A social media jó, rossz és csúf oldala

Kétségkívül vannak praktikus funkciói, de az érem másik felét is látni kell. Miben segíthet a közösségi média egy olyan krízishelyzetben, mint amilyen egy terrortámadás vagy egy természeti katasztrófa? Vonjuk le a tanulságot!

Régebben a fontos eseményekről a másnapi sajtóból vagy jó esetben az aznapi esti híradóból szerzett tudomást az ember. Ma már ott tartunk, hogy élőben nézhetjük, vagy követhetjük nyomon az ukrán válság eseményeit, a Charlie Hebdo elleni támadást, legutóbb pedig a közösségi média éppen a november 13-i párizsi terrortámadást követően kapott óriási hangsúlyt. Megkerülhetetlen a hírforrások, az információáramlás gyorsasága és a véleménynyilvánítás szempontjából is. Hasznos, de miért, miben, kinek, és miért nem?

A jó: pillanatról pillanatra

A párizsi terrortámadás kapcsán az első üzenetek a Twitteren jelentek meg, nem meglepő, hiszen a felület végtelen egyszerűen és gyorsan kezelhető. A futballstadionbeli robbanásról elsőként egy Johannes Müller nevű felhasználó tweetelt: „Robbanás a stadionban? Bomba volt vagy veszélytelen?” A Le Carillon bárnál történt lövöldözésről egy @Peirre75010 nevű tweetelő készített képet elsőként, majd a további helyszínekről is sorra jöttek a posztok, képek és Vine videók. Hátborzongató belegondolni, hogy volt olyan, aki a Bataclanon belülről jelentkezett, és figyelmeztette a társait, hogy maradjanak távol a helyszíntől, vagy a Twitter Periscope nevű valósidejű videómegosztó alkalmazását használta, és okostelefonján keresztül perceken belül tízezer felhasználónak streamelte a borzalmas események egy-egy pillanatát.

Quartier vide et bouclé #ParisUnderAttack #ParisShooting pic.twitter.com/fgBoxZkfv8

— petemystrong (@pierre75010) 2015. november 13.

Mellesleg ezek az alkalmazások lehetnek a közösségi médiában a következő nagy dobás, már ha nem omlanak össze, mint legutóbb a Periscope a felhasználók tömege alatt. Az app és vetélytársa, a Meerkat segítségével a jövőben bárkiből CNN riporter lehet, már ha van elég lélekjelenléte. A nagyobb hírügynökségek pedig érthető módon aligha vehetik fel a versenyt az ilyen azonnali helyzetjelentésekkel, nekik valószínűleg a jövőben az árnyalás, a rendszerezés és a magyarázat jut.

Kommunikáció oda vissza

A közösségi média a sajtó munkáját is megkönnyíti azzal, hogy újabb és újabb információmorzsákkal és akár kamera elé állítható, megszólítható hírforrásokkal szolgál nekik, ráadásul a hivatalos szervek is egyre inkább kihasználják. A francia rendőrség például Twitter oldalán tette közzé az egyik terrorista testvérének fényképét, aki körözés alatt állt. Az sem elhanyagolható szempont persze, hogy a közösségi oldalakon az érintettek és rokonaik percek alatt felvehetik a kapcsolatot egymással – ezúttal is voltak, akik éppen ezeken a felületeken keresztül adtak életjelet magukról. A Facebook reagált erre az igényre a leggyorsabban, mégpedig a Safety Check funkció bekapcsolásával, amelyet eddig csak természeti katasztrófák esetén vetettek be. A hasznosságát ugyan senki sem vitatta, de többen kritikával illették a közösségi hálót, miért éppen a párizsi események kapcsán döntöttek a használata mellett. Zuckerberg ezt követően jelentette be, hogy változtatnak az eddigi szabályzaton, és a későbbiekben más katasztrófák, pl. terrorcselekmények esetén is aktiválják majd. Hamar szárnyra kaptak a civil szerveződések is, elterjedt a #portouverte hashtag, amellyel azt jelezték a posztolók, befogadnak bárkit, aki nem tud vagy nem mer hazamenni a saját otthonába. A Facebook biztonsági funkciója után talán ez volt az egyik leghasznosabb kezdeményezés.

