Kedves Gerzson!

Jelentem, leveled megkaptam, bár nem kértem és nem is vártam. Annál jobban esett, hogy gondoltál rám. Fura egy levél, mi tagadás. Semmi személyes jellegű dologról nem írsz – nem írod, hogy van a család, hogy megy a munka, úgy általában, hogy érzed magad – helyette in medias res, belecsapsz a lecsóba, és hosszan tárgyalod a … a … a mit is?

Igazad van, valóban elmentem itthonról, és valóban külföldön vagyok; jelentem, Stockholmban vertem ideiglenesen sátrat. Persze a sátorverés elég képletesen értendő, Kungsholmen városrészben bérelek egy kis szobakonyhás lakást. Nem nagy, de megfelel.

[div id=”middle-box”][div class=”middle-box-inner”][div class=”middle-box-title”] Válasz a válaszra [end-div][div class=”middle-box-p”] Szevasz Jóska!
Mikor tanultál meg ilyen jól írni? Eddig remekül eltitkoltad, most meg nem győzök csodálkozni. Lehet, hogy szakmát tévesztettél, mert inkább cikkeket kellene körmölnöd. Vagy cikkeket is. Mindegy. Nem számítottál a levelemre? Nos, én sem a tiédre, de nekem talán még jobban esett, mint neked. Az udvariasság viszont nem az erősségem, így ennyivel be kell érned. […]

Tovább a cikkre >>>
[end-div][end-div][end-div]

Viszont nem is értem, mit izélsz velem, elég sokat járok haza. Már ha az évi 3 alkalom soknak számít. Igaz, legutóbb elég kalandos lett az út, egy brazil csaj ránk hajtogatta a kocsink vonóhorgát a saját Citroenjével. De komolyabb baj nem történt, Laci meg nem mellesleg megkapta a leány címét és telefonszámát is, meg egy ígéretet, hogy találkoznak a Szigeten.

Szóval voltam otthon nem is olyan rég, akkor is épp volt valami fesztiválszerűség ott a Szent István szobor melletti téren, a Nádor utca végén. Jó volt, tetszett is, egy nagyon szép nő énekelt angolul nagyon érdekes dalokat: csak azt nem értetettem, hogy rajtam meg a Lacin kívül miért csak negyvennyolcan voltak még. Vezettem, szóval nem sörözhettem, csak kofoláztam, de így is jó volt. Ebből persze nem tudom megítélni, hogy milyen a többi program, nekem ez az egy koncertecske, amire időm volt, nagyon tetszett.

Nem szeretnék pontról pontra mindenre válaszolni, ami a leveledben van, ugyanis követem az eseményeket, tehát képben vagyok. Persze, nagyon rég volt, hogy az Angol parkban ülve, borozva vártam meg a hajnalt, de a szívem nagy része akkor is Komáromé, és az is marad – azt a részt még senkinek sem sikerült bevennie, nec arte, nec marte, tudod.

Örülök a sok mindennek, ami a városban történik, viszont – és nagyon kérlek, ne érts félre – az új útburkolattól nem fogok hátast dobni. Rengeteg analógia jutott eszembe, melyektől megkímélnélek, de azt szerintem te is érzed, hogy ezzel csak évek lemaradásának egy részét sikerült behozni. Nem a te hibád, hogy az előző vezetés olyan volt, amilyen, ezzel tisztában vagyok, és jó döntést hoztatok, mert végre normális aszfalt kerül pár utcába. De akkor is – vannak helyzetek, amikor szépen csendben kell maradni, és akkor bölcs maradhat az ember. Az új útburkolatok helyzete pontosan ilyen. Anyámék köszönik az aszfaltot amúgy, és üdvözölnek.

A mozi újranyitásának is örülök, bár ahogy hallottam, Pestkomáromban a Jókai tök jól működik, 3D vetítés van, Tatán is van 4K meg ilyenek. Azt nem mondom, hogy nálunk, Budakomáromban nem kell ilyen heverős mozi, sőt, tetszik, hogy megtalálták azt, amitől kicsit másabb ez az északi modell a délitől. Csak kicsit szkeptikus vagyok, hogy vajon hatvanezer dolgozó ember eltart -e két mozit. Mindegy, meglátjuk, sok sikert a vállalkozóknak, remélhetőleg ebből a versenyből majd a nézők jönnek ki győztesen.

