára, mintsem valamiféle konszenzust keressenek.
Ahogy én látom, ezen emberek egy nagy csoportja kezdett a liberális nyugat helyett valami új utat keresni, s fordult a történelmi sérelmek ellenére újra keletnek. Kávéházi entellektüelek röhögnek az muszlim világon, mert az nem képes levetkőzni a tekintélyelvűséghez való ragaszkodását. Aztán ugyan ezek az entellektüelek horkannak fel, ha egyes kelet-európai vezetők korrupciójáról és hatalmi ambícióiról olvasnak kritikát. A tévedhetetlenség és a jóakaratú szigor vélelmezésének minden áron való védelmében elfelejtik, hogy ők maguk is csak egy-egy vezért követnek, szemellenzősen és naivul.
Az ilyen talajon aztán könnyen szárba szökkenhet a putyini személyi kultusz. Jobbkonzervatív tanult diplomások felejtik el a málenkij robot a gulág, 56 és 68 emlékeit. Az elnyomást, a megfigyelést, a lehallgatást,a szellemi és testi börtönt. Számomra ez szinte felfoghatatlan.
Putyin sokak szemében egy erős kemény vezető, Steven Seagal, Gérard Depardieu jó barátja, a vadász, a sportoló. Az elnök, aki vadászgépet vezet, aki rendet tett Oroszországban, aki megregulázta az orosz maffiát, aki rendet tett Csecsenföldön és Szíriában, aki bármikor bemutat a nyugatnak.
Ugyan ezek az emberek nem akarják látni Putyint, aki politikai gyilkosságok és bebörtönzések útján kivéreztette az orosz ellenzéket, így biztosítva hatalmát. Azt a Putyint, aki alatt az orosz gazdaság csak azért volt képes kiugrani rövid két évtizedre a stagnálás mocsarából, mert az olaj és fegyveriparba öntött végtelen milliárdokat. Miközben az orosz átlagbérek alig érik el a szlovákot, miközben a szakszervezetek és úgy általában a dolgozók tüntetéseit szétverik a rendőrök, Putyin valószínűleg a világ leggazdagabb emberévé vált. Igaz, ehhez előbb elkellett intézni a régi oligarchákat, akik most börtönökben, munkatáborokban csücsülnek, vagy nyugatra szöktek. Csak azért, hogy saját oligarchái kerülhessenek pozícióba, igaz ezek az milliárdosok is megfizetik a vámot, és nekik köszönhetően offshore cégek tömkelegén keresztül lett tisztára mosva a putyini vagyon. Amiben fegyverkereskedelem és tőzsdei manipuláció ugyanúgy jelen van. Így volt miből megvenni a csecsen vezetőket és a szabadságáért küzdő országra most rászabadultak az emberkereskedők és a csecsen maffia, ami egykori harcosok százait alkalmazza.
De nem ez a volt a putyini rendszer legnagyobb „sikere”. Az orosz külpolitika legjobban működő eszköze az az információs hálózat, amit én csak Putyinwebnek szoktam hívni. Állami és privát hekker- és troll csoportok hadserege ez. A legjobb propagandagépezet, amit kommunizmus óta láttunk. Fehérorosz és ukrán, majd magyar és szlovák proxyszervereken keresztül intéz támadásokat szerte a világban. Blogok és álhírportálok, fura, kusza hálózatán keresztül gyakran egymásnak is ellentmondó hírekkel árasztva el az internetet.
Ha a mindenegybenblog.hu, hir-kereso.blogspot.com, legfrissebb.info, meteon.org, karpathir.com olvasója vagy, akkor van egy nagyon rossz hírem: téged is a Putyinweb informál. Így zárul be lassan a kör. Így bontakozik ki mindinkább egy zavaros kép arról, hogy miképp lehet emberek tömegeit manipulálni úgy, hogy a manipulációtól való félelmükben az agymosott liberális métely (ahogy ők nevezik) elől, szépen a sputniknews.com és a hasonló fentebb felsorolt portálok felé fordulnak. Ördögi egy dolog.
Nem is csodálom, hogy egyesek Charlie Hebdo-szerű akciókért kiáltanak az olyan sajtótermékek ellen, amik bár nem tévedhetetlenek, de nem hajlandóak szalagcímként hozni a titkolt igazságként csomagolt nyilvánvaló hazugságokat.
A végére pedig jutott még egy félelmetes kérdésem: nem termel -e terroristákat hétköznapi emberekből az igazsággá változó, ezerszer elmondott hazugság?