Csak beszél vagy együtt is képes működni újra a magyar a magyarral?

A szlovákiai magyar közélet és pártpolitika hosszú évek óta megosztott, széthúzó és egyes pontjain kifejezetten ellenséges hangulatú. Mindeközben a Szlovákiában élő magyarság lélekszáma csökken, a Szlovákiát délről ölelő településréteg kopik, bár a magyar többségű települések száma még nem fogyott meg drasztikusan, de népességi mutatókat vizsgálva, lassan ez a jelenség is aktuálissá válik.

Ezen megkerülhetetlen tényekkel szembenézve, luxus számunkra, hogy egymásközti ellenségeskedéssel tovább aprózzuk közösségünk erejét. Hiszen vannak megoldanivaló problémáink. Jövőnk szempontjából iskoláink helyezet, fejlődése és jövője az egyik legfontosabb.

Talán ezért is alakulhatott úgy, hogy nem is olyan régen a szlovákiai magyar oktatást érintő kérdések kapcsán éltre hívott fórum egyben a magyar-magyar (de hívhatnánk szlovákiai magyar – szlovákiai magyarnak is) párbeszéd csúcsa is lett.

Ennek kapcsán kerestük meg a fórum több résztvevőjét is. Kíváncsiak voltunk miként látták, a régóta első nagy szlovákiai magyar közéleti csúcsot.

Kiss Beáta

Miként értékeli a dunaszerdahelyi magyar – magyar párbeszéd újraélesztésére életre hívott találkozót a szlovákiai magyar oktatás kérdése, megoldandó problémái szemszögéből?

.A dunaszerdahelyi magyar-magyar párbeszéd legfontosabb eleme, akkor is, ha sokan elterelik erről a hangsúlyt, iskoláink ügye volt. A pártoskodás, közeledés vagy stagnálás kérdésénél is fontosabb az én szememben, hogyan alakul az iskoláink sorsa. Tény ugyanis, hogy az asszimiláció okán nagyon nagy mértékben csökkent a magyar diákok száma intézményeinkben.

Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a szlovák állam tervezett racionalizációs intézkedései, melyek a szlovák iskolákat is érintik, nem tesznek különbséget iskola és iskola között, függetlenül attól, hogy a kisebbségi sorsba kényszerült nemzetrész iskoláiról vagy a többségi nemzet iskoláiról van-e szó.

Nekünk az a feladatunk, hogy arra a fontos különbségre hívjuk fel a figyelmet, amely létezik ezen intézmények között, vannak sajátosságaink, melyek ezeket alátámasztják. Nos, épp sajátosságaink miatt csakis az oktatási önigazgatás hozhat valós megoldást mind tartalmi mind finanszírozási kérdésekben. Az a tény, hogy ezt minden érintett magyar fél felismerte és fontosnak tartja, ez számomra a találkozó legnagyobb hozadéka.

Ön szerint a magyar civil szféra és jelen ideig megosztott politikum képes lesz e összefogni, közös erővel dolgozni a kisebbségi oktatás, és/vagy gazdasági fellendülés érdekében?

Mindannyian tudjuk, hogy közösségi összefogásra szükség van. A szakmai összefogás első lépését megléptük, és ez határozott lépés volt. Miután látjuk, hogy az oktatás témájában megfogalmazott alapvető elveink nagyon közel állnak egymáshoz, és tükrözik a szakmai szervezet, a Pedagógusszövetség álláspontját, innentől nem nehéz újabb szakmai egyeztetéseket létrehozni.

Annál is inkább, mert iskoláink ügyében gyors cselekvési tervet kell kidolgozni, hiszen az iskolák finanszírozásával kapcsolatos változások nagyon hátrányosan fogják érinteni oktatási intézményeinket. Bízom benne, hogy egyéb égető, magyarságot érintő társadalmi kérdésekben is tudunk szakmai alapú egyeztetéseket produkálni. A hétfői rendezvény apropóján is elhangzott, hogy lesz folytatás.

Lehetségesnek látja e, hogy a szlovákiai magyar politikum a képes lesz összefogni, nem csak a folyó ügyekben, de parlamenti vagy helyhatósági választások alkalmával is, egységesebbé téve a magyar érdekképviseletet?

A megyei választások kérdése természetesen még nyitott. Nagyon sok múlik a kerületek, járások, tehát az egyes régiókban élők álláspontján, minden oldalról.  Az MKP részéről jelen pillanatban igyekszünk magunk is szembenézni régióink helyzetével, igényekkel, lehetőségekkel. A jövő csakis a párbeszéd és tárgyalások tükrében lesz majd értelmezhető.

