Kihunyt a kubai forradalom öröklángja, Fidel Castro

Meghalta a nagyvezér, eltávozott a hidegháborús éra utolsó latin-amerikai diktátora, de világviszonylatban is az utolsó volt a még élő önkényurak közül. Ami különlegessé tette, hogy Fidel nem csak megtervezett és elkezdett egy forradalmat, de sikerre vitte azt, kibontakoztatta, sőt meg is védte. 90 éves volt, és ha fizikai állapota engedte volna, még egy utolsó 6 órás beszédet biztos megeresztett volna.

Fidelt külföldön csodálták, odahaza inkább félték, de karizmája nagyrészt mégsem egy gyűlölt diktátor képét hagyja hátra a kubaiakban, és ez a kép hazáján kívül is erőssé lett és maradt, véreskezű diktatúrája ellenére.

Jó példa erre Robert Fico az aktuality.sk portálnak adott nyilatkozata a kubai rezsimről és Castróról:

„Kuba soha senkit nem veszélyeztetett, csak a saját életét akarta élni. Többen ezért az elszántságáért utálták őt. Szeretném kifejezni őszinte részvétemet Kubának Fidel Castro halálával kapcsolatban.”

Pedig Castro uralma alatt kegyetlenül üldözték a rendszer ellenségeit. Vezetése alatt Kuba egy szocialista mintaállammá vált, annak minden negatívumával, amit az amerikai gazdasági embargó is tovább rontott. Az ország hamar gazdasági függésbe került az akkori Szovjetunióval. A belső tisztogatások és terror hatására sokan a vízbefúlást is kockáztatva menekültek el a szigetországból.

Az Egyesült Államokban több Castro rezsim elleni szervezkedés is alakult, az emigráns kubai lobbi máig komoly befolyással bír az USA – kubai kapcsolatokra.

El Loco (Az őrült)- ahogy gyerekkorában diáktársai hívták, szerette magát a mérleg nyelvének tekinteni. Ebből kifolyólag hozzájárult a szovjet érdekszféra latin-amerikai kiterjesztéséhez is. Ez a kalandja aztán a kubai rakétaválságban kulminálódott.

Kuba a világ forradalmainak keltetőjévé vált, 1975-ben katonailag segítette az angolai felszabadító mozgalmat, 1977-ben az etiópiai forradalmat. Forradalmár kollégája Che Guevara, pedig Kongóban és Bolíviában terjesztette a forradalom eszméjét, a kubai forradalom alatt szerzett know-how-t.

Castro túlélte a CIA merényleteit és hatalma még 1989-ben is stabilan állt. Egészsége viszont folyamatosan romlott, bár a vezért még sokáig hajtotta a belső tűz, végül 2006-ban egy súlyos bélműtét után „ideiglenesen” átadta hatalmát öccsének, Raul Castrónak.

Hivatalosan 2008-ban mondott le elnöki, kormányfői és hadvezéri posztjáról öccse javára, a pártfőtitkári tisztséget viszont megtartotta.

Halálának hírét szombat reggel jelentette be testvére, Raul: „A kubai forradalom vezetőjét 22:29-kor érte a halál otthonában.”