Mélyen, nagyon mélyen

Október 28. óta játsszák a komáromi Jókai Színház és a kassai Thália Színház közös produkcióját, a Bányavakságot (fennállásuk óta ez az első közös előadásuk). Nem véletlen, hogy a két színház éppen ezt a művet választotta együttműködése tárgyául a közös programként a megosztottságot és a (negatív) identitást körüljáró évadban, a szlovmagy kultúrában pótolva ezzel egy kínzó hiányt. Nem tudom, van-e ma olyan darab, amely a nemzetiségi identitás és politikai ideológia kérdését alaposabban körüljárja, mint Székely Csaba műve, amely most Czajlik József rendezésében látható.

És igen, jöhetne egy kör arról (ha számon lehetne az ilyesmit kérni), hogy a szlovmagy közeg miért csak kullog megint valami után, hogy az irodalmi szövegekben megjelenő ideológiakritika, ha létezik, miért annyira áttételes, vagy más, általánosabb tárgyú, és néha: miért annyira ideologikus (az ideológiamentesség, azért lássuk be, elképzelhetetlen). Ha valaki a szlovmagy térség nemzeti identitása alakulásának történetére kíváncsi, már ami a legutóbbi időket illeti, Grendel Lajos New Hont-regényei óta nem nagyon talál irodalmi szöveget róla, Grendel regénytrilógiája pedig 1999 és 2005 között íródott, azóta pedig jócskán megváltozott az ideológia, annak tálalása és a következményei is. Tágabb értelemben a Négy hét az élet is ide vehető, de csak tágabb értelemben, hiszen a középosztály hiányát elbeszélő regény nagyobb hangsúllyal a régi ideálok elmúlásával, mintsem az újonnan felmerült ideálokkal és ideológiákkal foglalkozik. Vagy leveheti a polcról Hunčík Péter Határeset című regényét, ez azonban Ipolyság történetén keresztül inkább a mai helyzet történelmi előképét vázolja fel. Vagy épp szlovák könyveket olvashatnak az e téma iránt érdeklődők, például Vladimír Balla a kétnyelvű Érsekújvár inspirálta, inkább az egzisztenciális problémákat firtató elbeszéléseit (több kötete is elérhető magyar nyelven). Vagy éppen Daniela Kapitáňová Komáromban játszódó, Samko Tále: Könyv a temetőrőlcímű kötetét, amely Mészáros Tünde kiváló fordításában már szintén olvasható magyarul is. Ebből az tudható meg a fogyatékos elméjű elbeszélő szűrőjén át, „alsó kameraállásból”, hogy a gyerekkor (ideológiai) rendje, a kommunizmus, az akkori, élére állított „normalitás” mint valami alapvető életszükséglet miként válik a sovinizmus, a homofóbia, az átlagtól való eltérés elutasításának, illetve egyfajta mítoszburokban élt élet vágyának forrásává.

A teljes írás a dunszt.sk hírportálon olvasható