Dr. Bagdy Emőke: Mammon foglalta el a fő helyet

Dr. Bagdy Emőke pszichoterapeutát kérdeztük a mai, turbulens világról. A konzervatív nézeteiről ismert szakember szomorú világképet festett.

„Az elmúlt időszakban biztonság rendült meg. Az a biztonság, mely az ember számára előbbre való, mint a szeretet. Ha nincs biztonság, nincs kihez támasszuk az életünket, és adjunk ezáltal értelmet az életnek. A biztonság megrendülésével együtt járó, nagyon súlyos stresszállapotban az ember nem tud magas szinten működni. Ekkor regresszióról beszélünk, lecsúszásról a saját színvonalunk alatti szintre. Az ember kaotikus állapotok közt nem tud saját maga épkézláb és elfogadható megoldások felé tartani. Ilyenkor olyan tömegpszichológiai, közösségi pszichológiai események gerjednek, mikor az ember keresi, ki mit mond, hogy véleményében szövetséges társakra találjon, és megerősítést kapjon. Ilyenkor véleménycsoportok alakulnak, és ezekben a csoportokban találják meg az emberek a biztonságot, legalább egy apró szigetet.

A világ alapjában véve kaotikus lett. A káosz a szabadság félreértelmezéséből adódik, a szabadságunk szabadosságba csapott át. A szabadság rendet jelent. A rend a törvény tiszteletét jelenti. A hagyományos értékvilág, mely olyan elvekre, olyan erkölcsiségre épült, ahol megvolt a társadalmi konszenzus, ha másképp nem, hát szakrális alapon, megrendült. Konszenzus volt abban, mi a jó, mi az igaz, mi a helyes, s ezt a törvény szentesítette. A mai, relativista etika szerint nincs ilyen egyértelmű társadalmi konszenzus.

Ilyen akkor jöhetne újra létre, ha tisztelnénk az alapvető élettörvényt, mely az élet megtartásáról, megóvásáról szól. Ha ezt a törvényt kitörlik a törvénykönyvből, akkor a pénz, a hatalom kerül a középpontba. A szekularizáció révén a Legfelsőbb Őrt is kiakolbólították a rendszerből. Nincs olyan őr, aki legalább lelkiismeret formájában megragadja az embert, és rámutat arra, mit nem szabad. Mammon elfoglalta a fő helyet, felborult a világrend, mindenhol az érdekeket látjuk, mindenki birtokolni akar. Az ember ekkor lesüllyed egy kétéves gyermek fejlődési szintjére, nincs éntudata, tudatossága, önreflexiója, csak az enyém, a birtoklás. Ekkora a hatalma a birtoklásnak. A birtoklási és hatalmi szenvedély határozza meg most a folyamatokat, és nincsen kontroll, mely a törvény lenne.

A törvény relativizálódott. A fogyasztói társadalom kultúrája a hedonizmus. „Vedd meg, vedd be, edd meg, vásárold meg!” És mi megvesszük, bevesszük, megesszük, megvásároljuk. Belerokkanunk abba, hogy azért dolgozunk, ami nem is tesz boldoggá. A boldogság nem ez. A boldogság szeretni, és szeretve lenni. Mi mégis tárgyakhoz kötjük, mert kevesebbnek érezzük magunkat nélkülük. S lassan elpereg az élet, szétesik minden, ami építené azt.”