Sötétben tényleg a vakok a királyok?
Fede Alvarez A gonosz halott remake rendezője új horrorjával, a Vaksötéttel bebizonyította, hogy remekül kombinálja a thriller elemeit a félelmetesebbnél félelmetesebb horror jelenetekkel. Ha 2016-ban rettegni szeretnénk egy másfél órára, ezzel a filmmel biztosan nem nyúlunk félre.
A Vaksötét című előzeteséből már előre kiolvashatta a néző az alapképletet: adott 3 denveri fiatal, akik javítva szerény anyagi helyzetükön házakat rabolnak ki és ez egy pofonegyszerűnek tűnő meló.
Egy üres negyedben élő vak férfi háza, amely lehet, milliókat rejt, kecsegtető lehetőség lenne mindenkinek, aki mindenáron szabadulni akar a szegénységgel és nélkülözéssel átitatott denveri hétköznapokból. Egyértelmű viszont, hogy nem lesz zökkenőmentes a szabadulás.
Az előzetes az én ízlésemnek túl sok apró részletet tár fel: az egyik oldalon a vak férfi katonai múltja, kiváló hallása és saját házának tökéletes ismerete a másik oldalon pedig a 3 fiatal amatőrizmusa és merészsége, amiből egyértelművé válik, hogy még mielőtt elhalványodnak a fények és elkezdődik a film az állás már bőven 1:0.
A felvezetésben szépen kialakítja a film érzelmi kötődésünket a szereplőkhöz, csak hogy mindenképp fájjon majd esetleges elvesztésük – a törődő nővér vagy épp egy klasszikus jófiú személye. Viszont az első félidő után érezzük, hogy amilyen szofisztikált horror filmnek próbálta magát a Vaksötét eladni, olyannyira végül az egyszerű „ijesztgetés“ és meglepetés eszközeihez nyúl, összerombolva az esetleges elvárásokat. Ennek ellenére, vagy pont éppenséggel ennek köszönhetően egy percre sem szakadunk el a történettől – együtt félünk, és együtt izgulunk a főhősökért, mégha nem is egyértelmű, hogy most ki is a jó és ki is érdemli meg az esetleges büntetést.
Az előzetesben ellőtt muníciók ellenére a történet nem marad érdektelen, bár sokszor érezhető, hogy alapkoncepciójában van mondanivaló és teret ad egy széleskörű kibontakozásra, mégis inkább minimalizmusra törekszik. Továbbá olyan mellékszálakat is megnyit a film, ami egészen érthetetlen irányba viszi el a történetet, és melyek eleve halálra vannak ítélve a film egészének kontextusában.
Összességében a félelmet és rettegést kedvelő mozinézők kedvüket lelhetik a Vaksötétben. A horrorfilmek elé fektetett alapelvárásokat kifogástalanul teljesíti: eléggé kiszámíthatatlan és spontán. Viszont aki egy kifinomult pszichotrhillerre számít az előzetes alapján, az nem biztos, hogy elégedetten távozik a moziteremből.
A Vaksötétből igaz nem lesz horror klasszikus, ám még mindig fényévekkel a Valami követ előtt jár, ami „elvileg” 2015 legjobb horrorja lett volna (ha az a volna ott nem lett volna). A pince felvételek és a színészi teljesítmények nagyot tolnak a végleges értékelésen, viszont az alapkoncepció hiányosságai miatt véleményem szerint csak 6,5 a tízes skálán.