Múltidéző 2016: a Duna utcai gimi mindkét csapata a dobogón!
Hogy mi is a Múltidéző? A Történelemtanárok Társulása által rendezett egyetlen országos történelmi verseny Szlovákiában a magyar középiskolások számára. A reformkori történelem magyar és szlovák vonatkozásait felölelő idei verseny megszervezését a komáromi Selye János Gimnázium vállalta el, amely nagy munkát és felelősséget vett a vállára azáltal, hogy az írásbeli és szóbeli forduló együttes megszervezése okán két félnapos vetélkedő megrendezése várt rájuk. Mielőtt bármi másról szólnék, elmondanám, hogy kitűnő munkát végeztek, minden apró részletre odafigyelve olyan versenyt hoztak össze, amelyben volt izgalom, szórakozás, ismerkedés, kapcsolatépítés, szakmai megbeszélés hatalmas vendégszeretettel körítve! Köszönet érte Deák Irénkének és mindenkinek, akinek része volt a szervezésben!
Gimnáziumunkból kétcsapatnyi diák döntött úgy, hogy a rengeteg pluszmunkát vállalva nekigyürkőzik a feladatnak. A harmadikos Haják Norbin kívül, aki tavaly a Gloria Victis versenyen már megtapasztalta, hogy a feszített tempójú felkészülés után micsoda mámoros érzés a győzelem, másodikos lányok szálltak versenybe: Norbi csapattársai Gyűrösi Anna és Kováts Virág Borbála voltak, a másik csapatot pedig Csemez Flóra, Holop Célia és Hrabovsky Tünde alkották. Duborszky Attila kollégámmal együtt hat olyan diákkal kezdtünk foglalkozni, akiket nem kellett nógatni a tanulásra; nem tiltakoztak, ha nulladik vagy délutáni órában kellett maradniuk; tanultak hétvégén, szünet alatt, este, vonatban hazafelé… — legalábbis az eredmény ezt bizonyítja! Öröm és vidámság volt a közös munka minden perce, miközben jutott idő jó kis beszélgetésekre is – de hát ez a felkészülési időszak igazi varázsa! Mondtam is a diákoknak a szóbeli döntő előtt: ha csak annyi lesz a verseny hozadéka, hogy jobban megismertem 6 csodálatos embert, én már elégedett leszek! Válasz: Tanárnő már mentegeti azt, ha majd nem jól szerepelünk!
Aztán elérkezett november 11-e, a mindent eldöntő nap! A SJG aulájában a szóbeli döntőn tíz csapatot izzasztott meg alaposan a hat forduló (az előző napi írásbeli elődöntőn szerzett pontokat vitték magukkal a csapatok a szóbeli döntőbe). Aki látott már történelmi versenyt, az tudja, aki nem, annak elmondom, hogy a forrás- és képfelismeréstől kezdve az igaz-hamis és a „ki vagyok” típusú feladatokon keresztül a vitáig és a kiselőadásig van itt minden! Néha az ember tanárként annak örül, hogy ezt a kimerítő két és fél órát nem neki, hanem a diákjainak kell végigcsinálniuk, és mindannyiszor megállapítja, hogy milyen tehetségesek, talpraesettek ezek a mai fiatalok! És nézzék csak, hogyan írt a győztes csapat egyik tagja, Kováts Virág Borbála a versenyről szóló hangulatos beszámolójában az eredményhirdetés perceiről: A hatodik helyezett ismertetése után súgtam oda a többieknek, hogy bizony most jövünk mi. Ötödik helyezés: nem mi. Negyedik helyezés: még mindig nem mi. Harmadik helyezés: szuper, a Duna utca lánycsapata!!! Második helyezés: nem, még mindig nem mi. Várjunk csak! Micsoda???
Na és itt jött a pezsgő meg a konfetti. Ja, igazából egyik sem, de fergeteges örömmel ugrottunk fel, s vettük át nyereményünket, hiszen mindkét csapatunk dobogós lett! Felkészítő tanáraink ölelése, büszke tekintete s óriási mosolya teljes mértékben kárpótolt bennünket az utóbbi idő kemény munkája után. Szóval, mikor is lesz a következő verseny?
Mit is tehet ehhez hozzá egy nagyon büszke tanár??? Akkor hajrá, folytassuk!
Kulcsár Mónika