Mózes Szabolcs

Miként értékeli a dunaszerdahelyi magyar – magyar párbeszéd újraélesztésére életre hívott találkozót a szlovákiai magyar oktatás kérdése, megoldandó problémái szemszögéből?

A dunaszerdahelyi találkozó célja a pártok szemszögéből a pártközi párbeszéd újraindítása volt. Abból a szempontból viszont szerencsés, hogy erre szélesebb fórum előtt került sor, mert így reflektorfénybe kerülhettek az oktatásügy problémái. A dokumentum aláírásával pedig mindkét párt kötelezettségeket vállalt, amelyek rövid és hoszabb távon is számonkérhetők.

Ön szerint a magyar civil szféra és jelen ideig megosztott politikum képes lesz e összefogni, közös erővel dolgozni a kisebbségi oktatás, és/vagy gazdasági fellendülés érdekében?

Egy találkozó alapján nehéz megmondani, ám a jelek biztatóak. Ugyanakkor még csak nagyon az út elején járunk.  Eddig az összefogás mellett mindkét téren – civil, szakmai szervezetek, illetve politikum – a nagyobb ívű programok is hiányoztak. Nagyjából mindenki tudta, hogy baj van, számos baj, ám ezek megoldására kevés recept, főleg kevés részletes recept született. Az összefogás mellett szükség lenne egyfajta szakmai, szakpolitikai restartra is.

Lehetségesnek látja-e, hogy a szlovákiai magyar politikum képes lesz összefogni, nem csak a folyó ügyekben, de parlamenti vagy helyhatósági választások alkalmával is, egységesebbé téve a magyar érdekképviseletet?

Az elmúlt évek megosztottsága megmutatta, hogy a politikai verseny nem megoldásokat, hanem konfliktusokat termel, ráadásul az emberek egy jelentős részét elriasztja, nem mobilizálja. Mindkét párt esetében vannak visszatartó erők.

Rövid távon ez talán az MKP-nál lesz nehezebb: megggyőzni a párton belül és a szimpatizánsok között szerintem kisebb számban lévő kétkedőket, akik semmiben sem akarnának közösködni a Híddal. Hosszabb távon viszont a Híd számára lesz nehezebb a kapcsolat elmélyítése, strukturális, ideológiai okból: egy közös magyar (ergo etnikai) lista szembemenne a párt interetnikus alapjaival, brandjével. Persze nem zárható ki, hogy olyan változások, események szólnak közbe a következő egy-két évben, amelyek alapvetően írják felül ezeket a dilemmákat.

Ravasz Ábel

Miként értékeli a dunaszerdahelyi magyar – magyar párbeszéd újraélesztésére életre hívott találkozót a szlovákiai magyar oktatás kérdése, megoldandó problémái szemszögéből?

Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos lépés annak érdekében, hogy a különböző szereplők erőfeszítései ne egymás ellenében, hanem egy irányban történjenek. A Híd 2015/6-ban publikálta hosszú távú célkitűzéseit az oktatáspolitika és a nemzetpolitika terén a Polgári Vízió nevű program részeként. Nagy öröm a számunkra, hogy a Vízió legfontosabb célkitűzései gyakorlatilag száz százalékban bekerültek a mostani találkozón elfogatott közös dokumentumba, hogy gyakorlatilag közös vízióvá vált.

Ön szerint a magyar civil szféra és jelen ideig megosztott politikum képes lesz e összefogni, közös erővel dolgozni a kisebbségi oktatás, és/vagy gazdasági fellendülés érdekében?

A mostani találkozó a szakmai együttműködésről szólt, egy alterületen, a stratégia szintjén. Ettől még jópár lépésre van bármely komolyabb összefogás. Számos olyan politikai kérdés van, amelyet tisztázni kellene egy intenzívebb együttműködés megkezdése előtt.

Lehetségesnek látja e, hogy a szlovákiai magyar politikum a képes lesz összefogni, nem csak a folyó ügyekben, de parlamenti vagy helyhatósági választások alkalmával is, egységesebbé téve a magyar érdekképviseletet?

A helyhatósági és megyei választások megmutathatják, hogy helyi szinten mennyire érdekes, elfogadható az összefogás. A többiről még korai beszélni. De azok az ellentétek, amelyek eddig is szétfeszítették a két pártot a helyi szinten, varázsütéssel nem szűntek meg Dunaszerdahely után sem.