Rossz?

Nem volt olyan régen, mikor végiggörgetve a Facebook-on kikerülhetetlenek voltak a #JeSuisCharlie hashtagek, és persze a hasonló felirattal ellátott profilképek. November 13-át követően a felhasználók ezúttal a francia zászló színeivel ellátott profilképekkel – melyekre maga a Facebook készített filtert-, grafikákkal és a #PrayForParis vagy a #PeaceForParis feliratokkal nyilvánították ki véleményüket és együttérzésüket. A márkák, a világsztárok többsége is csatlakozott ehhez, villámgyorsan gyűltek a lájkok és a kommentek, bizonyára marketingfogásnak sem volt utolsó.

Celine giving us shivers #PrayForParis #AMAs pic.twitter.com/0giHfdnOmj — Page Six (@PageSix) 2015. november 23.

Természetesen napokon belül megérkeztek a szimbolikus kiállás őszinteségét és profilkép váltás szükségességét kétségbevonó, kritikus ellenposztok is. Többen hangot adtak azon véleményüknek is, hogy más országokat és tragikus eseményeket mellőz a közösségi oldal, ezzel pedig nem biztosítja az esélyegyenlőséget. Ezek közül az egyik legnépszerűbb egy nigériai user bejegyzése volt, aki a Boko Haram mészárlásaira hívta fel a figyelmet, amelyekkel kapcsolatban Zuckerberg sosem fejezte ki együttérzését Nigériával szemben.

Csúfos

A közösségi média olykor rosszabb a csúfolódó és ujjal mutogató kisgyerekeknél, akik kirekesztik a játszótéri bandából a számukra furcsább társaikat. Ugyan bámulatos volt, ahogy a terrortámadás összehozta az embereket, de akadtak olyanok is, akiket éppen amiatt ért éles kritika ismerőseiktől, mert nem voltak hajlandóak francia trikolorral színesíti profilképüket. Mások, mint pl. Robert Peston, a BBC szerkesztője pedig amiatt kapott hideget-meleget, mert nem olvasta el a friss híreket, mielőtt egy szokásos péntek esti tweet bejegyzést küldött ki a nagyvilágnak az egyik alternatív banda szövegével: „szemét vagyunk, te meg én”.

Forgive please. Only just seen. As you say https://t.co/3CLMAToLHg — Robert Peston (@Peston) 2015. november 13.

Elterjedtek ráadásul olyan tartalmak is, amelyek nem pontosan tükrözték a valóságot, vagy éppen megnehezítették a hatóságok munkáját. Egy túszejtős akció közben például biztosan nem mindegy, mi kerül nyilvánosságra, és ez melyik felet juttatja előnyhöz. A Facebook-on ezúttal olyan téves tartalmak köröztek, mint a tükörben selfiző kanadai férfi fotója, akit némi photoshopos módosítás után terroristának kiáltottak ki.

A Twitteren keresztül pedig az Uber kapott éles kommenteket, mert azt pletykálták, hogy a merénylet éjszakáján a sofőrjei négyszeres fuvardíjat számláztak ki, sőt a cég felfüggesztette a szolgáltatást. Az Uber mindkettőt cáfolta. Mellesleg a tömegek által megosztott, az Eiffel-torony elsötétedéséről készült videó sem éppen állta meg a helyét, legalábbis nem aznap éjszaka, a torony megvilágítását ugyanis minden nap hajnali 1 órakor az energiaszennyezés energiafogyasztás csökkentése miatt kapcsolják ki, így aznap nem szolidaritásból sötétült el. A híres béke jelet az Eiffel-toronnyal kombináló szimbólumot pedig bármilyen csalódás, nem Banksy alkotta, hanem egy francia grafikus, Jean Jullien.

Tudjuk, minden csoda hány napig tart, a világbéke pedig még messze,  így visszatérhetünk a normál kerékvágásba – a cuki cicás képek, az önfényező selfiek és a tányérunk tartalmának posztolásához.