Ha már kultúra. Legális próbatermek a Komáromban és környékén munkálkodó minimum 4-6 (országosan jegyzett) zenekarnak? Erről van valami hír? Nem, nem tőled várom a megoldást; csak azért kérdem, mert valami helyi lapban állítólag ez is megjelent, hogy lesz valami, aztán gyanúsan nagy a kuss azóta.

Hogy nem fog senkire ráomlani a vakolat, ez külön öröm, remélem, jut pénz és türelem majd a többi épületet is felújítani, és értelmet találni a létüknek. Van Borterasz is, meg minden egyéb, amit felsorolsz, ez tök jó – látod, aminek gazdája van, az működik. Ennyi.

Igen, azt is hallottam, hogy jön a Jaguar-Land Rover Nyitrára, és azt is hogy az emberek dohognak. Erről csak annyit, hogy most kb. 15 perc metró- és 5 perc gyalogútnyira van a munkahelyem. Ez városon belül 20 perc – ha nem romlik el a metró, mert arra is van példa. A régebbi albérletből kb. 45 perc volt. És ki se tettem a lábam Stockholmból. Szóval lehet, hogy kényelmetlennek tűnik bejárni a Jaguarba, de szükség törvényt bont, a Golgota se gurult be Krisztus alá, pedig ott volt a vállán a kereszt. Megjegyzem, Győr nincs közelebb? Azt olvastam, ott már egyenesen munkaerőhiány van minden területen, és van főút, autópálya, személyvonat és IC, ami oda közlekedik.

Az új hidat már én is várom, leginkább a modern építészet iránt érzett vonzalmam miatt. Nagy hatást nem várok tőle, mert az elkerülő nélkül valóban félkarú óriás lesz; de mindegy, épüljön meg, legyen egy fasza-nagy-modern hidunk, és meglátjuk, mit tudunk vele kezdeni. Bizakodó vagyok.

Aztán írhatnék az önállóságról, hogy ugye mennyire nem egyértelmű más államokban, hogy mit tesz az állam vagy az önkormányzat értünk. Értünk – helyettünk. Helyettünk. Igen, egy gazdag állam arányaiban többet tesz a polgárai érdekében, de messze nem old meg mindent. „Nyugaton” (északon, ugye) messze nem tesz annyit, amennyi látszik. És mi látszik? Hogy mindenhol le van kaszálva a fű. Az önkormányzat kaszálja? Nem. Nagy részét az emberek kaszálják saját maguk, mert b.ssza a szemüket, hogy gazos a ház előtt a mező. Persze nem mindig, és nem mindenhol. De ha késik az önkormányzat, akkor jön a polgár, és maga kaszál. Mert zavarja a gaz. És nem a Facebookon dohog, hogy ejj, k.rva város, elissza a benzinpénzt a motoros fűnyíróból. De hát ez van. Ez ott fent van, mi meg itt lent vagyunk; remélem azért itt lent is beindul előbb-utóbb ez a gondolkodás.

Lenne egy kérdésem is – s mint a turizmusért valamennyire felelős ember, talán tudsz válaszolni rá: hogyan definiálja magát a turisták szemében Komárom? Mi a unique selling point-ja? Szlogen? Én a kollégáimnak azt szoktam mondani, hogy „I came from a town that has never been defeated.” Én magam tudom, mekkora csúsztatás ez, de mégsem hazugság, viszont a kollégák egyből kajálják: ób.zmeg, bevehetetlen vár! Klapka! Forradalom, szabadságharc, Jerome Klapka Jerome! Three men on the bummel! Uááááá! És szégyellik magukat, hogy Svédország micsoda gennyes manőverekkel maradt, khm, „független” a világháborúban, bezzeg a császári-cári sereggel szemben kitartani! Az tökös! Érted, ezt még ők is átérzik. Nem mondom, hogy most már svéd migránsokkal lesz teli a város, de lehet, hogy innen is meg lehetne ragadni a város létezésének lényegét.

Száz szónak is egy a vége: üdvözlöm a pozitív fejleményeket, és köszi, hogy helyettem is harcolsz azért, hogy ha visszajövök, egy jobb helyre jöhessek vissza, mint ahonnan elmentem. Nem tudom elmondani, mekkora tiszteletet érzek mindenki iránt, aki előre húzza azt a bizonyos szekeret. A negatív dolgokkal azonban nem tudok mit kezdeni. Ami jobban aggaszt, az az, hogy az olvasottak alapján te sem.

