Baloldali politizálás lehetőségei a kisebbségi térben

Elmondható, hogy a világ politikai spektrumán egyfajta jobbra tolódás észlelhető. A klasszikus értelembe vett jobb és bal oldali politizálás átszerveződött, a pártok merítenek innen is, onnan is. Az elvi politizálás helyett érdeki politizálás folyik. Ez nem jelenti azt, hogy egy adott párt nem rendelkezik a klasszikus értelemben vett elvekkel, de már nem ez a döntő. A szlovákiai magyar politikai vonulatban általában egyetlen elv játszik döntő szerepet (optimista felfogásban), ez pedig a magyar közösség érdekének képviselete. A híd húzott egy nagyot, e mellett megjelent az együttélés (spolupráca), mint felülről irányított társadalmi kibékülés. Ez ideig-óráig fenntartható, mivel az ország belpolitikai irányítása jobb esetben szakértelmet igényel, és nem olyan minisztereket kellene adni a kormánynak, mint például a jelenlegi közlekedésügyi miniszter. Ilyen közegbe hogyan passzol be a baloldali politizálás? Lássuk!

Amíg a szlovák parlamentben a kisebbségek nem arányosan vesznek részt a törvényhozásban, addig a szlovákiai magyarokat EGY pártnak kellene képviselnie az országos választásokon, és azon belül elosztani az ilyen-olyan szervezettől érkező jelölteket. Jelenleg a szlovákiai magyar politikai palettán nincs jelen baloldali párt, de olyan politikusról sem tudok, aki munkájában ilyen elvek mentén dolgozna. Ha röviden végigtekintünk az itthoni politikai palettán, látjuk, hogy magukat jobboldaliként határozzák meg, vagy az alapján politizálnak.

Az MKP-t mi fogja meghatározni az új elnökséggel, még nem tudjuk, de hogy ugyanolyan erősen fog kötődni a jelenlegi magyarországi kormánypárthoz, arra Tusványoson kaptunk választ (lásd itt), hiába pozitívabbak az eddigi tapasztalatok, mint az előző elnökségnél. A hozzájuk köthető ifjúsági szervezetet pedig nem a nyitottság, vagy a párbeszéd jellemzi. Az ő elköteleződésük nem hogy csak a magyarországi pártok felé, de a jobb, sőt még a szélsőjobb felé is jóval erősebb (a felsőbb vezetés értelmében, nem feltétlenül a közösségért tenni akaró aktivista tekintetében).

A Híd-Most pedig egy vállalkozói párt, egy érdeki társulás, ami a minél nagyobb haszonszerzés céljából működik (pl. a párt elnöke az épülő R7-es útvonalán felvásárolta a földeket, majd nagy haszonnal eladta az álamnak). Az ifjúsági szervezetük eléggé meghatározó arcokat adhat, de az igazat megvallva, nem tudom, hogy milyen politikát folytatnának, de pár tagot ismerve, az eddigi politikát vinnék tovább. A kereszténydemokrata párt működését pedig a konzervatív, nemzeti vonal határozza meg.

Mit jelent a baloldali politizálás? Pár pontban:

1. A dolgozók és a szegények érdekit képviseli, a szociális háló minél tökéletesebb kidolgozása a célja.
2. A nemzetiségi ellentétek kibékítéséért dolgozik.
3. A nők társadalmi egyenlőségéért, a nemi és szexuális hovatartozás miatti megkülönböztetés ellen munkálkodik.
4. A természetvédelmet fontosnak tartja és környezettudatosan cselekszik.

Nem is olyan ördögtől való dolgok ezek, ugye? Ellenben ha megnézzük, hogy milyen politikát folytatott az elmúlt években a magát szociáldemokratának nevező Smer, vagy a még anno egységes MKP, vagy a mostani Híd-Most, akkor ezzel eléggé ellentétes hatalomgyakorlással találkozunk. A szlovákiai magyarok körében a felsőfokú végzettségűek aránya alacsonyabb, mint a többségi nemzet tagjai közt. Alapvetően tehát a szavazóbázis tömege alkalmazott, az ő érdeküket kellene a parlamentben védeni.

Szlovákiában a regionális különbségek Európán belül a legmagasabbak között van. Nem csak észak és dél, de nyugat és kelet irányban is nagy eltérések vannak. Az önálló Szlovákia megalakulása óta több mint 20 év eltelt, de a fejlesztések elkerülik a hátrányos helyzetben lévő régiókat. Nyugat-Szlovákiát nagy részben Ausztria tartja el, de Magyarországra is sokan járnak át dolgozni. A szlovák-szlovákiai magyar viszony javulásáért egyik magyar érdekeltségű párt sem tett sikeresen sokat.

A roma kérdésben pedig egészen mostanáig egyikük sem tevékenykedett (Ravasz Ábel megbízása romaügyi kormánybiztosnak). Az iskolák terén a szegregáció a jellemző, de míg Magyarországon ezt legalább felvetik problémaként, Szlovákiában inkább a szőnyeg alá söprik. Pedig, ha a magyar iskolákban a romák felül vannak reprezentálva, akkor a magyar kultúra Szlovákiában való megőrzésének szempontjából fontos, hogy foglalkozzanak a romákkal. Az országos politikában a nők nagyon kevés szerepet kapnak.

Kevés képviselőnő van jelen a parlamentben (eleve kevés a jelölt), és szlovákiai magyar szempontból húzónévről nem is beszélhetünk. A jelenlegi politikában a szlovákok felől legalább ott van Lucia Žitňanská és Lucia Ďuriš Nicholsonová. Hol van már Bauer Edit, akinek munkássága nagyon hiányzik a közéletből. A környezetvédelem terén is harmat gyengén állunk, erre inkább csak pénzcsapként tekintettek politikusaink, de legalább a környezettudatosság terén vannak kisebb regionális sikerek. Környezetünk megóvásának szempontjából kimagaslóan kellene ezzel is foglalkozni.

Mint láttuk, a baloldali politizálásnak a kisebbségi térben meg lehetnének a lehetőségei. Sajnos a Magyarországról jövő hatás inkább ezt démonizálni akarja. Tudatosítani kell, hogy ez nem egyenlő a kommunizmussal, és nem is egyfajta nosztalgia, hanem egy alternatíva. Ha egy élhető, toleráns világban szeretnénk élni, ahol nem a kizsákmányolás és a kirekesztés a norma, akkor ezen az úton kell elindulni.