Kéz kezet mos

A rendszerváltás és Csehszlovákia felbomlása utáni időszak Szlovákia történelmének legsötétebb korszakai közé tartozik. A 90-es évek első felében, amikor a maffia és a politikai elit közös húrokat pengetett, amikor a rendfenntartó erők nem tudták saját állampolgáraik biztonságát garantálni – Michal Kováč, az akkori köztársasági elnök fiát, ifj. Michal Kováčot elrabolták.

A történelem folyamán nem egyedi eset, hogy valakit a fia elrablásával fenyegetnek meg, de Michal elrablása nem egy tipikus emberrablás volt. A történet ott kezdődik, hogy ifj. Michal Kováčcsal szemben Németországban, egy kétmillió dolláros üzleti csalás gyanúja miatt (ún. Technopol-ügy) elfogató parancs volt érvényben. 1995. augusztus 31-én, nem messze a lakhelyétől két autó feltartóztatta az éppen saját járműjével közlekedő Kováčot. Az elrablók pisztollyal fenyegetve átszállították a saját kocsijukba, ahol maszkot húztak a fejére, sokkolóval kínozták és egy üveg whiskyvel erőszakosan leitatták, miközben az osztrák Hainburg felé hajtottak vele. Ott a helyi rendőrállomás előtt hagyták az autó csomagtartójában. Az osztrák rendőrséget Szlovákiából értesítették, hogy a hainburgi rendőröknek bizony lesz egy kis dolguk – ott „vár” rájuk Michal Kováč. Az ittas és megkínzott Kováčot először kórházba vitték, később Bécsben őrizetbe vették, majd az ottani Legfelsőbb Tartományi Bíróság úgy döntött, hogy nem adják ki Németországnak, ezért hazatérhet. Kováč, az említett üzleti csalás alól apjától, az akkori köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. szöveg

„Az ifjabb Kováč elrablásának első halálos áldozata”

Itt kezd egyre izgalmasabbá válni a történetünk, mivel az elrablás szálai a szlovák titkosszolgálathoz (SIS) és közvetve Vladimír Mečiarhoz, akkori miniszterelnökhöz vezettek. A nyomozás alatt álló ügy egyik fontos alakját, Robert Remiáš rendőrtisztet 1996. április 29-én meggyilkolták, autójába propán-bután bombát rejtettek.

[div id=”highlite”][div class=”highlite-inner”]„E felejthetetlen emlékű szlováknak azért kellett elpusztulnia ily brutális módon, hogy halálával rámutasson arra, ki is az úr ma Szlovákiában, s ez a valaki milyen eszközöket használ arra, hogy hatalmát megőrizze, és az igazságot eltitkolja a nyilvánosság elől.”[end-div][end-div]

Ezt Remiáš halálával kapcsolatosan barátja, Oskar Fegyveres írta. Fegyveresnek nem csak barátja volt az áldozat, hanem az az alany, akinek az információit átadta. Oskar Fegyveres ugyanis annak idején még a SIS munkatársa volt, és állítása szerint részt vett a köztársasági elnök fiának elrablásában. Fegyveres ekkor már nem az országban élt. Remiáš halála után a nyomozás éppen olyan nehézkesen indult, mint ahogy az a fiatalabb Kováč elrablásának ügyében is történt. A kormány nyomást gyakorolt a nyomozói munkára, Mečiar például egyenesen „önelrablásnak” minősítette a Kováč esetet. (Az olvasó lehet, hogy jobban emlékszik a Fico–Kaliňák féle „önmegverés” vádjára. Volt honnan meríteniük.) A hátráltató körülmények ellenére a nyomozás haladt előre, sőt, Ivan Lexa, Mečiar kegyeltje, a titkosszolgálat akkori főnöke is gyanúba került.

1998 tavaszán lejárt Michal Kováč államfői megbízatása, és a jogköreit Mečiar vette át, amíg meg nem választották a következő köztársasági elnököt. Ezt kihasználta Szlovákia teljhatalmú ura, és általános amnesztiát hirdetett, így az akkor már volt államfő fia elrablásának a felderítése zátonyra futott. 2012-ben a Radičová kormány a parlament elé terjesztette ezt a mečiari intézkedést, de a szükséges szavazatok hiányában (mily meglepő, hogy a SMER képviselői nem támogatták) nem tudták eltörölni.

Ha az ügy szálait még jobban felgöngyölítenénk, akkor a 90-es évek Szlovákiájának valódi tükörképét kapnánk. Azt a rettegett mečiari időszakot, amikor az állam mindenen rajta tartotta a kezét, és az egyetlen demokratikus ellensúlyt, az államfőt is el akarta lehetetleníteni. A most röviden felvázolt esetről Mariana Čengel Solčanská filmet készít, Únos (Emberrablás) címmel. Az első szlovák politikai thriller bemutatóját novemberre tervezik.

(Forrás: kitekintő/wikipédia/sme/aktuality/cas/magyarnarancs)