Nagyon örültem, hogy megválasztottak téged képviselőnek – de azt tudnod kellett volna, hogy nem az angolkisasszonyok éves gyűlésére váltottál belépőjegyet. Örültem, mint’állat, hogy végre nem egy pártarc sütögeti Komáromból lenyeshető pecsenyéjét. Karaj. Azt is tudtam, hogy jelentős személyiségfejlődésen kell majd keresztülmenned, ez azonban elmaradt. Hadd adjak pár jóindulatú tippet.

Az első dolog: a minőséget nem kell magyarázni. Soha, sehol, semmiben, mert egyértelmű. A második, amit odakint megtanultam: lehetsz bármekkora géniusz, és csinálhatsz bármilyen jó dolgot, az emberek legalább öt százaléka teljesen ellenezni fogja azt. Ez azt jelenti, hogy Budakomárom és Pestkomárom teljes lakosságát tekintve – anélkül hogy bármit is tennél – van 3000 ellenfeled. Deal with it. A harmadik, amit írni szeretnék: senkit nem érdekel az önérzeted. Tudom, hogy rosszul esik egyes emberek viselkedése, és a beszámolóidat olvasva sokszor nekem is hányhatnékom van tőlük. De légyszi, hagyd má’ p.csába ezeket. Igen, olyanok, amilyenek. De 20 évvel ezelőtt is ilyenek voltak, meg 100 évvel ezelőtt is ilyenek voltak. Lehet, hogy nem vadásztak Pokémonokat az utcán; viszont megőrültek a cinkvajszért, hogy azzal kenhessék be a fehér cipőjüket. A lényeg: ez ilyen. Mindig lesz olyan, akinek nem felel meg, amit csinálsz. De ha magadban bízol, akkor tudnod kell, hogy a hallgatag kisebbség (?) ettől függetlenül folyamatosan odafigyel és bólogat a pozitívumokra. A negatív, szapuló írásaiddal azonban nem tud mit kezdeni. Legyen elég a tisztelet, amit a munkád iránt érzek, érzünk. Légyszi. Légyszi, légyszi. Nem készítettem statisztikát, ránézésre már megint a népnevelő éned tölti ki a leveled 60%-át, a többiről pedig úgyis tudunk (extra piros pont: leginkább a blogodnak köszönhetően). Nekem – tudatos, jól informált állampolgárként – semmi szükségem a rinyára. Nem azért, mert nem hiszem el, hogy az emberek szemetek: ellenkezőleg, mert pontosan tudom, hogy egyes emberek képesek úgy viselkedni, ahogy. Még itt, „svédbe’” is.

Annyira szeretném látni, de legalább olvasni azt a Gerzsont, aki lelkesen megy előre; aki lehet, hogy hibázik, de felvállalja a hibáit is, csak lehessen már jobb ez a város. Aki úgy tüzeli fel a népet, hogy nem máglyát rak a boszorkánynak, hanem fáklyát vesz magához, és azt viszi elöl. Tudom, hogy sokszor azt érzed, lábak nélküli büdös cipőkben botladozol. Én sajnos kevés vagyok ahhoz, hogy ebben segítsek neked. Abban viszont tudok, hogy ígérjek legalább 4 biztos szavazatot a neved mellett, ha folytatod a munkát – és ki tudja, hátha meghozod a kedvet másoknak is, hogy melletted vállvetve induljon a képviselőségért a következő ciklusban.

Azt biztosan sokan megértették már, hogy gerinctelennek lenni csak egyes csoportokban menő – igaz, ott nagyon: a tüskésbőrűekében, a gyűrűs- és nyílférgekében, a lapos- és farkosférgekében, az ősszájúakéban, a mohaállatokéban és a pörgekarúakéban; é.í.t. Azt annál kevesebben tudják, hogy – kevés kivételtől eltekintve – ezek bizony a tápláléklánc alján helyezkednek el. Továbbá: egy csótánynak sosem fogod tudni elmagyarázni, hogy te intelligensebb vagy, mint ő.

A mai napba ennyi fért bele, pedig lenne még mit írnom; remélem, nincs harag. Munkádhoz csak a Stockholmban tapasztaltakat tudnám adni, de nem tudom, az segítene-e.

Baráti üdvözlettel és kézfogással,

Jóska

UI: Ady Endre: A muszáj-Herkules. Előadja: Latinovits Zoltán.